Repülés, 1987 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1987-02-01 / 2. szám
típusú Teledyne Continentált, de folyadékheltéses tolólégcsavaros, dugatlyús motor került. E motort a Continentál cég a Pentagon felkérésére, a pilótanélküli felderítő eszközök gazdaságos üzemeltetésére fejlesztette ki. A motorok teljesítménye mindössze 91,9 + 82 × 178,9 kW. Az első motort csupán a fel- és leszállás, az emelkedés és a manőverezés megkönnyítésére szánták, míg a hátsó motor a folyamatos repülést biztosítja. Több sikeres repülést végzett a Voyagerrel a 48 éves berepülőpilóta, Dick Rutan és társa, a 34 éves Jeane Yeager, aki szintén tapasztalt sportrepülő. A sajtóhíradások egy része szerint Jeane annak a Chuck Yeagernek a lánya, aki 1947. október 14-én ugyanerről a kaliforniai támaszpontról Bell X — 1 rakétarepülőgéppel felszállva, először a világon lépte át a hangsebességet. Mások szerint csupán névrokonok. Törött szárnnyal Az Edwards légitámaszpont 15 000 láb (4570 m) hosszú betonjáról 1986. december 14-én startoltak. A jelentős felszálló tömegű gépet a viszonylag kis teljesítményű motorok csak nagyon nehezen tudták felgyorsítani. Mintegy 14 300 lábnyi (4360 m) távolság megtétele után sikerült Dicknek nagy nehezen a levegőbe emelni a Voyagert. Közben egy előre nem várt esemény is bekövetkezett. A hibás aerodinamikai számítások miatt, a rendkívül nagy fesztávú szárny végei nekifutáskor többször a földnek ütődtek és a bal szárny zárólapja azonnal, a jobb később, a levegőben letörött. Szerencsére mindez a felszállás utolsó szakaszában történt, a gép rövidesen a levegőbe emelkedett és a letört végek nem befolyásolták jelentősen a repülési tulajdonságokat. A túlterhelt gép lassú emelkedéssel nyugati irányba fordult és a Csendesóceán felett, nagyjából a Bak-térítő vonalát követve megkezdte a kör kilométereit morzsolni. A többszöri repülési kísérletek ellenére ez a repülés is szolgált meglepetésekkel. A nagy terhelésű, de egyben hajlékony konstrukció rendkívül roszszul reagált a légmozgásokra. Már az út elején kétségtelenné vált, hogy kerülni kell minden olyan helyzetet, amelyben erősebb légköri turbulenciára van kilátás. Színes display A repülés meteorológiai biztosítását az Edwards támaszpontról látták el. A Voyager műholdon keresztül állandó összeköttetésben volt a meteorológiai központtal, ahonnan állandóan figyelemmel kísérték a rekorder gép útvonalát, és színes displayre vetítve a pilóták megkapták az időjárási helyzetet. Annak ismeretében a Kínaitenger feletti, 600 mérföld átmérőjű „Marge” tájfunt jó előre a Fülöp-szigetek irányában kerülték ki. Az útvonalon még sok más légköri képződményt kellett kerülniük, ezért az orrmotort a számítottnál jóval hosszabb ideig kellett üzemeltetniük, ami megnövelte az üzemanyag-felhasználást. A Voyagert 28 000 mérföld (45 062 km) elméleti hatósugárra tervezték, de az iránymanőverek ezt lecsökkentették. A repülés során a személyzetnek sokszor kellett keresnie az út folytatásához a legkedvezőbb döntést. Afrika keleti partja előtt megkezdték a további emelkedést és Kenya felett már — oxigénnel — 6000 m magasságban repültek. A nagyobb magasság lehetővé tette, hogy kevesebb irányhelyesbítést végezzenek, a gépre veszélyes Kabin balett Útközben a Voyagert többször kísérték repülő barátok sportgépekkel, némi változatosságot víve a repülésbe. Igaz, Dick és Jeane nem unatkozott. Állandó gondot jelentett, hogy a gép antennarendszere nem a legstabilabban működött, és a személyzeti fülke méretei (100x230x60 cm) is komoly megpróbáltatások elé állították őket. Előre begyakorolt, több mozdulatból álló koreográfiára volt szükségük, hogy például a pihenő és a szolgálatot adó helyet tudjon cserélni. A motorok rendkívül erős zaja növelte fáradtságérzetüket, így történhetett meg, hogy nem vették időben észre a hátsó motor túlmelegedését és csak megkésve láttak hozzá a hűtőfolyadék utántöltéséhez. A befejező szakaszra is jutott a meghibásodásokból: a „legnehezebb” esemény az elektromos üzemanyag-tápszivattyúk meghibásodása volt, kézipumpával kellett az üzemanyagot a kifogyasztó tartályba átszivattyúzni. Ám kilenc nap elteltével a Voyager szerencsésen leszállt ugyanarra a repülőtérre, ahonnan felszállt, csupán az ellenkező irányból érkezve. Ez idő alatt megtett 40 525 km-t, elfogyasztotta majdnem az összes üzemanyagát. Pilótái legyőzték a rekord, a fáradtság, a technika kihívását. Győztek a Georing első körén. Valószínű, hogy már valahol készülnek mások a következő repülésre, a körre, a két sarkon át. P. .7. Repülő barát kíséri útján a Voyagert turbulens légköri nyék az útvonal alatt maradtak. képződmémagassága