Révai Nagy Lexikona, 6. kötet: Dúc-Etele (1912)

D - Dunois - Dunois et Longueville - Dunoon - Dunoyer - Dunquerque - Dunsinane - Duns Scotus - Dunstable - Dunstan - Dunstanborough - Dun-sur-Auron

Dunois Caraffa tábornok szigorúbb föltételek alapján kö­vetelte Erdélynek megadását, Teleki pedig a nyo­masztó helyzet súlya alatt erre is ráállott. D. pedig, kit Lipót jutalmul viddini püspökké nevezett ki, visszavonult Prágába a Domonkosrend kolosto­rába, ahol meghalt. V. 6. Századok 1870. és az Erdély történetéről szóló irod. Diplomatarium Al­vinczianum (2 köt.). Dunois (ejtsd: divioá), régi franciaországi tarto­mány a Loir mindkét partján. 1000 körül lett grófsággá, 1382. Bloishoz csatolták, 1391. az or­léansi herceg vette meg. 1707. került a francia koronához. Ma Eure-et-Loir, Loir-et-Cher és Loi­ret départementek részeit alkotja. Fővárosa volt Châteaudun. Dunois et Longueville (ejtsd: diviou e longvill), Jean, gróf, le Batard d' Orléans, szül. Párisban 1402 nov. 23., megh. Layban 1468 nov. 21. Ter­mészetes fia volt a burgundi párt által 1407. Pá­risban meggyilkolt Louis d'Orléans hercegnek. Mint kapitány és kamarás Károly dauphint (a ké­sőbbi VII. Károly) szolgálta s egy ideig, mint kezes, a bretagnei herceg udvarában tartózkodott (1422). A VI. Károly halála után megújult francia-angol háborúban 1427. felmentette Montargist s Orlé­ans városát mindaddig hősiesen védelmezte, míg 1429. az orléansi szűz a város felmentésére érke­zett. Legyőzte azután az angolokat Patay mellett (1429 jún. 18.), kiszorította az angol hadakat a nyu­gati tartományokból és Párisból. Ez időben nyerte Dunois grófságot, melyről magát ezentúl nevezte. Tagja volt a főnemesek szövetkezetének a király ellen (1440), az ú. n. «praguerie»-nek, de társait hamar otthagyta. 1442. kiragadta Talbot angol vezér kezéből Dieppe-t s ezért a király tábornokká nevezte ki és Longueville grófsággal ajándékozta meg. XI. Lajos alatt ő is tagja volt az urak ligájá­nak (pour le bien public) s ezért Lajos 1464. összes birtokai­­s méltóságaitól megfosztotta, de a kierő­szakolt conflansi békében (1465) visszanyerte azo­kat. Unokája, Frangois, 1505, a Longueville her­ceg címet kapta s IX. Károly és XIV. Lajos a D. család tagjait a királyi család vérbeli hercegeinek jelentették ki. 1516-ban megszerezte I. Louis her­ceg a neufchâteli szuverén fejedelemséget, melyet utódai Valentin grófsággal gyarapítottak. Dunoon (ejtsd: dönun), város Argyle skót county­ban, a Clyde-öböl Ny.-i partján, (1911) 6859 lak., látogatott tengeri fürdővel, az argylli hercegek kastélyának romjaival. Dunoyer (ejtsd: dunoajjé), Barthélemy Charles, francia nemzetgazdasági író, szül. Carennacban 1786 máj. 20., megh. Párisban 1862 dec. 4. A jú­liusi uralom alatt profetséget viselt, majd 1838. az államtanácsba lépett, melynek 1851-ig, III. Na­poleon államcsinyjéig volt tagja. Az akadémia tag­jai közé választotta. Művei közül fontosabbak: L'industrie et la morale considérées dans leurs rap­ports avec le société (2 köt., Paris 1825); Nouveau traité d'economie sociale (1830); Esprit et mé­thode comparées de l'Angleterre et de la France dans les entreprises des travaux publics (1840); De la liberté du travail etc. (3 köt., 1845); Le se­cond empire et une nouvelle restauration... (2 k. 1865); Notices d'économie sociale (1870). V. ö. F17/IM/,L'oeuvre économique de Ch.D. (Paris 1899). Dunquerque, város, 1. Dunkerque, Dunsinane (ejtsd: dönnszinnen), domb Perth skót countyban, 15 km.