Révai Nagy Lexikona, 1. kötet: A-Arany (1911)

A, Á - Amadeus-tó - Amadévára - Amadia - Amadina - Amadis-regények

Amadeus — 518 — XI. sz. elején. — III. A. 1103—1149, uralko­dott, kit V. Henrik császár birodalmi gróf rang­jára emelt. — IV. A., szül. 1197., uralkodott 1233—35. II. Frigyes császár Aosta hercegévé tette. — V. A. («a Nagy»), szül. 1249 szeptember 4-én, megh. Avignonban 1323 okt. 16., korának egyik legszerencsésebb és legkiválóbb fejedelme volt, a jelenleg uralkodó olasz dinasztia törzs­atyja. III. Tamás piemonti gróftól 1283. az aostai hercegséget, Fülöp nagybátyjától 1285. Szavóját kapta. 1310. VII. Luxemburgi Henrik császár pártjára állott, ki hálából összes birtokaival hűbé­rül felruházta, azonfelül birodalmi hercegi rangra emelte. 1312. császári helytartó lett Lombardiá­ban. 1315-ben Rodoszon harcolt a törökökkel. — VI. A., a «zöld gróf» ; e jelzőt azért kapta, mert lovagjátékok alkalmával rendesen zöld színbe öl­tözött. Az előbbinek unokája, szül. Chambéry-ben 1334 jan. 4-én, megh. Apuliában 1383. Meghódí­totta Mondovi és Cherasco városokat, a Wandt­feldet pedig pénzen vette meg. 1366. a törökök ellen indult, visszafoglalta Gallipolit és kiszabadí­totta Palaeologos János keletrómai császárt a bol­gárok kezéből. Mint Nagy Lajos magyar király szövetségese, Visconti Galeazzotól több várost hó­dított el. Ő alapította 1362. az Annunciata-rend­jelet. Zsoldos seregében 300 magyar íjászt tartott. Századok 1869.— VII. A. (1360—91). Nizza elfog­lalása révén kis országát a tengerig terjesztette (1388).— VIII. A.,(a békeszerető)), az első szavójai herceg, az előbbinek fia. Szül. 1383 szept. 4., megh. Genfben 1451 jan. 7. Zsigmond császár, kit uta­zásaiban segített, hálából szavójai herceggé tette (1416 február 19). 1418. a másik ág kihalta után Piemontot örökölte. Neje halála után (1434) át­engedte az uralom nagy részét fiának és a Genfi-tó mellett levő Ripaille nevű kolostorszerű palo­tába vonult, ahol fejedelmi pompától körülvett magányban remeteéletet folytatott. 1439-ben a bázeli zsinat IV. Jenő helyett pápának válasz­totta. 1440 jul. 24. V. Félix pápa néven meg­koronázták (1. Baseli zsimt). Kilenc év múlva azonban Lausanne-ban méltóságáról önként lekö­szönt, mire Miklós pápa őt bíborossá nevezte ki. Lovag korában a szt. Mauritius rendjelt alapí­totta. — IX. A., szül. 1435., megh. 1472. XI. La­jos francia királyt a főnemesi liga ellen támo­gatta. I.A., Ferdinánd Mária, aostai herceg, spanyol király, Viktor Emánuel király másodszülött fia, szül. 1845 máj. 30., megh. Torinóban 1890 jan. 18. Torinóban élte át ifjúkori éveit, 1859. és 1866. az osztrákok ellen Custozza mellett harcolt.1867. nőül vette Maria dal Pozzo della Cisterna hercegnőt (szül. 1847 aug. 9., megh. 1876 nov. 8.), kitől há­rom fia született: Emánuel, Aosta hercege, Vik­tor, Torino grófja és Lajos, az Abruzzok hercege. A spanyol Bourbonok bukása után a cortes 1870 nov. 16. spanyol királlyá választotta. 1871 jan. 2. bevonult Madridba és megesküdött az alkotmányra. Uralma nem volt szerencsés. Prím tábornok, kinek a koronát első­sorban köszönte, orgyilkosnak esett áldozatul; a gőgös nemesek pedig A. igénytelen fellépését rosszalták. Végre beleírván az örökös kabinetválságokba és párttusokba, két évi uralom után 1873 febr. 11. lemondott. Olaszországban her­cegi jogait visszanyerte. 