Révai Nagy Lexikona, 3. kötet: Béke-Brutto (1911)
B - Bolygó lelkek - Bolygórendszer - Bolygó-táblák - Bolygó tűz
Bolygók — 501 — hogy a bolygó pályasíkja nem esik össze a Földével, hanem ezzel szöget alkot. Egészen hasonlóan magyarázzuk a belső B. számára is a retrogradációt és megállapodást, ha ábránkban J*helyébe a Földet, E helyébe Venust vagy Merkúrt képzeljük. Copernicus megtartotta még Hipparchos excentrumos köreit s Ptolemaios epiciklusait,bár csekélyebb számban. Ezekkel csak Johannes Kepler szakított végkép a bolygómozgást teljesen leiró három törvényében. E három Kepler-féle törvény, mely Tycho Brahe pontos Marsmegfigyeléseire támaszkodott s melyeket felfedezőjük az egész bolygórendszerre kiterjesztett, a következők: 1. AB. ellipszisekben keringenek, melyeknek egyik gyújtópontjában áll a Nap; 2. a radiuszvektor, a bolygót a Nappal összekötő egyenes által súrolt felületek az idővel arányosak; 3. a B. keringési idejének négyzetei úgy aránylanak, mint a Naptól mért középtávolok (ellipsziseik fél nagy tengelyeinek) köbei. Ebből következik, hogy a bolygó sebessége legnagyobb a napközelben (perihélium), legkisebb a naptávolban (afélium). Innen van, hogy téli félesztendőnk, mely a Föld perihéliumát foglalja magában, általában rövidebb, mint a nyári félév. Míg tehát Copernicus kijelölte, hogy a bolygórendszerben mi történik, Kepler lángelméje kimondta, hogy hogyan történik a mozgás. Halála után v. 50 évvel Newton, a Phyosophia naturalis principia mathematica c. munkájában megadta a Keplerféle törvények közös forrását. Szerinte két égitest egymást tömegeinek egyenes, távolságuk négyzetének fordított arányában vonzza. Ily vonzó erőt gyakorol tehát a Nap is a B.-ra, ami közvetetlenül Kepler második törvényéből következik. Kepler első és harmadik törvényéből következik azután, hogy az erő a távolság négyzetével fordított, a tömegek szorzatával pedig egyenes arányban áll. Newton az ő híres törvényét, mely az egész modern asztronómia alapját alkotja, Kepler törvényeiből vezette le. Viszont Kepler törvényeit Newton törvényéből lehet levezetni. A Napnak a B.-ra gyakorolt vonzó ereje csak különös esete az általános gravitációnak, mely ép úgy észlelhető a földre eső kőnél, mint — minden valószínűség szerint — a kettős csillagok mozgásában. Ugyanezen erő hatása alatt keringenek a holdak a fő-B. körül, mint ezt a Föld holdjára ugyancsak Newton mutatta ki legelőször. A B, úgy egymásra, mint viszont a Napra is gyakorolnak vonzást, minek következtében a tényleges bolygómozgás eltér a Kepler-féle ellipszistől. Ezen eltéréseket a csillagászatban perturbációknak, háborgásoknak szokás nevezni. Ezek az eltérések azonban nem nagyok, minek oka abban keresendő, hogy a Nap tömege az egyes B.-énál tetemesen nagyobb (a Nap körülbelül 700-szor nagyobb tömegű, mint az összes bolygók együttvéve), s hogy a B.-at igen nagy távolságok választják el egymástól. A bolygópályák elemei közül, melyeknek száma összesen 6, táblázatos összeállításunk csak négyet foglal magában: a fél nagytengelyt, vagy közepes Naptávolságot, a sziderikus keringési időt, a pálya excentrumosságát és hajlását a földpálya (ekliptika) síkjához képest. Bolygójelzések: A nagy B.-at sajátságos jelekkel szokás jelölni, melyek az I. táblázatban vannak feltüntetve. E jelzések eredete bizonytalan, de mai alakjukban a XV. sz. előtt hiába keresnek. A kis B.-at Gould eljárása szerint felfedezésük körbe zárt sorszámával jelöljük, úgy hogy (1) Ceres, (2) = Pallas (3) = Juno stb. A B. lakhatóságára vonatkozólag v. ö. Flammarion, Sur la pluralité des mondes; Miller, The heavenly bodies, their nature and habitability (London 1883); Proctor Richárd, Más világok mint a miénk (Term.-tud. Társ. kiad.); a B. pálya meghatározásáról szól: Gauss, Theoria motus corporum coelestium in sectionibus conicis solem ambientium (Hamburg 1809); Oppolzer, Lehrb. zur Bahnbestimmung der Kometen u. Planeten (Leipzig 1870—79, 2 köt., 2. kiad. 1. köt. 1882); történetükre vonatkozó munka: Herz, Geschichte der Bahnbestimmungen der Planeten und Kometen (Leipzig 1887—94, 2 köt.); André, Les planétes et leur origine (Paris 1909). L. még Asztronómia és Asztrofizika. Bolygó lelkek, 1. Hazajáró lelkek és Kisértetek. Bolygórendszer, 1. Bolygók: Bolygó-táblák (Tabulae planetarum), a bolygók pontos helyzetének könnyebb és gyorsabb kiszámítására szerkesztett segédtáblák. A régebbi B. közül megemlítendők az Ibn Junis kb. 1000 évvel Kr. u. számította hakemiti táblák, Nasr Eddin al Thuzi XIII. sz.-beli táblái és X. Alfonz kasztiliai király rendeletére 1252. szerkesztett táblák, melyek mindannyian a ptolemaiosi elméletre támaszkodtak. Copernicus utáni időben nevezetesek Reinhold pruteni (porosz) táblái (1549). Keplernek a Tycho Brahe észleletein alapuló rudolfi táblái. A XVIII. sz.-ban Cassini nevéhez is fűződnek., melyeket azonban Lindmannak Merkúr, Venus és Mars (1810—1813) és Bouvardnak Jupiter, Saturnus és Uranus mozgásait előtüntető táblái kiszorítottak. A jelenleg használatos táblák közül legnevezetesebbek a Leverrier- és a Newcomb-Hal-féle B. A Hold mozgását a Hansenféle táblák alapján számítják, melyeket nemsokára a most készülő sokkal tökéletesebb Brownféle táblák fognak helyettesíteni. Bolygó tűz (lidércfény, lat.ignes fatus), mocsaras réteken, temetőkben és más helyeken észrevehető fénytünemény, midőn különböző nagyságú lángok a földön helyről helyreszökdelni látszanak. Régibb, a B.-re vonatkozó feljegyzések bizonytalanok, úgy hogy létezését egyáltalán tagadták. Mindenesetre a túlcsigázott képzelet többet látott, mint amennyit látni lehetett. De a rothadt, fénylő fát, meg a szentjános-bogarat is könynyen összetévesztették a B.-zel. Vannak azonban komoly tudósoktól eredő megfigyelések, mint Bessel csillagásztól, Knorr kievi tanártól, Filopanti fizikustól Bologna mellett, Tschudi utazótól Braziliában és másoktól, melyek e tünemény létezését kétségtelenné teszik. A sok eltérő vélemény mellett az bizonyos, hogy B.-et mindig szerves anyagokkal megtelt talajon láttak, valamint valószínű az is, hogy keletkezésük szerves anyagok rothadásával függ szorosan össze. A rothadás folyamatánál légnemű test fejlődik, a foszfor és Bolygó tűz