Révai Nagy Lexikona, 3. kötet: Béke-Brutto (1911)
B - Björnebogr - Björnson - Björnstjerna - Bks. - B. L. - Bl. - Blaas
Björneborg (1888); Karl X. Gustaf (1889); Gustaf II. Adolf (1890); Johan Baner (1908). Björneborg, kikötőváros a vnn Abe-B.-i kormányzóságában (a. m. Ián), ama fjord végében, amelybe a Kump torkollik, vasút mellett, (1907) 16,602 lak., szép nagy városházával, új színházzal, hajóépítéssel, téglagyárral, vászonszövéssel és élénk kereskedéssel. Gőzhajóösszeköttetésben áll a 33 km.-nyire fekvő Rasse szigeten levő kikötővel. A kikötőbe főként lisztet, vasat, kávét és gépeket hoznak be (mintegy 5 millió nan márka értékben) és leginkább a fát (12 millió értékben) visznek ki. Björnson, Björnstjerne, norvég író, szül. Kviknében (Österdalen) 1832 dec. 8., megh. 1910 ápr. 26. Párisban, de holttestét Krisztiániába vitték és Ibsen sírja közelében temették el. Apja a vadregényes Romsdal vidékén pap volt. A középiskolákat Moldeban, az egyetemet Krisztiániában végezte s ugyanitt kezdte meg irodalmi működését kritikákkal és tárcaszerű dolgozatokkal. Miután 1857—59-ig mint színházigazgató működött Bergenben, egy időre munkatársul lépett be Krisztiániában az Aftenbladethez, írói hírnevét Synneve Solbakken (1857), Arne (1858) s England Gut c. falusi történetei és idilljei alapították meg. Egyidejűleg sikeresen próbálkozott drámaírással is s e nembeli művei: Halte Hulda, Mellem Stagene (1858), Kong Sverre (1861) s a Sigurd Slembe trilógia (1862). E műveiben a dán-norvég irodalomban egészen önálló. 1860—1863-ig beutazta Olasz-, Német- és Franciaországot, 1865—67-ig a krisztiániai színházat igazgatta s 1866—71-ig a Norsk Folkebladot szerkesztette. Egy ideig szerkesztőtársa volt a kopenhágai For Ide og Virkelighed c. időszaki iratnak, 1871—72. svéd és norvég városokban, sőt később Amerikában is felolvasásokat tartott, az erre következett éveket déli vidékeken töltötte. 1875-ben visszatért Norvégiába s Guesdalban, Lillehammer vidékén telepedett meg. Mint a radikális «parasztpárt» vezére politikai mozgalmat indított azzal a céllal, hogy Norvégiát Svédországtól függetlenné téve, köztársasággá alakítsa; emiatt azonban sok megtámadásnak tette ki magát. Noha mint politikai izgatót hazájában becsülték talán legkevésbbé, ő maga Norvégiának Svédországtól való különválása után nagyon büszke volt arra, hogy ennek előkészítésében neki is része volt. Fia, Berglot 1892 okt. 12. nőie vette Ibsen író leányát. Későbbi munkái közül felemlítendők: Jernhanen og Kirkegarden (1866); Fiskerjenten(1868); Brude-Slaatten (1873); Het flager i beyn og paa havnen (regény, 1884); Paa Guds Veje (1889); Ragni(1890); Mary(regény, 1906); drámai művek: Maria Stuart i Skotland (1864); De Nygifte (1865); Sigurd Jorsa efar (1872); Redaktören (1875); En Fallit (1875., A csőd címen műsordarabja volt a Nemzeti színháznak); Kongen (1877); Leonarda (1879); Det ny System (1879); En Hanske (1883); Over Avne (1883); Geographi og Kjarlighed (1887); Paul Lange og Tora Parsberg (1898); Laboremus (1901); Pan Storhove(1902); Dagland (1903); Naar den nye vin blomstrer (1909. Ha az új bor forr címen előadták a kolozsvári Nemzeti Színházban 1910., ford. Harsányi Zsolt). Irt egy románcokból álló eposzt is: Arnijot Gelléne (1875) s kiadott egy pompás lírai kötetet: Digte og Lange (1870,3. kiad. 1890). 