48 éves korában másod­szor nősült, elvette unokahúgát, a szépségéről híres Bonaparte Laetitiát (Klotild nővérének és Bonaparte Jerôme-nak, «a vörös hercegnek» leá­nyát). E házasságból 1889 jun. 22. Jimberto nevű fia született, kit Umberto olasz király Salemi gróf­jává nevezett ki. 1902. A.-nak szobrot emeltek To­rinóban. V. ö.: Manfredi és Gisotti, Amedeo, duca d'Aosta, ricordi storici, Róma 1890. Amadeus-tó, sekély sóstó D. Ausztrália Ny.-i határánál, a D. sz. 24—25° közt. Szélessége kb. 20 km. s hossza 160 km. 1872. Giles fedezte föl. Amadévára, régi vár Abauj-Torna vm. gönczi j.-ában, Göncztől DK.-re; ma csak romjai van­nak meg. II. i. Károly Róbert király, hogy a roz­gonyi csata után Lengyelországba menekült párt­ütő Amadeflaknak emléke se maradjon fenn, 1317. leromboltatta. Amadia (Amadieh), város Van török-örmény vilajetben, Moszultól északra, a kurdok egykori fővárosa, a gubacskereskedés főhelye. Amadina Swains­ (állat), a szövőmadár-félék (Ploecidae) családjába tartozó madárnem. L. Szö­vőmadár-félék, Amadis-regények, a középkori lovagregények egy sajátságos utócsapatja, melyek nevüket első és főhősükről, Amadisról kapták. Az Amadis-re­gény spanyol eredetű; az elsőt Garcia Ordonez de Montalvo írta és adta ki 1500 körül. Némelyek szerint e mű első szerzője Vasco de Lobeira por­tugál író. Az első Amadis-regény Amadis de Gaula (nem galliai, hanem gallesi, walesi) tar­talma ez: Perion walesi király és Elisena brit hercegnő fia, Amadis, beleszeretett Lisuarte angol király világszép leányába, s e szerelmi történet­hez fűződő csodás hősi kalandok leírásával telik meg a regény négy kötete. A regény nagyon ked­velt olvasmánnyá lett s csakhamar újabb meg újabb kiadásokat ért, sőt bővült is, amennyiben Amadis történetéhez hozzáfűzték egyenkint fiá­nak, unokájának s utódai egész hosszú sorának ősükéhez hasonló kalandos életleírását. így növe­kedett az eredeti négy kötet Spanyolországban 12 kötetre, 1540. franciára is lefordítva (d'Her­beray Des Essarts) újabb toldásokkal 24 s végül a franciáktól Németországba (1583) eljutva 30 kötetre. Az A. a lovagregények végső maradvá­nyai, elfajulásai. Semmi történeti v. csak mondai alapjuk sincs, egyedüli forrásuk a képzelet fan­tasztikus csapongása. Amennyiben népies alapjuk lenne, az nyilván Bretagneból eredt. Hőseik a középkori lovagok torzalakjai, kik a lovagi kor vallásos és a nők iránt táplált rajongását köteles­ségszerű pedantériával tűzik életük feladatává. Szerelmük pusztán érzéki s még így is affektált; maguk pedig mind törvénytelen szülöttek, óriá­sok, tündérek, rablók, csodás helyek és jelenetek népesítik be a regényeket. Fő elemük a csodálatos, indítékuk a szerelem, de cselekvényüket nem vezeti okos cél s híján vannak az erkölcsi tarta­lomnak. Azonban egy századnál tovább rendkívül kedvelt olvasmányok voltak, míg végre Miguel de Cervantes Saavedra (1605) világhírű Don Quijote de la Mancha című regényében kiparódiázta s le­hetetlenné tette őket. Belőlük fejlődött a heroikus regény. Az A. a magyar irodalomban nem jelentő­ A madis-regények

Next