Révai Nagy Lexikona, 6. kötet: Dúc-Etele (1912)
D - Dunois - Dunois et Longueville - Dunoon - Dunoyer - Dunquerque - Dunsinane - Duns Scotus - Dunstable - Dunstan - Dunstanborough - Dun-sur-Auron
Dunois Caraffa tábornok szigorúbb föltételek alapján követelte Erdélynek megadását, Teleki pedig a nyomasztó helyzet súlya alatt erre is ráállott. D. pedig, kit Lipót jutalmul viddini püspökké nevezett ki, visszavonult Prágába a Domonkosrend kolostorába, ahol meghalt. V. 6. Századok 1870. és az Erdély történetéről szóló irod. Diplomatarium Alvinczianum (2 köt.). Dunois (ejtsd: divioá), régi franciaországi tartomány a Loir mindkét partján. 1000 körül lett grófsággá, 1382. Bloishoz csatolták, 1391. az orléansi herceg vette meg. 1707. került a francia koronához. Ma Eure-et-Loir, Loir-et-Cher és Loiret départementek részeit alkotja. Fővárosa volt Châteaudun. Dunois et Longueville (ejtsd: diviou e longvill), Jean, gróf, le Batard d' Orléans, szül. Párisban 1402 nov. 23., megh. Layban 1468 nov. 21. Természetes fia volt a burgundi párt által 1407. Párisban meggyilkolt Louis d'Orléans hercegnek. Mint kapitány és kamarás Károly dauphint (a későbbi VII. Károly) szolgálta s egy ideig, mint kezes, a bretagnei herceg udvarában tartózkodott (1422). A VI. Károly halála után megújult francia-angol háborúban 1427. felmentette Montargist s Orléans városát mindaddig hősiesen védelmezte, míg 1429. az orléansi szűz a város felmentésére érkezett. Legyőzte azután az angolokat Patay mellett (1429 jún. 18.), kiszorította az angol hadakat a nyugati tartományokból és Párisból. Ez időben nyerte Dunois grófságot, melyről magát ezentúl nevezte. Tagja volt a főnemesek szövetkezetének a király ellen (1440), az ú. n. «praguerie»-nek, de társait hamar otthagyta. 1442. kiragadta Talbot angol vezér kezéből Dieppe-t s ezért a király tábornokká nevezte ki és Longueville grófsággal ajándékozta meg. XI. Lajos alatt ő is tagja volt az urak ligájának (pour le bien public) s ezért Lajos 1464. összes birtokais méltóságaitól megfosztotta, de a kierőszakolt conflansi békében (1465) visszanyerte azokat. Unokája, Frangois, 1505, a Longueville herceg címet kapta s IX. Károly és XIV. Lajos a D. család tagjait a királyi család vérbeli hercegeinek jelentették ki. 1516-ban megszerezte I. Louis herceg a neufchâteli szuverén fejedelemséget, melyet utódai Valentin grófsággal gyarapítottak. Dunoon (ejtsd: dönun), város Argyle skót countyban, a Clyde-öböl Ny.-i partján, (1911) 6859 lak., látogatott tengeri fürdővel, az argylli hercegek kastélyának romjaival. Dunoyer (ejtsd: dunoajjé), Barthélemy Charles, francia nemzetgazdasági író, szül. Carennacban 1786 máj. 20., megh. Párisban 1862 dec. 4. A júliusi uralom alatt profetséget viselt, majd 1838. az államtanácsba lépett, melynek 1851-ig, III. Napoleon államcsinyjéig volt tagja. Az akadémia tagjai közé választotta. Művei közül fontosabbak: L'industrie et la morale considérées dans leurs rapports avec le société (2 köt., Paris 1825); Nouveau traité d'economie sociale (1830); Esprit et méthode comparées de l'Angleterre et de la France dans les entreprises des travaux publics (1840); De la liberté du travail etc. (3 köt., 1845); Le second empire et une nouvelle restauration... (2 k. 1865); Notices d'économie sociale (1870). V. ö. F17/IM/,L'oeuvre économique de Ch.D. (Paris 1899). Dunquerque, város, 1. Dunkerque, Dunsinane (ejtsd: dönnszinnen), domb Perth skót countyban, 15 km.