Respublika, 1995. január-március (2. évfolyam, 1-13. szám)
1995-03-03 / 9. szám
csoportok, rétegek számára iszonyatos hatalmat ad a számítógép. Egyelőre azonban meg kellene állni egy pillanatra, és megtanulni uralni a már kifejlesztett technikát. Ha ez sikerül, teljesen átalakulhat az emberek életmódja. A magyar piacon az International Data Group (IDG) kiadásában megjelent a fejlesztés és kutatás eredményeit felhasználó, de a kísérleti jelleget megőrző CD-ROM-folyóirat. Szerkesztői számítástechnikusok, operatőrök, bölcsészek, akik nemcsak a technológiával, hanem annak kulturális hatásaival is foglalkoznak. Az ABCD című, negyedévente megjelenő lap a nemzetközi piacon már ismert CD-újságok, például a La Vague Interaktive, a Wired vagy a Műholdvilág Már a középkori utazók is igen sokat foglalkoztak azzal, hogy eljussanak egy-egy távoli pontra a Földön, majd onnan visszataláljanak. Ma inkább az a probléma, hogy a földet sűrűn beépítettük, így nem látjuk a tájékozódási pontokat, amelyek régen megkönnyítették az eligazodást. A megoldást itt is a haditechnika eredményeinek polgári alkalmazása hozta meg. Az átfogó helymeghatározó rendszer (global positioning system - GPS) az 1991. januári Sivatagi Vihar, az Öböl-háború kirobbantásakor még nem volt egészen kész. A GPS egy, az egész világot átfogó, pontos, háromdimenziós, minden időjárási körülmények között működő navigációs rendszer. Működtetése egyesíti a meghatározott rendszer szerint telepített műholdakat, amelyek a jeleket adják, a földi átjátszó hálózatot és a passzív vevőt. A program kezdetei az 1960-as évekre nyúlnak vissza. Ekkor merült fel az a feladat, hogy megoldják a ballisztikus cirkálórakéták vezérlését és navigálását. A repülő tárgyak navigálására műholdakról származó rádiójeleken alapuló rendszer alapelemeit rakták le. Ebben a rendszerben a csillagok fényét műholdrendszerről leadott rádióhullámmal helyettesítették, s nem az időt mérték órával, hanem a rádióhullámok beérkezési idejét. Az így kiépített rendszerben a vevő földrajzi elhelyezkedésének mérésére négy műhold jele szükséges. A vevő ma már könnyű, hordozható. Az egyszerűbb kialakításúak - mint a fentiekben láttuk - négy műhold jelét veszik egyidejűleg (ezt úgy mondjuk, hogy négycsatornások, valójában egyéb szolgálati célra általában ötcsatornás a készülék), s a mikroprocesszor ebből számolja ki a koordinátákat, amit egy folyadékkristályos kijelzőn olvashatunk le. A Lockheed rendszere ennél lényegesen szemléletesebb, színes, mozgó térképet mutat, jelezve a haladást. Az igényesebb kialakítású vevőkészülékek ennél több csatornát tartalmaznak. Nyolc csatorna segítségével az adott helyről elvben valamennyi műhold látható. A huszonnégy csatornás vevő az összes felbocsátott műhold jelét képes egyidejűleg fogni. Ha elképzelünk egy autóra szerelt GPS-rendszert, a következő lépés már az, hogy megadjuk a kívánt úti célt, s kapjuk az instrukciókat, hogy merre menjünk. Nos, ezt tudja a Motorola kísérleti rendszere, amely digitálisan tárolt térképet alkalmaz. Innen már csak egy lépés, hogy telefonon is odaszóljunk, hogy érkezünk. Mint tudjuk, ma már erre jó lehetőséget adnak a különféle, vezeték nélküli telefonok vagy ahogy a reklámban gyakran halljuk, a GSM. A GSM (group special mobile) és a kapcsolódó PCN (personal communication network) igazi európai kezdeményezés, egy 1982- es bécsi konferencián kezdődött, ahol az európai postai és távközlési szervezetek vezetői tanácskoztak. Az események következő állomása 1987 volt, amikor az európai és a skandináv országok jegyzőkönyvben rögzítették, hogy 1991 közepére közcélú hálózatot hoznak létre. Az azóta létrejött 900 MHz-es használó rendszer előnyeit ma már több országban élvezzük. A GSM gyors piaci bevezetése érdekében még nem készült el az elérhető szolgáltatások teljes köre. A második fázisban az előfizetők részben a meglévő szolgáltatások javított, tökéletesített változatát használhatják majd, illetve egészen új szolgáltatásokkal ismerkedhetnek meg. Ilyen például az akár hat fél által is folytatható konferenciabeszélgetés, a nagy sebességű faxátvitel, a hívásrangsorolás. A GSM-rendszer vetélytársa itt kopogtat az ajtónkon. A PCN- rendszerek a GSM-rendszernél kétszer nagyobb frekvencián működnek, s kifejlesztésük fő hajtóereje a nagy sűrűségű és nagy kapacitású rendszerek megalkotása volt. A működést leíró szabványt 1991-ben fogadták el, de ma még csak Angliában és Németországban adtak ki szolgáltatási engedélyt erre a frekvenciasávra, illetve szolgáltatásra. A jövő itt is a további integrálódás felé mutat. Ennek megvalósíthatósága eldöntött kérdés, így műholdas összeköttetés segítségével a földrajzi helymeghatározás és a telefonálás egy rendszeren belül valósítható meg. A föld bármely pontjáról felhívhatunk bárkit. Mindig tudjuk majd, hol vagyunk, merre menjünk, vendéglátónkat tudjuk telefonon értesíteni érkezésünkről. Látogatásunk célját azonban továbbra is nekünk kell eldönteni. Mondo 2000 mintájára készült, de kísér- Arcok a CD-ROM-ról: sokan kimaradnak az információs társadalomból CÍMLAP-HÁTTER ■■■■■■■■■■■■■■■■■■ннвииививннннн 1995/9 RESPUBLIKÁÉI?