Respublika, 1994. július-szeptember (1. évfolyam, 7-20. szám)

1994-07-29 / 11. szám

SZEMÉLYISÉGEK tág helyzete elérte azt a pontot, ahol már a nemzet puszta túlélése a kérdés. Ami a külpolitikát illeti, le­szögezte, hogy az Oroszor­szággal való kapcsolatok szorosabbra fűzését szor­galmazza majd, Fehér­oroszország hivatalos valu­tájává teszi az orosz rubelt. Lukasenko politikai pálya­futása egyébként a hetve­nes években kezdő­dött, elő­bb a Komszomolnak, majd az SZKP-nak is tag­ja volt. 1990 óta parlamen­ti képviselő, s ebben a mi­nőségében elsősorban a korrupció ellen hirdetett hadjáratot. A gazdaság talpra állításának és a kor­rupció leküzdésének célki­tűzését állította választá­si kampányának közép­pontjába, a választáson egyébként független jelölt­ként indult. Klaus Hänsch (55), az Eu­rópai Parlament új elnöke jóformán még el sem foglal­ta az elnöki széket, máris hozzálátott a hivatalos te­vékenységhez. Környezeté­ben a munka emberének tartják a német szociálde­mokrata politikust, aki ugyan nemigen kedveli az ünnepi beszédeket, az ékes­szólás mégsem áll távol tő­le. A strasbourgi parlamen­tet pedig jól ismeri, hisz 1979 óta képviseli hazáját és az SPD-t a testületben. Igazi européer, aki a német nemzeti politikában eddig nem vágyott sikerekre. Az elmúlt években azon dolgo­zott, hogy az Európai Par­ack Gyula (G7) újságíró, a Szabad Föld elnök-fő­szerkesztője. Újvidékről származott, 1945-46-ban az MSZP központjában dolgozott, majd hivatásá­ul választotta az újság­írást. Kezdetben a Fiata­lok című lap munkatár­sa volt, később a Vas Megye helyettes főszer­kesztője, ezután a Nép­hadseregben jelentek meg írásai. 1953-ban ta­lálkozott először a Szabad Földdel, és néhány éves Képes Újság-beli kitérő után 1971-ben visszatért ide, személyiségével, erő­teljesen meghatározta a vidéki lakosság körében egyre népszerűbb újság arculatát. Hosszú ideig tevékenykedett a Magyar Újságírók Országos Szö­vetségében az etikai bi­zottság elnökeként, a MUOSZ alelnökeként, el­nökségi tagjaként. 1985- ben Rózsa Ferenc-díjjal tüntették ki. lament egyre nagyobb kom­petenciákhoz jusson, s így vált ismertté és elfogadottá képviselőtársai között. Klaus Hänsch legfőbb elnö­ki feladatának nevezte, MEGHALT Nyíri Tamás (74) teológus, a filozófiai tudományok doktora, nyugalmazott egyetemi professzor. Peru­­giában, Budapesten és Bécsben tanult, hivatását segédlelkészként kezdte gyakorolni Budaörsön 1945-ben. Egy évvel ké­sőbb a Budai Szent Imre Kollégium prefektusa, lel­késze lett, újabb esztendő múltán már szemináriumi tanárként dolgozott Esz­tergomban. 1963 és 1968 között ismét segédlelkész­­kedett Budapest-Újlakon, ezután a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudo­mányi Akadémiára került, ahol az oktatás mellett többféle vezető tisztséget betöltött. Tanított itthon és külföldön, számos tudomá­nyos társaságban vállalt vezető szerepet, folyóiratok megjelenésében segédke­zett szerkesztőbizottsági tagként. Több száz publi­cisztikájában, könyveiben a modern katolikus filozó­fogy az Európai Parlament korántsem csak pozitív vé­leményeket kiváltó tevé­kenységét megreformálja, és az Európai Unió folya­mataihoz igazítsa, fia követőjeként a társada­lomtudomány egy-egy problémakörével foglalko­zott. 1990-ben Széchenyi-, 1992-ben pedig Apáczai Csere János-díjat kapott. Újlaky László (80) színmű­vész, érdemes művész. Pá­lyáját a Nemzeti Színház­ban kezdte 1936-ban mint végzett színiakadémista. Legnagyobb sikereit a Madách Színházban arat­ta, amelynek 1949-től tag­ja volt. Szép, tiszta beszé­dével, csodálatos orgánu­mával és gondosan felépí­tett alakításaival vívta ki a közönség elismerését. Sze­mélyiségéhez elsősorban a drámai szerepek álltak közel, több klasszikus da­rabban játszott (Shakespe­are Hamlettjében például Poloniust és a Színészki­rályt), de emlékezetessé formált Miller, Sütő And­rás és Szabó Magda terem­tette alakokat is. Filmjei közül megemlíthetők az Élesjei, a Két vallomás, az Egy kis hely a nap alatt és a Kettévált mennyezet. 96 RESPUBLIKA 1994/11

Next