-nyire Perthtől. 330 m. magasra emelkedő csúcsán Macbeths-Castle romjai látha­tók. Itt vesztett Macbeth (1056) csatát, trónt és életet. Duns Scotus, Johannes, híres skolasztikus filozófus, kit éleselműsége miatt Doctor subtilis­nak neveztek, szül. Dunstonban, Northumber­landban (mások szerint Dunban, Izlandban), 1274. (mások szerint 1265), megh. Kölnben 1308. A ferenciek közé lépett s Oxfordban tanult. 1307-ben teológiai doktorrá avattatott Párisban, hol még ugyanaz évben tanítani kezdett. Né­hány hónappal később Kölnbe ment, ahol nem­sokára meghalt. Külön iskolának, melyet az ő ne­véről Scotismusnak neveztek, s mely ellentétben állott a Thomismussal, Aquinói Tamás filozófiájá­val, lőn alapítója. A scotismus ereje inkább a kri­tika, mint a pozitív alkotás; e kritika azonban nem lépi túl a skolasztika körét. Scotus is a filozófiát a teológia szolgájává teszi; szilárdan ragaszkodik a dogmákhoz, de szkeptikus a dogmák filozófiai bizo­nyítékai iránt. Fontosak Scotus lélektani és etikai tételei, melyek közt a legfőbb, hogy az akarat előbbre való az értelemnél. Elkeseredett harc tört ki a Scotisták és Thomisták közt, mely főleg az immaculata conceptio (Scotus ennek a védője) kö­rül vált legerősebbé. D. összes műveinek kiadása, mely azonban mégsem teljes, megjelent 1639. Lei­denben 12 kötetben, kiadója Lucas Wadding, aki D. életrajzát is hozzácsatolta. Régibb művek a Scotismusról: Johannes de Rada, Controversiae teologicae inter S. Thomas et Scotum etc. Venet, 1599. és Colon 1620. V. ö. az újabbak közt Erd­mann, Grundriss d. Gesch. der Phil.; Prantl, Gesch. der Logik, III.; Morus, l'Histoire de la philosophie scolastique (Lyon 1882); Werner, Johannes D. (Bécs 1880); Pluzanski, Essai sur la phil. de D. S. (Paris 1887); Seeberg, Die Theologie des S. D. (Leipzig 1900). Dunstable (ejtsd: döm­sztebi), város Bedford angol countyban, vasút mellett, (1911) 8062 lak., szalma­kalap-és kosárfonással, csipkekészítéssel.Cramner érsek a D.-i templomban hirdette ki a VIII. Hen­rik és aragóniai Katalin elválására vonatkozó hat­­ározatot. Dunstan (ejtsd: dönszt'n), szent, szül. 925 körül, megh. 988 máj. 19. Előbb szerzetes és a híres Glastonbury apátság apátja, később worchesteri, londoni és végre canterburyi érsek lett. A szer­zetesség eszméjének Angliában legkiválóbb kép­viselője. Befolyását az uralkodókra főleg egy új, igazságos törvénykönyv szerkesztésére és a dán háborúk által megviselt ország föllendítésére ér­vényesítette. Emléknapja máj. 19. W. O. Stubbs, Memorials of Saint D. (London 1874). Dunstanborough Castle (ejtsd: dönsztenbörro kaszi), a northumberlandi parton Embleton mellett fekvő várrom (Anglia), még a rómaiak előtti kor­ból való. A közelben fekvő tornyot (Dunston mel­lett) Duns Scotus szülőhelyének tartják. Dun-sur-Auron (ejtsd: dön­szib­­oron) v. Don-le-Stoi, város Cher francia départementban, az Auron part­ján, vasút mellett, (1901) 3884 lak., kő- és vasérc­bányával, vasolvasztással, gazdasági gépgyártás­­ i Révai Nagy Lexikona, VI. köt. — 49 — Dun-sur-Auron

Next