-nyire Perthtől. 330 m. magasra emelkedő csúcsán Macbeths-Castle romjai láthatók. Itt vesztett Macbeth (1056) csatát, trónt és életet. Duns Scotus, Johannes, híres skolasztikus filozófus, kit éleselműsége miatt Doctor subtilisnak neveztek, szül. Dunstonban, Northumberlandban (mások szerint Dunban, Izlandban), 1274. (mások szerint 1265), megh. Kölnben 1308. A ferenciek közé lépett s Oxfordban tanult. 1307-ben teológiai doktorrá avattatott Párisban, hol még ugyanaz évben tanítani kezdett. Néhány hónappal később Kölnbe ment, ahol nemsokára meghalt. Külön iskolának, melyet az ő nevéről Scotismusnak neveztek, s mely ellentétben állott a Thomismussal, Aquinói Tamás filozófiájával, lőn alapítója. A scotismus ereje inkább a kritika, mint a pozitív alkotás; e kritika azonban nem lépi túl a skolasztika körét. Scotus is a filozófiát a teológia szolgájává teszi; szilárdan ragaszkodik a dogmákhoz, de szkeptikus a dogmák filozófiai bizonyítékai iránt. Fontosak Scotus lélektani és etikai tételei, melyek közt a legfőbb, hogy az akarat előbbre való az értelemnél. Elkeseredett harc tört ki a Scotisták és Thomisták közt, mely főleg az immaculata conceptio (Scotus ennek a védője) körül vált legerősebbé. D. összes műveinek kiadása, mely azonban mégsem teljes, megjelent 1639. Leidenben 12 kötetben, kiadója Lucas Wadding, aki D. életrajzát is hozzácsatolta. Régibb művek a Scotismusról: Johannes de Rada, Controversiae teologicae inter S. Thomas et Scotum etc. Venet, 1599. és Colon 1620. V. ö. az újabbak közt Erdmann, Grundriss d. Gesch. der Phil.; Prantl, Gesch. der Logik, III.; Morus, l'Histoire de la philosophie scolastique (Lyon 1882); Werner, Johannes D. (Bécs 1880); Pluzanski, Essai sur la phil. de D. S. (Paris 1887); Seeberg, Die Theologie des S. D. (Leipzig 1900). Dunstable (ejtsd: dömsztebi), város Bedford angol countyban, vasút mellett, (1911) 8062 lak., szalmakalap-és kosárfonással, csipkekészítéssel.Cramner érsek a D.-i templomban hirdette ki a VIII. Henrik és aragóniai Katalin elválására vonatkozó határozatot. Dunstan (ejtsd: dönszt'n), szent, szül. 925 körül, megh. 988 máj. 19. Előbb szerzetes és a híres Glastonbury apátság apátja, később worchesteri, londoni és végre canterburyi érsek lett. A szerzetesség eszméjének Angliában legkiválóbb képviselője. Befolyását az uralkodókra főleg egy új, igazságos törvénykönyv szerkesztésére és a dán háborúk által megviselt ország föllendítésére érvényesítette. Emléknapja máj. 19. W. O. Stubbs, Memorials of Saint D. (London 1874). Dunstanborough Castle (ejtsd: dönsztenbörro kaszi), a northumberlandi parton Embleton mellett fekvő várrom (Anglia), még a rómaiak előtti korból való. A közelben fekvő tornyot (Dunston mellett) Duns Scotus szülőhelyének tartják. Dun-sur-Auron (ejtsd: dönsziboron) v. Don-le-Stoi, város Cher francia départementban, az Auron partján, vasút mellett, (1901) 3884 lak., kő- és vasércbányával, vasolvasztással, gazdasági gépgyártás i Révai Nagy Lexikona, VI. köt. — 49 — Dun-sur-Auron