Respublika, 1994. október-december (1. évfolyam, 21-33. szám)
1994-10-07 / 21. szám
GAZDASÁG TOKAJ A piacvesztés keservei A tokaj-hegyaljai borvidéknek óriási gondokkal kell megküzdenie. Az egyedülálló környezeti tényezők, a szőlőtermelők évszázados tapasztalata alapozta meg a tokaji bor világhírét Azonban nemcsak az öltözködésnek, a borfogyasztásnak is van divatja. A fizetőképes vásárlók manapság nem a testes, magas alkoholtartalmú fehér borokat keresik. A borászati újhullám új technológiát és rendkívül tőkeigényes piaci munkát követel. Soós Győző, a Tokaj Kereskedőház Rt. gazdasági igazgatója, MSZP-s parlamenti képviselő 1984-ben került az akkori idők egyik gazdasági hírességéhez, a Tokaj-Hegyaljai Borkombináthoz. Mint mondja, a gazdaságot nagyon sokan kárhoztatták, mert úgy vélték, hogy kizsákmányolják a szőlősgazdákat. A szóló átvételi árát a a vállalatvezetés és az érdekvédelmi szervezet állapította meg, de ebbe még beleszólt a pártbizottság és a megyei tanács. A szőlőtermelők kétségtelenül kiszolgáltatott helyzetben voltak, mondja a kerület országgyűlési képviselője, de véleménye szerint ma sokan visszasírják azt a biztos piacot. A bankoktól mindig előkerült a pénz a felvásárlásra, s a gazdák szolid nyereséget is elkönyvelhettek maguknak. Voltak olyan évek is, amikor nagyon szaladt a szekér, s egy fél hektár szőlőből szüret után egy autó árát lehetett zsebre tenni. A szovjet és a lengyel piac, akár a spongya, minden bort elnyelt, nem csoda, hogy a KGST felbomlása alapjaiban rengette meg a borkombinátot. A gazdaság árbevétele egyik évről a másikra 1,2 milliárd forinttal csökkent. 1991-ben hatalmas készletek maradtak a hordókban. A rendszerváltás után a Földművelésügyi Minisztérium az állami gazdaságok decentralizált privatizációját szorgalmazta. Magyarán: az állami gazdaságokról leválasztották az önállóan működtethető részeket, s azokat próbálták eladni. A borkombinát is elkészítette privatizációs programját, és ennek eredményeképpen öt vegyes vállalat jött létre Tokaj-Hegyalján. A borkombinát vagyontárgyakat vitt az üzletbe, a külföldiek pedig pénzt hoztak a vállalkozásba. Soós Győző szerint, bár van olyan társaság, amelyik nagyon komoly beruházásokba kezdett, feldolgozókat épít, szőlőt telepít, összességében nem meghatározó a piacon. A gazdasági igazgató véleménye: a privatizáció inkább kárt okozott, mint hasznot, a tokaji és sárospataki Rákóczi pince is külföldi kézre került. Kisparcellák: nem látnak pénzt a termelők 42 ♦1994/21 RESPUBLIKA Az aszúbor elkészítése: Az aszúsodott szemeket kiválogatják és kádakban gyűjtik össze. Ekkor az aszúszemekből a saját súlyuk nyomására kisajtolódik az aszúesszencia, amely sok cukrot, illat- és zamatanyagot tartalmaz. Az aszúszemeket - régebben taposással, ma már darálógéppel - tésztaszerű péppé dolgozzák föl, és mustot vagy bort öntenek rá. Az aszútészta, a ráöntött must vagy bor mennyiségének hagyományos mértékegységei a 20-22 kg befogadóképességű puttony és a 136-140 literes gönci hordó. Az aszú puttonyszámát az határozza meg, hogy egy hordónyi bort hány puttony aszúszemre öntenek rá. Legalább 2, legfeljebb 6 puttonyos aszú készülhet. Az aszútésztát 12-36 óráig áztatják, közben többször megkeverik, majd kisajtolják. Az aszú erjedése hetekig, hónapokig is eltarthat. Az aszút legalább három évig tokaj-hegyaljai pincékben érlelik. A kiemelkedő minőségű aszúbort, amelynek minőségi értékét a puttonyszám feltüntetésével nem lehet kifejezni, tokaji aszúesszenciának nevezik. Az aszú és a szomorodni kisajtolt törkölyére tokaji mustot vagy bort öntenek, amelyet 6-8 órás áztatás után újra kisajtolnak. Az így készült bor a fordítás. A máslás az aszú vagy a szomorodni seprőjére fölöntött toktól készül. Az esszenciát, a fordítást és a máslást nem hozzák kereskedelmi forgalomba, hanem tokaji szomorodnival, aszúval házasítják.