Respublika, 1994. október-december (1. évfolyam, 21-33. szám)

1994-10-07 / 21. szám

MAGYARORSZÁG FELDERÍTETLEN BŰNÜGYEK Rablógyilkosság a Hungária körúton Az elmúlt húsz év kiemelkedő bűncselekményei között tartja számon a szakma az 1977 márciusában történt budapesti Hungária körúti bankrablást. A tettes - aki 113 600 forinttal távozott - egy-egy tar­kólövéssel szabályosan kivégezte a fiók két alkalmazottját. Ez volt Ma­gyarországon az első klasszikus bankrablás, amelynél fegyvert hasz­nált az elkövető, ráadásul a rendkívüli erőkkel megindult nyomo­zás látványos kudarccal zárult. Az eseményeket Kovács Lajos alezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság gyil­kossági csoportjának vezetője elevenítet­te fel a Respublika számára. A szakértő elmondta, hogy számára azért is emléke­zetes az ügy, mert a főiskoláról kikerülve ez volt az első emberölés, amelynek fel­derítésébe fiatal tisztként maga is bekap­csolódott. A Hungária körút 10/A alatt lévő OTP- fiókban 1977. március 4-én Bukta József­­né és Pátrovits Sándorné fogadta az ügy­feleket. Fél kettőtől kettőig ebédszünetet tartottak. Néhány perccel kettő után egy hölgy tért be pénzügyeit intézni, ő látta utoljára élve a két alkalmazottat. A tettes vélhetően kívülről figyelte, mi­kor hajthatja végre a támadást. Negyed három körül léphetett be a helyiségbe, s a két nőt a pult mögötti, kissé félreeső mellékhelyiségbe terelte. Letérdepeltet­te, majd közvetlen közelről tarkón lőtte mindkettőjüket, és a páncélszekrényben talált 113 600 forinttal elmenekült a hely­színről. Percekkel később egy katonatiszt tért be az OTP-be. Türelmesen várt a pult előtt, miközben több ügyfél is mö­gé sorakozott. Hat-nyolc perc is eltelt, mire a hiábavaló szólongatás után a sor­ban álló egyik férfi a pult mögé, majd a mellékhelyiségbe is bement. Ő fedez­te fel a két holttestet, s értesítette a rend­őrséget. Perceken belül tucatnyi rendőrautó érkezett a helyszínre. Tüzetesen átvizs­gálták a helyiséget s az épület környékét. A tanúk meghallgatását követően még reménykedhettek a nyomozók, többen is emlékeztek gyanús személyekre. A ta­núk három feltűnő személy jelenlétéről számoltak be. Az említett hölgy, aki utol­jára járt a fiókban, távozóban egy kö­zeli kapualjban várakozó férfira lett fi­gyelmes. Korát 25-30 évre, magasságát 165-170 cm-re becsülte, haja sötét volt, és bajuszt viselt. Több olyan járókelőt is talált a rendőrség, akik egy 40 év kö­rüli, 180 centiméter magas, bőrkabátos férfit láttak a környéken. Újabb tanúk vi­szont egy szürke kabátos, kalapos illető­ről szóltak. A rendőrség szerint valószí­nű, hogy a látott három férfi egyike lehe­tett a tettes. Ez azonban csak feltételezés, mivel a lakossághoz intézett ismételt fel­hívások ellenére nem sikerült egyiküket sem megtalálni. Hasonlóan jártak azzal a világoskék Ladával is, amelyik - a ta­núk elmondása szerint - kipörgő kere­kekkel húzott el az épület előtti földút­­ról. A szakadó eső elmosta a keréknyo­mokat... A szakértők megállapították, hogy a tettes egy TT pisztollyal lőtt, ám ez a típus meglehetősen gyakori volt a hazai fegy­veres testületekben. A bűncselekmény kivitelezése valószínűsítette, hogy olyan elkövetőről van szó, akinek nem elő­ször volt a kezében hasonló eszköz. A nyomozás elsőként meghatározott fő iránya a kék Lada felkutatása volt, ám a napokig tartó közúti ellenőrzés da­cára sem akadtak a nyomára. A rend­őrség feltételezte, hogy a gyilkos azért lőtte le a két nőt, mert valamelyikük ismerhette, így az áldozatok ismeret­ségi körének felderítése volt a másik fő irány. Pátrovitsné egyedül élt, de meglehetősen kiterjedt baráti köre és igen sok alkalmi ismerőse volt. Össze­sen több száz személyt hallgatott meg a rendőrség, ám ezen a nyomon sem jutott előrébb. Hónapok teltek el, mikor a nyomozók látókörébe került egy ma­gas beosztású rendőrtiszt. A férfi Pát­rovitsné valamikori ismerőse volt. A gyanút csak megerősítette, hogy piszto­lya is volt az illetőnek, amelytől idejé­ben megszabadult. A rendőrt őrizetbe vették, ám a tüzetesebb vizsgálatok őt egyértelműen kizárták a lehetséges gya­núsítottak közül. Mindenkit elszámoltattak, akiről tud­ták, hogy TT pisztoly birtokosa, ám a fegyvert nem találták meg. Az OTP-fiók közelében levő házakban lakó s többnyi­re aranycsencseléssel foglalkozó külföl­diek ellenőrzése sem volt kis feladat, csakhogy ez a nyom sem vezetett seho­va. A bűncselekmény felderítésére ala­kult nyomozócsoport hónapokon át ku­tatott adatok után, de hiába, így, az év vé­géhez közeledve, visszafogták a tem­pót, majd idővel a felderítetlen akták kö­zé sorolták az ügyet. Kovács alezredes elmondta: vannak az ügynek olyan mozzanatai, amelye­ket mind ez ideig titokban tartott a rend­őrség. A bűncselekmény egyébként má­ig sem évült el, ha tehát valaki azzal áll­na elő, hogy ő volt a tettes, vagy meg­nevezné a 17 évvel ezelőtt történt bűn­ügy gyanúsítottját, elegendő adu lenne a nyomozók kezében az illető bűnössé­gének vagy adott esetben ártatlanságá­nak bizonyításához. ■ 40 ♦1994/21 RESPUBLIKA Hamis beismerés Évekkel később a hírhedt rendőrgyilkos, Soós Lajos vallomása keltett kisebb viharo­kat. Mint sokak előtt ismert, a férfit egye­bek között Gyulai Károly rendőr törzsőr­mester megölésével vádolták, s többrend­beli emberölésben mondta ki bűnösnek a bíróság. Soóst halálra ítélték, az ítéletet végre is hajtották a '80-as évek elején. A fér­fi azonban a kihallgatások során azzal állt elő, hogy ő, illetve egy korábbi cellatársa követte el a Hungária körúti OTP-rablást. A rendőrségnek hetekig tartó fárasztó mun­kájába került bizonyítani a gyanúsított állí­tásának ellenkezőjét. Soós ugyanis csak olyan részletekre tudott visszaemlékezni, amelyek az újságokban megjelentek. A rendőrség előtt nem ismeretlen a jelenség, amikor valaki - akár csak szereplési vágy­ból - magára vállal olyan cselekményt, amelyhez semmi köze. A nyomozóknak ilyenkor nagy feladatot jelent az ártatlan­ság bizonyítása.

Next