Révai Nagy Lexikona, 6. kötet: Dúc-Etele (1912)
D - Dunkófalva - Dunlap - Dunleary - Dunlop - Dunmore - Dunmore Head - Dunnalúd - Dunnaréce - Dunnet - Dunnottar Castle - Dunod
Dunkófalva — 48 elnevezése, mely onnan veszi eredetét, hogy a börtön, minden harmadik napot kivéve, el van sötétítve. Dunkófalva, kisk. Bereg vm. szolyvai j.-ban, (1910) 689 rutén lak., u. p. és u. t. Szentmiklós. Dunlap (ejtsd: dönnep), William, amerikai festő és drámaíró, szül. Perth Ambogban (New Jersey) 1766 febr. 19., megh. New Yorkban 1834 szept. 28. Pályáját mint festő kezdte el s csak később adta magát a drámaírásra. Darabjait, minek The father (1789), Leicester (1794) és André (1798), nagy tetszéssel fogadták. Főbb művei még: History of the American theatre (1832); History of the rise and progress of the art of design in the U. S. (2 köt. 1834). Ő alapította a nemzeti rajzakadémiát (National Academy of Design) is. Tiszteletére és drámai műveinek kiadására New Yorkban 1886. D.-társaság alakult. Dunleary (ejtsd: döntéri), 1821-ig neve Kingstown (1. o.) írországi városnak. Dunlop (ejtsd: dönlor), falu Ayr skót countyban, (1911) 1353 lak., sajtjáról híres. Dunmore (ejtsd: danmór), Scranton-nel (1. o.) egybeépült város Pennsylvaniában, (1966) 12,583 lak. Barnaszén- és vasbányászat. Vas- és selyemipar. Alapíttatott 1835. Dunmore Head (ejtsd: dönmor hedd), hegyfok Írország DNy.-i partján, a Dingle-öbölben; előtte fekszik a kis Blasket-sziget. Dunnalúd (állat), 1. Dunnaréce. Dunnaréce (Somateria, állat), a récefélék (Anatidae) családjába tartozó madárnem. Csőre nyúlánk, keskeny, hosszabb a csűdnél s erős kampóban végződik; orrlyukai a csőr közepén innen nyílnak; homloktollazata keskeny, hegyes szögben végződő nyelv alakjában terjed a felső káva tövére ; farka elkerekített s 14—16 tollból áll; lába alacsony. Fajai a tengerekben élnek ; édesvizeken csak kivételesen fordulnak elő. Legismertebb faja a közönséges D. (Somateria mollissima [L.]). A hím (gácsér) fejteteje bársonyfekete, egy ékalakú fehér mező által hátul ketté osztva ; feje oldalt és alul, nyaka, nyakszirtje, begye, melle, háta és szárnyfedőtollai fehérek, nyakszirtje és füle mögött tengerzöld színű, melle vörhenyes ; dereka, farkfedői és hasoldala fekete, lágyékán fehér folttal; evezői barnásfeketék; farka szürkésbarna; csőre sárgás-zöldes; lábai világos zöldek, úszóhártyái és karmai feketés barnák. Hossza 58—63, szárnya 26—31, farka 9—11 cm. A tojó uralkodó színe vörhenyes barna; feje feketés hosszanti foltokkal, háta és melle fekete harántfoltokkal díszített; hasa egyszínű ibolyásbarna. A D. roppant nagy társaságban él az északi vidékeken, Grönland, Izland, Skandinávia stb. körül, épúgy az Ó-, mint az újvilágban. Télen délre vonul, amidőn elvétve hazánkba is ellátogat, így 1880. év tavaszán Kocyan Antal erdész Árvában is találta. Igen ügyesen úszik és bukdácsol a vízben; a szárazon azonban ügyetlenül jár és nehézkesen röpül. A víz mélyében élő apró tengeri állatokkal táplálkozik. Jún. és júl. hóban fészkel a tengerpartokon, különösen szigeteken. Fészke egyszerű, mesterkéletlen, de pehellyel jól ki van béllelve, a pelyhet a nőstények önmagukból tépik