Révai Nagy Lexikona, 1. kötet: A-Arany (1911)
A, Á - Almásrákos - Almássy - Almássy Pál telep - Almásszelistye - Almásvár - Almás-völgy - Almásy
Almásrákos — 456 — tisztikai viszonyairól szóló művei a M. N. Múzeum ban 1238. László comes, a monostor kegyura, elűzte s helyükbe premontreieket, majd, mivel ezek csakhamar odahagyták, világi papokat fogadott be. 1241.a tatárok elpusztították s 1249., mikor Pál országbíró kapta, már nem említik a monostort. Többrendbeli műemléke romjairól 1. Gerecze, Műemlékek II. Almásrákos (ezelőtt: Rákos), kisk. Szilágy vm. zsibói j.-ban, (1900) 866 oláh lak., u. p. Kettősmező, u. t. Hidalmás. Almássy István, híres kassai nagykereskedő és bíró (1573—1635) a XVI. sz.-ban. Életrajzát megírta Kerekes G., megjelent a Magy. Gazdaságtört. Szemlében (1907) és külön is. Almássy Pál telep, Rákosszentmihályhoz tartozó telep, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. gödöllői j.-ban, (1966) 775 lak., u. t. és u. p. Rákosszentmihály-Az utóbbi időben erősen fejlődött s mindjobban kiépült; Budapestről sokan oda költöztek ki. Almásszelistye, kisk. Hunyad vm. marosillyei j.-ban, (1900) 652 oláh lak., u. p. és u. t. Zám. Almásvár. Sáromszék vmegyében az ojtozi szorosba torkoló Velence patakának északi ága a Nagy-Lemhény patak; ez utóbbinak völgyében a Vár erőssének nevezett meredek hegyen egy régi vár maradványa látható, melyet Almás vagy Álmos várának mondanak. Almás-völgy, a Nóra folyó lapályszerű kitágulása Krassó-Szörény vmegyében Patastól és Prilipecztől kezdve Mecserisig és Éjsopotig, ÉK.-DNy.-i irányban húzódó, főleg neogén eredetű medence, melyet É.-on a Plesuva, D.-en az Almás-hegység vesz körül, míg Ny. felé a Nórának a Plesuva hegységen való hasadékszerü áttörése fejezi be. Termékeny lapályát (270—210 m.) sok patak, közte az É.-ról jövő Mönis vagy Ménis szeli, Bozovicsnál ömlik a Nórába. A lapályon több község van. Almásy-család (zsadányi és törökszentmiklósi), jelenleg nemes és grófi ágon virágzó család, utóbbi örökös főrendiházi tagsággal bír. Hagyomány szerint az Almási nemzetségből származik (1. o.), de ez ki nem mutatható.És így kérdéses a család származása a Kálmán király idejében élt Eörsi és Kukolyi Pétertől, kinek utódai Eörsi és Kukolyi A.-aknak írták magukat. Az A.család 1666-ban A. János személyében nyert nemességet és Almásy-család címere. címert. A család tagjai a XVII. és XVIII. sz.-ban kezdenek szerepelni. 1701-ben A. János Zsadányra kap adományt, amelyről a család egyik előnevét írja. V. ö. Almásy D., A zsadányi és törökmiklósi A. grófok (Budapest 1903). A nemesi ág tagjai közül említendők: 1. A. Béla, szül. 1768 szept., megh. 1821. Arad vmegye főispánja (1810—15) és koronaőr, később szeptemvir és kir. főlovászmester. Irodalmi téren is működött, Magyarország kereskedelmi és szakézirattárában őriztetnek. Ezek között fölemlítendő a Raisonwirte statistische übersicht des Königreichs Hungarn. Egy értekezése Vom Handel des Königreichs Ungarn a Schlözer-féle Staatsanzeiger-ben jelent meg. 1803-ban a pesti egyetemi tanácskozásokat mint tartománybizottsági főigazgató vezette. 2. A. György, ázsiai utazó, első útja Taskenden át Vjernyibe, innen az Ili folyó völgyébe és a Tiensan bércei közé vitte. Eredményéről Vándorutam Ázsia szívében c. 1903. megjelent munkájában számolt be. Második útjára 1906. indult el, Kína északi részének geológiai, meteorológiai és etnográfiai viszonyait tanulmányozandó. Két évre volt tervezve, de különböző okok miatt előbb véget ért. 3. A. László, orsz. képviselő, szül. 1869 jul. 27. Jászberényben. 1894. Jászberény városa tiszti ügyésszé választotta. A Jász-Kis- és Nagykúnság redempcionális végrehajtó-bizottságának jegyzője s a Kúnság viszonyairól nagyobb tanulmányt írt. 1910. a szentendrei kerület választotta képviselőjéül. 4. A. Pál, politikus, szül. Pesten 1818., megh. 1883 okt. 13. Az 1848-iki országgyűlésen Gyöngyöst képviselte s a jul. 10. tartott ülésen a ház alelnökévé választatott. Schlicknek 1848 végén Galíciából történt beütésekor Heves vármegyébe küldetett kormánybiztosként, azonban az országgyűlésnek Debreczenbe költözése után behivatott s az elnöki széket odahagyott Pázmándy helyett ő elnökölt. Helyét a függetlenségi nyilatkozat tervbe vételekor is megtartotta s április 14. a ház határozata alapján Magyarország függetlenségét ő mondotta ki. A leveretés után külföldre menekült s Párisban tartózkodott. Utóbb kegyelmet nyervén, visszatért heves vármegyei jószágára. 1864. ő is részese volt annak a mozgalomnak, amely Nedeczky István, Beniczky Lajos és mások közreműködésével egy új felkelést igyekezett létrehozni, amelyben számítottak Olaszország támogatására, amely kötelezte magát, hogy az olaszországi magyar légiót az alakítandó ideiglenes magyar kormány rendelkezésére bocsátja. Az összeesküvés azonban felfedeztetett és tagjai 1865. elitéltettek, Nedeczky és Beniczky halálra, a többiek várfogságra, azonban 1866 vége felé már szabadon bocsátották, és 1867 után Olmützből A. is visszatért hazájába. Az A.-család grófi ága két ágra oszlik. Az idősb grófi ág megalapítója A. Ignác József tábornok, szül. 1726. Gyöngyösön, megh. 1804. Zsadányban; a hétéves háborúban mint huszárezredes tüntette ki magát, amiért 1771 nov. 8. grófi rangot nyert. Az ifjabb grófi ág megalapítója A. Ignác (sz. 1751., megh. 1840.), Jászkún alkapitány (1773), főkapitány (1779), kir. táblai ülnök (1755), cs. kir. tan. és kamarás, a Szt István-rend középkeresztese, kancelláriai tanácsos, barsi főispán, temesi gróf és alkancellár volt, aki 1815 aug. 11. kapta a grófi rangot sarkadi előnévvel. Az idősb grófi ág tagjai közül említendők: Móric (sz. 1808., megh. 1881.), val. b. t. tan., m. kir. helytartótanácsos, az osztrák földhitelintézet igazgatója. A. Tasziló (sz. 1847. ápr. 7.), a düsseldorfi festészeti iskolán Munkácsy Mihállyal együtt tanult. Egyik leánya 1899-ben , Almásy