Révai Nagy Lexikona, 8. kötet: Földpálya-Grec (1913)
G - Grafikus statisztikai ábrák - Grafit - Grafit-Bearing-fém - Grafitcement - Grafitcsillámpala
Grafikus statisztikai ábrák és pedig külön a férfiakat és külön a nőket, míg a függélyes vonalon a házasok korviszonyait tüntetjük fel. A vízszintes vonalakkal árnyalt alakok a magyar birodalmi számokat adják, míg a fekete árnyalású helyek a Horvát-Szlavónországokban kötött házasságokat tüntetik fel. E grafikonokon világosan látjuk az egyes korévekben kötött házasságok számát s megállapíthatjuk, hogy a férfiaknál a 20—29, nőknél a 17—24 éves korhatár az, melyben a legtöbb házasságot kötik. Igen nagy haszna van a hasonló komplikáltabb G.-nak a statisztikában, ahol főleg a népesedési és a gazdasági élet jelenségeinek ábrázolásában tesz megbecsülhetetlen szolgálatot, továbbá a vasutak üzemében, a meteorológiában,a folyamok vízjárásának tanulmányozásakor stb. Grafikus statisztikai ábrák: 1. Grafikus ábrázolás. Grafit, az az ásvány, melyből plajbászaink, ceruzáink készülnek. Anyaga szén (C) és mint ilyen édes testvére a gyémántnak; századokon át ismerték és használták anélkül, hogy anyagát biztosan ismerték volna. Sokáig ólomfajta ásványnak tartották (Reiss blei, Bleistift, irón, plajbász). Külső tulajdonságai inkább emlékeztetnek ólomra, semmint szénre. Az ókori népek plumbago, molybdaena, molybdoides néven ismertek. A G. név Wernertől való. A G. vaskosan, szemcsésen, tömötten, levelesen, sugarasan, pikkelyesen terem, de nagy ritkán kristályokban is. Kristályalakja valószínűleg romboéderes, bár némelyek egy hajlásúnak tekintik. Egy irányban igen jól hasad, pikkelyei hajlékonyak. Fl. 1-81— 2-41. Fémes fényű, szürkés fekete, igen puha, papirosan színt ereszt. Semmiféle oldószerben föl nem oldódik,meg nem olvasztható, nagyon nehezen ég. Krómsavas kálium és kénsav keverékében széndioxiddá és salétromsav és krómsavas káliummal G.-savvá alakul. A G. sohasem egészen tiszta szén, hanem rendesen tisztátalanítva van idegen anyagokkal, melyek a G. elégése alkalmával mint hamurészek maradnak hátra. A G. nagyobbrészt régibb kőzeteknek, nevezetesen a gnájsznak, csillámpalának kísérője, melyekben többnyire meglehetős szabályos lencséket is alkot; nagyobbszerű zárványként sem ritka gránitban, porfirokban s dioritban, valamint mágnesvastelepekben és szemcsés mészben. A gnájszokban és csillámpalákban kisebb mértékben a csillámot helyettesíti, melyet ha teljesen kiszorít, a kőzetet G.-palának mondjuk. A több helyen lehullott meteorvasak és meteorkövek (Lénártó, Sáros vm.; Kaba, Bihar vm.; Bohumilitz, Csehország, Bahia stb.) hirdetik a G. jelenlétét a Földön kívül is. Nevezetes lelőhelye Szibéria, honnan a legjobb ceruzának való G.-ot kapjuk. Igen terjedelmes G.-bányák vannak Ceylon-szigetén is, ahol a G. teléreket alkot a granulitban; tekintélyes mennyiség kerül forgalomba Kaliforniából és Új-Leelandból. Elég gazdag G.-telepei vannak továbbá Ausztriának, főkép Csehországnak (Passau és Krumm). Hazánkban G.-pala számos helyen található, de kiaknázásra érdemes mennyiséget eddig sehol sem találtak. A G. feldolgozását illetőleg első sorban áll a ceruzák gyártása. A ceruzákat a G.-ból kezdetben úgy készítették, hogy a nyers anyagot fűrészelték és fába foglalták. E század eleje óta a nyers G.-ot porrá zúzzák, az idegen részektől gondosan megtisztítják (praeparálják), azután finom agyaggal péppé gyúrják és még azon lágyan vágnak belőle vesszőket, azután megszárítják és fába foglalás előtt jól kiizzítják. A ceruza keménysége a G.-hoz kevert agyagnak mennyiségétől és az izzítás fokától meg tartamától függ. A legolcsóbb fajtákat puha fába, a jobbakat égerfába, fehér gyertyánfába vagy juharfába, a finomakat az északamerikai gyalogfenyő boróka (Juniperus virginiana) fájába foglalják. Régóta használatos a G. tűzálló tárgyak készítésére. Finom por alakjában vagy pedig olajjal keverve igen jó gépkenőcsöt is szolgáltat a G., általánosan ismeretes használata kályhafestékül, újabb időben a keretek kifényesítésére és a nemezkalap-gyártásnál festőszerül alkalmazzák. Igen elterjedt a használata a galvanoplasztikában, midőn az elektromosságot nem vezető testeket G.-tal bevonják és így vezetővé teszik.Igen finom G.-porszakállfestésre is szolgál. A G. keletkezését illetőleg ma legelterjedtebb az a nézet, hogy egyrészt szerves (növényi), de másrészt szervetlen eredetű. Újabban kémiai alapon megkülönböztették a grafititot és grantoidot. A G. eme vizsgálatok szerint koncentrált vörös salétromsavval leöntve és azután platinalemezen izzítva mindig sajátságos szerkezetű, féregforma képletté, néha a százszoros térfogatra duzzad fel. A graffiii a savval való nedvesítés után iszappá esik szét. A nem kristályos, hanem amorf, de egyébiránt a G. tulajdonságaival bíró G.-ot grafitoid-nak nevezték. Grafit-Bearing-fém, 14'38 ón, 67-73 ólom és 16'73 antimon ötvénye. Csapágynak használják. Grafitcement, ragasztószer, 6 rész grafitból, 3 rész krétából, 9 rész súlypátból, melyeket 3 rész lenolaj-firnisszel gyúrnak össze. Vasneműek összeragasztására használják. Grafitcsillámpala, nagyon elterjedt köret, mely a kristályos palák közé többnyire lencse-1 alakban van beékelve. Férfi a U VI ö U 1 I i I i 1 1 i i 1 l—l » r 765^321(1-1 £ 5 4 3 G 3. ábra. Házasságkötések a Magyar Birodalomban 1911-ben, a házasságra lépők életkorának feltüntetésével. A vízszintes vonal alatt levő számok a házasságkötések számát jelzik tízezrekben, a függélyes vonal melletti számok az életkorokat. A fekete árnyalású helyek a Horvát-Szlavónországokban kötött házasságokról nyújtanak szemléltető képet. — 754 — Grafitcsillámpala