Respublika, 1995. január-március (2. évfolyam, 1-13. szám)

1995-03-03 / 9. szám

csoportok, rétegek számára iszonya­tos hatalmat ad a számítógép. Egyelő­re azonban meg kellene állni egy pil­lanatra, és megtanulni uralni a már ki­fejlesztett technikát. Ha ez sikerül, teljesen átalakulhat az emberek élet­módja. A magyar piacon az International Data Group (IDG) kiadásában megje­lent a fejlesztés és kutatás eredményeit felhasználó, de a kísérleti jelleget meg­őrző CD-ROM-folyóirat. Szerkesztői szá­mítástechnikusok, operatőrök, bölcsé­szek, akik nemcsak a technológiával, hanem annak kulturális hatásaival is fog­lalkoznak. Az ABCD című, negyedéven­te megjelenő lap a nemzetközi piacon már ismert CD-újságok, például a La Vague Interaktive, a Wired vagy a Műholdvilág Már a középkori utazók is igen so­kat foglalkoztak azzal, hogy eljus­sanak egy-egy távoli pontra a Föl­dön, majd onnan visszataláljanak. Ma inkább az a probléma, hogy a földet sűrűn beépítettük, így nem látjuk a tájékozódási ponto­kat, amelyek régen megkönnyítet­ték az eligazodást. A megoldást itt is a haditechnika eredményeinek polgári alkalmazása hozta meg. Az átfogó helymeghatározó rendszer (global positioning system - GPS) az 1991. januári Si­vatagi Vihar, az Öböl-háború ki­robbantásakor még nem volt egé­szen kész. A GPS egy, az egész világot átfogó, pontos, háromdi­menziós, minden időjárási körül­mények között működő navigáci­ós rendszer. Működtetése egye­síti a meghatározott rendszer sze­rint telepített műholdakat, ame­lyek a jeleket adják, a földi átjátszó hálózatot és a passzív vevőt. A program kezdetei az 1960-as évekre nyúlnak vissza. Ekkor me­rült fel az a feladat, hogy megold­ják a ballisztikus cirkálórakéták vezérlését és navigálását. A repü­lő tárgyak navigálására műholdak­ról származó rádiójeleken alapuló rendszer alapelemeit rakták le. Eb­ben a rendszerben a csillagok fé­nyét műholdrendszerről leadott rádióhullámmal helyettesítették, s nem az időt mérték órával, hanem a rádióhullámok beérkezési idejét. Az így kiépített rendszerben a ve­vő földrajzi elhelyezkedésének mérésére négy műhold jele szük­séges. A vevő ma már könnyű, hor­dozható. Az egyszerűbb kialakítá­súak - mint a fentiekben láttuk - négy műhold jelét veszik egyide­jűleg (ezt úgy mondjuk, hogy négycsatornások, valójában egyéb szolgálati célra általában ötcsatornás a készülék), s a mikro­processzor ebből számolja ki a ko­ordinátákat, amit egy folyadék­­kristályos kijelzőn olvashatunk le. A Lockheed rendszere ennél lényegesen szemléletesebb, szí­nes, mozgó térképet mutat, jelez­ve a haladást. Az igényesebb kiala­kítású vevőkészülékek ennél több csatornát tartalmaznak. Nyolc csa­torna segítségével az adott helyről elvben valamennyi műhold lát­ható. A huszonnégy csatornás ve­vő az összes felbocsátott műhold jelét képes egyidejűleg fogni. Ha elképzelünk egy autóra szerelt GPS-rendszert, a következő lépés már az, hogy megadjuk a kívánt úti célt, s kapjuk az instrukciókat, hogy merre menjünk. Nos, ezt tudja a Motorola kísérleti rendsze­re, amely digitálisan tárolt térképet alkalmaz. Innen már csak egy lé­pés, hogy telefonon is odaszól­junk, hogy érkezünk. Mint tudjuk, ma már erre jó lehetőséget adnak a különféle, vezeték nélküli tele­fonok vagy ahogy a reklámban gyakran halljuk, a GSM. A GSM (group special mobile) és a kapcsolódó PCN (personal communication network) igazi eu­rópai kezdeményezés, egy 1982- es bécsi konferencián kezdődött, ahol az európai postai és távköz­lési szervezetek vezetői tanács­koztak. Az események követke­ző állomása 1987 volt, amikor az európai és a skandináv országok jegyzőkönyvben rögzítették, hogy 1991 közepére közcélú hálózatot hoznak létre. Az azóta létrejött 900 MHz-es használó rendszer előnye­it ma már több országban élvez­zük. A GSM gyors piaci bevezeté­se érdekében még nem készült el az elérhető szolgáltatások teljes köre. A második fázisban az elő­fizetők részben a meglévő szolgál­tatások javított, tökéletesített vál­tozatát használhatják majd, illet­ve egészen új szolgáltatásokkal is­merkedhetnek meg. Ilyen például az akár hat fél által is folytatható konferenciabeszélgetés, a nagy sebességű faxátvitel, a hívásrang­­sorolás. A GSM-rendszer vetélytársa itt kopogtat az ajtónkon. A PCN- rendszerek a GSM-rendszernél kétszer nagyobb frekvencián mű­ködnek, s kifejlesztésük fő hajtóereje a nagy sűrűségű és nagy kapacitású rendszerek megalkotá­sa volt. A működést leíró szab­ványt 1991-ben fogadták el, de ma még csak Angliában és Németor­szágban adtak ki szolgáltatási en­gedélyt erre a frekvenciasávra, il­letve szolgáltatásra. A jövő itt is a további integrá­lódás felé mutat. Ennek megvalósít­hatósága eldöntött kérdés, így mű­holdas összeköttetés segítségével a földrajzi helymeghatározás és a te­lefonálás egy rendszeren belül va­lósítható meg. A föld bármely pont­járól felhívhatunk bárkit. Mindig tudjuk majd, hol vagyunk, merre menjünk, vendéglátónkat tudjuk te­lefonon értesíteni érkezésünkről. Látogatásunk célját azonban továbbra is nekünk kell eldönteni. Mondo 2000 mintájára készült, de kísér- Arcok a CD-ROM-ról: sokan kimaradnak az információs társadalomból CÍMLAP-HÁTTER ■■■■■■■■■■■■■■■■■■ннвииививннннн 1995/9 RESPUBLIKÁÉI?

Next