Respublika, 1995. január-március (2. évfolyam, 1-13. szám)
1995-03-03 / 9. szám
CÍMLAP-HÁTTÉR létező jellege miatt meghaladja ezeket. A lap főszerkesztője, Nyírő András olyan szakmai folyóiratként definiálja, mely magáról az interaktív médiáról szól. Olvasói egyelőre „csak” néhány ezren az országból, a villanyszerelőktől az irodalomkritikusokig, a legkülönfélébb csoportokból kikerülő emberek. - Nagyon sokan kimaradnak majd az információs társadalomból - mondja Nyírő -, ők élik tovább az életüket, a többiek viszont teremtenek egy hipergyors világot, mely óriási szabadságot jelent, ami persze csak akkor válik értékké, ha tudnak valamit kezdeni ezzel a szabadsággal. ^ ♦ Kialakulóban van persze az a csoport is, mely a leggyorsabban ki tudta használni az információs forradalom kedvező hatásait. Az új társadalmat működtető „tudásmunkások” (knowledge workers) alkotják ezt a réteget. Azok a jól képzett szakemberek, akik képesek alkalmazni az adatbankokban felhalmozott tudást, és így egy-egy terület tudósaivá válnak. Lényegtelen, hogy ez az idegsebészet vagy az autószerelés, a professzionalizmus a fontos és a gyors átképezhetőség. Ők azok, akik már ma A jövő század regénye Kétszer vehettem részt az izgalmas kísérletben. Egyszer Washingtonban, egy laboratórium steril körülményeket teremtő fehér falai között, egyszer pedig Stockholmban, egy szállodai szoba barátságos miliőjében. Mindkét alkalommal egy új kommunikációs rendszer bemutatása volt a lényeg, modellálva annak a fejlődésnek határok nélküliségét, amit a technika terén az ember például ebben a században, annak is a második felében elért. A modell bemutatására egy-egy médiakonferencia keretében került sor, sok mosolyt csalva mindannyiunk arcára, akik olyan országból érkeztünk, ahol a médiumok alapvető működése és szabadsága sincs még biztosítva, ahol sokszor még faekék szántják a kommunikáció ugarát. Mosolyogtunk és persze irigykedtünk - hogy a végére már csak azt nézzük, hogyan lehet innen menekülni. A kísérlet technikai lényegének elmondása valószínűleg meghaladná képességeimet, ezért erről csak annyit, hogy számítógép és televízió, távközlés és a világban - mint közös faluban - létező adatbankok összekapcsolásáról van szó. Hívják ezt angolul DHS-nek (Direct Home Satellite) - ami annyit tesz, hogy a műholdas összeköttetéssel érkező valamennyi információ lebontható és továbbítható minden egyes háztartáshoz külön-külön mint megannyi önálló számítógép-terminálhoz - vagy Global Village-nek, ami azt jelenti, hogy a telefonok, a fax, a közös számítógéprendszerek és a műholdak révén egyszerűen megszűnnek a határok, melyek amúgy csak a politikusok számára érdekesek, a földgolyó teremtményei valamennyien egy közös falu lakóiként élhetik életüket. Stockholmban a játék kedvéért úgy döntöttek (döntöttünk), hogy két napig vessük alá magunkat az egész kísérletnek, s közben feledkezzünk el arról, hogy a falakon túl még egy másik világ létezik. Használhattuk, használnunk kellett a rendszer minden elemét, nem visszakozhattunk az ismert kézműves módszerekhez. Mit is jelentett ez? A konferencia egyik munkanapja végén - ahogyan ez általában egy dolgos nap után mindannyiunkkal történni szokott - hazatértünk „lakásunkba". (Természetesen a technikai eszközök használatára előzőleg kioktattak bennünket.) A lakásban a legfeltűnőbb egy speciális szerkezet volt, melyet televíziós készülék és személyi számítógép öszvérének nevezhetnénk leginkább. Irányítására megint csak egy hibrid szolgált, olyan készülék, mely a PC-k (személyi számítógépek) klaviatúráját, kurzorait, illetve a tv-készülék távirányítóját egyesítette magában. Ott állt a monstrum, akkor még nagyon barátságosan, a szoba közepén, hívogatóan kínálva önmagát, amolyan technikai prostituáltként. És ahogy az ilyenkor lenni szokott, azonnal belevetettem magam az élvezetekbe. A készülék bekapcsolásakor digitális animációval kreált „igazi” ember jelent meg a képernyőn, köszöntött otthonomban, érdeklődött egészségem és kedvem iránt. Aztán megkért, hogy mutatkozzam be, azaz adjam meg a jelszavamat (password), amelynek révén bejuthatok az egész rendszerbe. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a modell értelmében jelszavam egyszersmind hitelkártyám aktiválását is jelentette, hiszen minden további igénybe vett szolgáltatás ellenértékét a rendszer azonnal lehívta képzeletbeli bankomból.) Amikor ezen a furcsa bemutatkozáson túlestünk, házigazdám mintha elbizonytalanodott volna. - Mi baj? - gépeltem be a figyelmes férj obuigát kérdését. - Tetszem neked? - kérdezett vissza a szőke, északi típusú géphölgy. 20 ♦ 1995/9 RESPUBLIKA