ki. 6—8 szürkés-zöld tojást rak, melyeket a nőstény 26—28 nap alatt költ ki. A költés ideje alatt a nőstény épúgy viselkedik, mint valami háziállat, akárhányszor felkeresi az emberlakta vidékeket és bent az ember házában fészkel. De az ember szívesen is fogadja, mert pehelytollait használja és vele kereskedést űz. E célból Sylton és Norvégia déli részében megvárják, míg a fészekhagyó fiatalok anyjukkal együtt a fészket elhagyják és akkor szedik el a pelyhet. Izland szigetén pedig három fészek közül 2-őt használnak fel, a harmadikat sértetlenül hagyják és végül más helyeken ezerszámra, minden irgalom nélkül pusztítják, úgy hogy Spitzbergen e hasznos madarak nagyban meg is fogytak. 24 fészekből 1 kg. pehely kerül ki. Húsuk élvezhetetlen. Tojásuknak sajátszerű szaga van. Fogságban e madarak csakhamar tönkremennek. Az ó- és újvilág sarki tájain honos a D. másik faja , a cifra D. (Somateria spectabitis L.), mely hazánkban még nem fordult elő, jóllehet vendégképen Angliában, Franciaországban, Németországban, sőt Olaszországban is észlelték. Dunnet (ejtsd: dönnet), halászfalu Caithness skót countyban, annak északi partvidékén, (1911) 1147 lak. A D.- félsziget s egyszersmind Nagy-Britannia legészakibb pontja a D.Head, az é. sz. 58° 40' 19" és a ny. h. 3° 23' alatt, világító toronnyal. Dunnottar Castle (ejtsd: dönnotarkaszi), egyike a legnagyobbszerű kastélyromoknak Skóciában, Kincardinecounty partvidékén, 2 km.-nyire Stonehaventől egy vulkáni sziklán. Sir William Keith építtette, 1715. rombolták le. Dunod, Antidé, francia jezsuita és diplomata, szül. Saint Claudeban 1640 körül, megh. Prágában 1696 szept. 3. Salamancában tanult. 1674. I. Lipót császár és magyar király Bécsbe hivatta, és azzal bízta meg, hogy Erdélyt Bécs fenhatósága alá terelje. De cél elérése végett 1685 elején váratlanul a fogarasi udvarban termett és ügyesen oda vitte a dolgot, hogy előbb Apafi Mihály mindenható kegyencét, Teleki Mihályt nyerte meg a maga részére, akivel április 14-én kercseszorai birtokán titokban szerződést kötött. E kettős példányban feljegyzett szerződés értelmében Teleki arra kötelezte magát, hogy Erdély Lipót királyt a török ellen segíteni fogja, hogy az erdélyi hadsereg a császárihoz csatlakozik, hogy a császári hadat a szükséges élelmiszerekkel ellátja és hogy a császári hadsereg Erdélyországon keresztül vonulhat Oláhországba. E jóakaratáért D. Telekinek a császár nevében évidíjat, grófi rangot, közbocsánatot a multakért és — esetleg — menedékhelyet meg vallásszabadságot biztosított. Midőn azután Teleki a megbeszélt terv szerint a fogarasi gyűlésen (1685 okt. 24.) Erdélyországnak Magyarországhoz való visszacsatolását javaslatba hozta, D. azt hangoztatta, hogy a rendeknek azt már azért is el kell fogadniok, mert a török Erdélyt Szobieszkinek ígérte, ha ez eláll a szövetségtől. A rendek e javaslatot ugyan elvetették, mindamellett Teleki 1686. Haller Jánost küldte Bécsbe, aki ott jún. 28. a nevéről elnevezett szerződést kötötte. Budavárának időközben történt visszafoglalása azonban (1686 szept. 2.) anynyira felcsigázta a császáriak követeléseit, hogy most a D. és Haller-féle tervek mellőztével Dunod