Révai Nagy Lexikona, 9. kötet: Gréc-Herold (1913)

H - Harangláb - Harangmadár - Harangmágnes - Harangmező - Harangmű - Harangod - Harangok törés elleni biztosítása - Harangos állatocskák - Harangozás - Harangozó - Harangozó bója - Harangozó madár - Harangöntés - Harangrojt - Harangszelep - Harangszentelés - Harangtorony - Harangue - Harang verője - Harangvirág - Harangvirág-serleg - Harántágy

Harangláb Harántágy mese sok magvú tüsző, magvai fényesek, fe­keték. Legismertebb a kertekben díszlő hegyi faj, az A. vulgaris L. Virága sötét liláskék, rit­kán rózsaszínű v. feketés viola; jókora nagy és harang alakúan csüng le. Leginkább a meszes ta­laj­t kedveli az A­ canadensis L., északamerikai faj; virága skarlátpiros, sarkantyúja hosszú; más északamerikai fajokkal együtt kultiválják. Az Aquilegia-fajok mind kertbe illők. A fiatal sarjak a spárga módjára táplálékul használatosak. A gyö­kér és a magvak mérgesek és officinálisak. A kék virág leve savak és alkáliák érzékeny kémlőszere. Harangláb, kisk. Kisküküllő vm. dicsőszent­mártoni j.-ban, (1910) 1003 magyar és oláh lak., u. p. és u. t. Abosfalva-Vámosgálfalva. Harangmadár (Cyphorhinus musicus Bodd., állat), az Éneklők (Passeriformes) rendjébe és a Bujkáló-félék (Timeliidae) családjába tartozó ma­dárfaj, amely hasonlít a mi ökörszemünkhöz. Ha­zája Amerika forró égövi tájai. A legjobb éneke­sek közé tartozik, hangj­át kis üvegharangok csen­géséhez hasonlítják. Harangmágnes, érzékeny galvanométerekhez használt formája a mágnesnek. Fölül zárt, alul nyitott kis acélhenger oldalfelületén két szemben­álló hasadék van, úgy hogy az egész hengerfelü­letből csak két szemben levő sáv van meg. Az egész finom sodratlan selyemszálon függ s vagy mutatóval, vagy kis tükörrel van ellátva. A H. rendesen vastagfalú rézhengerrel van körülvéve, hogy a forgó mágnes keltette indukciós áramok a mágnes mozgását tompítsák s így gyors meg­állásra birják. Harangmező, kisk. Bihar vm. központi j.-ban, (1910) 954 oláh lak., u. p. Nyárló, u. t. Félixfürdő. Harangmü, 1. Csengetyümüvek. Harangod, 1. Zemplén vm. D.-i részében a Her­nád legalsó folyása, a Tisza és a Hegyalja közt elterülő sík neve, melynek kitűnő, könnyű, fe­kete földje van, itt-ott szikes, É.-i része pedig mészköves és mésztuffos részletekkel. Nevét a ha­gyomány szerint onnan vette, hogy a török ura­lom korában a Rákócziak e vidéknek, mint kato­nailag és gazdaságitag fontos birtoknak védel­mezésére Gesztely, Hernádnémeti, Hidvég, Kesz­nyéten és Tiszalucz mellett, melyek fontos hadi pontok voltak s a XVII. sz.-beli háborúkban neve­zetes szerepet játszottak, erős földvárakat s azok mindegyikébe magas őrtornyokat emeltettek fá­ból, ezekbe pedig messzire elhangzó harangokat tétettek, melyek a népnek jelt adtak, ha akármely oldalról ellenség látszott közeledni. A H.-on sok jeles uradalom és gazdaság van s lakóinak főfog­lalkozása a gazdálkodás és baromtenyésztés. V. ö. Az osztrák-magyar monarchia írásban és képben, Magyarország H. kötete 270—280. 1. — 2. Az Aranka folyó régi neve Torontál vmegyében. Harangok törés elleni biztosítása, 1. Bizto­sítás. Harangos állatocskák, 1. Tintinnidae. Harangozás, az isteni tiszteletre való egybe­hiváson (ú. n. be-H.-on) kívül használják: jelül a reggeli, déli s esti Úrangyalára, körmeneteknél, a püspök v. fejedelem érkezésénél, tűzvészkor és vízáradásoknál, az égiháború közeledtekor és a temetéseknél. A kisebb alakú harangot, melynek lélekharang a neve, a haldoklóknak húzzák meg. Harangozó, a templomnál a harangozást végző egyén, akinek ezt a tisztségét nagyobbrészt az egyházfi (1.­0.) teendőihez csatolják. Harangozó baja, 1. Hajózási jelek. Harangozó madár, 1. Chasmorhynchus. Harangöntés: 1. Harang. Harangrojt (növ.), 1. Soldanella. Harangszelep, 1. Szelep. Harangszentelés, az a szertartás, amellyel a kat. egyházban a harangokat felavatják. Eredete egykorú a harangok behozatalával, amint ez Eg­bert yorki érsek VII. sz.-beli pontifikálójából is kitűnik. A H.-t a püspök eszközli olyformán, hogy a harangot előbb kívül és belül szentelt vízzel, az ú. n. Gergely-vízzel megmossa, reá a betegek ola­jával és krizmával több keresztet von, valamely szentnek a nevét adja neki s tömjént gyújt alája. Helytelenül harangkeresztelésnek is mondják. Harangtorony, harangláb (campanile), neve a templomok mellett külön épült tornyok­nak, melyek kizáró­lag harangok elhe­lyezésére szolgálnak. Ilyen tornyokat talá­lunk Olaszországban és hazánkban a sze­pesi városokban, Lő­csén, Iglón, Késmár­kon stb. Ezen tor­nyok a XVI. és XVII. sz.-ban épültek, a Ve­lencéből származó felsőmagyarországi renaissance stílusá­ban, többnyire szabá­lyos négyszögben. V. ö. Henszlmann I., Lőcsének régiségei (Bpest 1878); Mys­kovszky V., Magyar­ország középkori és renaissancekori mű­emlékei (1889); Harangue (fr., ejtsd: arány), ünnepélyes v. szenvedélyes beszéd, szónoklat; harangnev(­ítsd: arangör), szóvivő, szószátyár, fecsegő. Harang verője v. szive, 1. Harang. Harangvirág (növ.), főkép a Campanula 0­­0., csengetyűke) neve. Harangvirág-serleg (ném. Agley- v. Ackley­serleg), nevét a harangláb (1.­0., Aquilegia) virá­gának formájától nyerte (1. az ábrát). A XVI. és XVII. sz.-ban Drezda, főleg pedig Nürnberg ötvö­sei ilyenre formálták mesterremekbe készített munkáikat. A serleg kelyhe hatos osztású hólyag­díszes. V. ö. Badisics, Arch. Értesítő, VII. köt. Harántágy, különböző szülészeti műtéteknél használt helyzet, amidőn a műtét elvégzése cél­jából a szülőnőt kórházba szállítani nem lehet, v. felesleges. Az ágy közepét néhány matraccal magasabbra emelve, a szülő nőt keresztbe fektetik rá, úgy, hogy a hátán fekvő nő alteste már" a Harang­virág-se­rleg. (A XVI. században Nürnbergben készü­lt ezüistserleg, a bristoli muzeum van.) - 505 .

Next