1910-ben megjelentek válogatott munkái Meisterwerke címen (Berlin). B. úgy az életben, mint műveiben merész, erőteljes szellem, radikális és határozott realista, az egyszerűség és természetesség embere. Stílusa nagy élénksége mellett is mindig szabatos, drámáiban pedig jellemzése tökéletesebb, mint kompozíciója. Élete utolsó évtizedében a szabadság apostolaként s mint az elnyomott nemzetiségek szószólója és védelmezője lépett föl. Különösen a lengyeleket és magyarokat korholta, hogy elnyomják a ruténokat és tótokat. A März és Neue Freie Presse hasábjain (1907 és 1908) közölt számos, politikailag erősen támadó cikket Magyarország ellen, az 1907-iki müncheni békekongresszus alkalmával pedig Apponyi ellen intézett heves támadást. Állításaiban azonban oly komikus túlzásokra ragadtatta magát, hogy cikkeit alig vették komolyan. Magyarul megjelentek tőle : A csőd (Nemz. Színház kvtára); Magnhild, elb. (Budapest 1892); Isten nyomai, reg. (ford. Ujkéri 1894); Leonarda, színmű (ford. Kárffy Titusz 1898); V. O. Brandes, B. og Ibsen (Kjöbenhavn 1882) ; Collín Chr., B. B. (ném. nyelven, München 1903); Wildner Ödön, B. társadalmi színműveiről (Budapest 1900); Payne, B. (Chicago 1910). Björnstjerna, Magnus Frederik, gróf, svéd államférfi, katona és író, szül. Drezdában 1779 okt. 10., megh. Stockholmban 1847 okt. 6. A finn háborúban őrnagyságig vitte; 1809. mint titkos követ Napoleonnál járt; 1813. mint ezredes a svéd hadtesttel részt vett Németországban a grossbeereni, dennewitzi és lipcsei ütközetekben. Később Norvégiában harcolt, megkötötte a moszi konvenciót, melynek következménye Svéd- és Norvégország perszonális uniója lett. 1815-ben báróságot, 1826. grófi rangot kapott, majd tábornok lett. 1828—46-ig az angol udvarnál teljes hatalmú miniszter volt. Fő munkája (németül): Das britische Reich in Indien (Stockholm 1839). Bks., állat- és növénynevek mellett Banks J. angol természettudós (szül. 1743., megh. 1820.) nevének rövidítése. B. II. (lat.), a Baccalaureus legum (angolul: Bachelor of Laws), továbbá a Benevole lector 1 (Szíves olvasó) rövidítése. Bl.,1 .növénynevek mellett Blume Karl Ludwig (1796—1862) leideni tanár nevének rövidítése. Mint gyarmatorvos 9 évig Jáva szigetén élt, azután leginkább ennek a növényzetét ismertette. — 2. Állatneveknél Bloch Markus Elieser (1. o.) német ichtiológus, vagy pedig Blackwell John (1. Blackw.) angol természetbúvár nevének rövidítése. Blaas, von, osztrák festőcsalád. Tagjai: 1 .Karl von B., szül. Nandersben 1815 ápr. 28., megh. 1894 márc. 19. Velencében és Münchenben tanult, 1837. Rómába került, hol az ú. n. nazarénus festők gyakoroltak hatást fejlődésére. Sok egyéb vallásos tárgyú képen kívül Albanóban festette 1848. gróf Károlyi István megbízásából a fóthi templom 3 oltárképét és néhány évvel utóbb, miután 1850. a bécsi akadémia tanára lett, a fóthi templom hátralevő oltárképeit és freskóit. B. fres- - 394 — Blaas