Respublika, 1994. július-szeptember (1. évfolyam, 7-20. szám)

1994-07-01 / 7. szám

GAZDASÁG MOSÓPER Lassan az erővel A komoly párbajokról általában rövid tudósítások készülnek. X. végzett Y.-nal vagy fordítva. A világ két legnagyobb mosóporgyártó cégének lövésváltásában azonban egyik sem pusztulhat el. Ám ez sem riasztja el őket attól, hogy megpróbálják leteríteni egymást. A mosóporreklámok természetrajzához tartozik, hogy a hirdető­ termékét di­cséret illeti, és valamilyen elmaraszta­lást kap a versenytársé. Volt már eb­ből perpatvar idehaza is, de az ügyben, ami Hága város bírósága elé került, nem kisebb vád hangzott el az Ariést gyártó Procter and Gamble amerikai cég részé­ről, mint hogy nagy európai konkuren­se, az Unilever UMC Power nevű termé­ke nemcsak a szennyfoltot, hanem a ru­hát is eltünteti. Egy részét legalábbis. Erre az állításra azonnal reagált a sértett. Előbb közölte, hogy hazugság és emiatt pert indít, majd a vádlistát meg is toldotta: a Procter and Gamble az­zal a nyilvánvaló aljas szándékkal biggyesztette rá az Ariel dobozára a power (erő) hatásnövelő névszót, hogy megzavarja a vásárlókat. Azok ugyan­is az „erőt” eddig az Unilever OMO- jában vihették haza. A játék az erővel hosszabb távon ve­szélyessé vált, megkapta a kitüntető szócskát az egyes országokban - pél­dául a briteknél - Unilever-színekben szereplő Persil is. A német Henkel cso­port düsseldorfi központja kénytelen volt kinyilatkoztatni: a német Persilnek semmi köze a brit Persil Powerhez. A nagy mosószeresek két-három (?) tagú családjának zűrjeibe magyar üzle­teik még nem keveredtek bele. Az em­lített gyártók itteni képviselői tudatták, hogy nem forgalmaznak Power-mosópo­­rokat. A magyar háziasszonynak így nem kell félnie nevezett termékük vá­dakban szereplő hatásától sem. Még ak­kor sem, ha netán valamelyik kisimpor­­tőr gondol egyet, és idehozza az OMC Powert. Sőt még akkor sem, ha most ér­tesül róla, hogy az Unilever néhány nap­pal a per kilátásba helyezése után visszakozott, mert részlegesen elismer­te a Procter and Gamble ama vádját, hogy az OMO Power a textil szálának is nekimegy, nemcsak a mocskának. Az elismeréssel együtt azonban rend­kívüli laboratóriumi körülmények és ke­gyetlenkedések kellenek ahhoz, hogy a ruhát a csodamosópor megviselje. Leg­kevesebb 25 alkalommal egymás után, gyenge hígítású lében, hosszasan kell mosni, jóval 60 fok felett. Ilyet az el­lenfél művelhet a laborjában, normá­lis háziasszony soha. Persze a két „mosó fél” számára nem egyformák a tétek. A vetélkedő nagyvál­lalatok - ellentétben a háziasszonyok­kal - dollármilliárdokban gondolkod­nak, amikor az európai mosóporpiac­ról van szó. A világméretű kakaskodás hatása Magyarországon is érződik, legalábbis a reklámokban. Tavaly, amikor a mé­diákra legtöbbet áldozó cégek listájá­ról a felmérést végző vállalat számítógé­pes tévedés miatt lefelejtette az Unilevert, kínos helyesbítések egész so­rát kellett a lapoknak közreadniuk, ne­hogy azt gondolja az olvasó: csak a Procter and Gamble áldoz itt büdzsé­jéből. (Bár aligha gondolta volna, hiszen OMO-reklámot legalább annyit lát, mint Ariést...) A per felfújása egyébként lovat adott a támadó Procter and Gamble alá. Több függetlennek mondott laboratóriummal is anyagkárosító eredményt produkál­­tatott az Unilever terméke, az OMO, illetve a Persil Power rovására. Erre az Unilever annyit válaszolt: bármely tesztelőhelyen össze lehet hoz­ni olyan eredményt, amilyent a megren­delő vár. Más laboroktól az Unilever ho­zatott kedvező eredményeket. Igazi tá­madása (vagy védekezése?) azonban egy reklámhadjárat elindítása volt. Ebben - maximálisan megbízhatónak minősít­ve - nemcsak hogy népszerűsítette új OMO-ját, hanem teljes kártérítést he­lyezett kilátásba azok számára, akik bi­zonyítani tudják a termék okozta ká­rosodást. Ez a reklám inkább bizalmat kelt, mint félelmet. Nyugat-európai piaci szakértők szerint kell is kapaszkodnia az európainak, mert amerikai vetélytár­­sának Arielje a legutóbbi felmérések ta­núsága szerint valamivel ismertebb. Úgy hírlik, valamit változtatnak az OMO Poweren is, ez az átalakított erő­bajnok kerül rövidesen piacra. Az Unilevernél mindennek kapcsán állít­ják: olyan technológiával rendelkeznek, amivel a Procter nem. Nem utolsósor­ban azért sem, mert az ő Powerjük tit­kait szabadalmi védelem őrzi. Itt tart most a mosóporháború. A fo­gyasztónak dobták oda a labdát, melyik márkához pártol. A gyengébb idegzetű vá­sárló, meglehet, egy harmadik márkára tér át, ám jó tudnia: ez a harmadik is vélhetően a két vállalatóriás valamelyik cégének valamelyik terméke. ■ 36 RESPUBLIKA 1994/7

Next