Révai Nagy Lexikona, 11. kötet: Jób-Kontúr (1914)
K - Kegyúri jog - Kegyúrtársak - Kegyzsold - Keh - Kehbarázda - Kehely - Kehely - Kehelyforrasztás - Kehelykanálka - Kehelymedúzák - Kehelysejtek - Kehelyvita - Kehesség - Kehida - Kehle - Kehr
Kegyúri jog — 401 — (libera collatio) korlátja. III. Sándor pápa törvényhozása tetőzi be ezt a fejlődést. A K. eredeti szerzésének leggyakoribb esete az egyház alapításában való részvétel: a teleknek (fundus) ajándékozása, a templom felépítése (aedificatio), végül az egyház fentartására, nevezetesen a javadalmas ellátására rendelt vagyoni alapnak (dos) szolgáltatása által; ha többen járulnak hozzá az alapításhoz, kegyúri társakká (compatroni) lesznek. K.szerezhető még pápai adomány, Magyarországon a király főkegyúri jogánál fogva királyi kiváltság alapján. Végül a K.-nak emberemlékezetet meghaladó időn át való gyakorlásával elbirtokolható e jog szabad püspöki adományozás alá tartozó egyházra nézve. Már létező K. főképen az ingatlannak, amellyel az egyház összefüggésben van, tulajdonul megszerzése által szereztetik meg (dologig); elbirtokolása is lehetséges, egyházi kegyúr ellenében 40, világi személy ellenében 30 év alatt. A K.-ban foglalt jogokat és kötelességeket a Glossa ekkép fejezi ki: cceatrono debetur honos, onus, utilitasque. Praesentet, praesit, defendat, alatur egenus». fő kötelezettsége, hogy az egyháznak birtokállományát védje, a templomnak s egyéb épületeknek jó karbantartásáról gondoskodjék és a netalán csökkent javadalmat kiegészítse. Számos tiszteleti jogon és azon az igényen kívül, hogy vétlen elszegényedés esetében a javadalom feleslegéből segélyeztessék, megilleti őt a bemutatás joga (ius praesentationis), az általa ajánlott és a kánonjogi kellékeknek megfelelő papot a püspök kinevezni köteles. Dorogi K. esetében a nem katolikus keresztény birtokosok is személyesen gyakorolhatják a bemutatás jogát; izraelita vallású földbirtokosok e jog gyakorlásával katolikus férfiút bízhatnak meg, vagy pedig « magánúton » kifejezett óhajukat veszi figyelembe a püspök formailag szabad kinevezésnél. A kegyurak Magyarországon a királynak, mint főkegyúrnak felügyelete alatt állanak. A királyi főkegyúri jogra támaszkodik a magyar városok K.-a is. Az egyházi hatóság által jelölt három személy közül a törvényhatósági bizottság, illetve képviselőtestület választ. Régi királyi rendeletek a választási aktusból kizárják a nem római katolikus polgárokat, néhol, pl. Budapesten, ellenkező gyakorlat van: irodalom. Az egyházjogi kézikönyveken felül Stutz A., Die Eigenkirche als Element des mittelalterlich-germanischen Kirchenrechts 1895; Kollányi F., A magánkegyuraság hazánkban a középkorban, 1906 . Tímon Á., A városi kegyuraság Magyarországon, 1883. Kegyúri jog, 1. Kegyuraság. Kegyúrtársak, 1. Kegyuraság. Kegyzsold, kiszolgált és elbocsátott rokkant katonának a törvényszerű ellátáson kívül utalványozott járadéka. Keh, kekesség, 1. Fuladozás és Mirigykór. Kéhbarázda, 1. Fuladozás. Kehely (lat. calix), általában talpas ivóedény, különösen pedig a szent misénél használatos edény. Alakja: virág-K.-hez hasonló csésze (cuppa), széles labia (ajak), amely gombbal (nodus) ellátott szár közvetítésével talapzaton (pes) nyugszik. Stílusok szerint van román, gót, renaissancekehely. Anyaga időnkint változott. Az első keresztény időkben fából, kőből, csontból, agyagból, üvegből, tartókból v. ónixból készült kelyhek voltak használatban, de szórványosan már ekkor is használtak nemesfémekből, aranyból v. ezüstből készült kelyheket. A trieri zsinat (1310) eltiltotta az üvegből v. agyagból való K.-ek használatát. A jelenleg érvényes egyh. határozatok szerint legalább a csészének aranyból v. aranyozott ezüstből kell lennie (nagy szegénység esetén jól megaranyozott rézből is lehet). A mise-K.-től, amelynek jó nagynak kellett régente lennie, amíg a hívek mindkét szin alatt áldoztak, megkülönböztetjük az áldoztató helyhet (1. o.). — A kelyhet a K.-tányérral (patena) együtt a püspök szenteli meg (konszekrálja). Kehely (növ.), 1. Csésze. Kehelyforrasztás, 1. Csőkötések. Kehelykanálka, megaranyozott ezüstkanálka, amellyel a vizet öntik offertóriumkor a kehelybe. A nyugati egyházban a XIV. sz. óta használják, de nincs előírva. Kehelymedúzák (Stauromedusae, Calycozoa, állat), a Tömlős állatok (Coelenterata) törzsének, a csalánzók (Cnidaria) altörzsének, a Fátyoltalan medúzák (Scyphosoa, Scyphomedusae) osztályának egyik rendje. Kehelyszerű, szabadonúszó v. ernyőjük csúcsával más tárgyhoz tapadó medúzák, melyek 8—10 kar alakú nyújtványt viselnek kocsonyás ernyőjük szélén. Egyes fajok tapogatóikkal megtapadnak a sziklákon, de ott tudják hagyni ezt a helyet, rövid ideig úsznak, majd ismét horgonyt vetnek. Jobban szeretik a sekély vizet, bár Lucernariákat még 1100 m. mélységben is találtak. L. Medúzák és Fátyoltalan medúzák. Kehelysejtek, a bél és más nyálkahártyával bélelt üregek hámbélésében elszórtan előforduló, fent széles, lent kihegyesedő sejtek, amelyek nyálkát választanak el. A váladék kiürítésére szabad végükön kis pórus van. Kehelyvita: A kereszténység nyolc első századában az oltári szentséget mind a keleti, mind a nyugati egyházban két szin alatt (sub utraque spécie) osztották ki. Később azonban a nyugati, vagyis a róm. kat. egyház csak a papoknak engedte meg a két szin alatt való áldozást, a nem papi emberektől, vagyis az ú. n. laikusoktól pedig a bort, azaz a kelyhet (gravibus et justis causis, fontos és igazságos okokból: kiöntés veszélye, ecetesedés, tévhit, asztma, borhiány, undor) megvonta és ők csak egy szín alatt (sub una specie) áldozhattak. A középkor vége felé keletkező újító felekezetek a nép számára is visszakövetelték a kelyhet, különösen pedig a husziták, akiket éppen ezért kelyheseknek v. kalixtinusoknak is neveztek (1. Husziták). A protestáns egyházakban is kivétel nélkül két szin alatt osztják ki az úrvacsorát. Kehesség, 1. Fuladozás és Mirigykór. Kehida, kisk. Zala vm. zalaszentgróti j.-ban, (1910) 790 magyar lak., vasútállomás távíróval (K.-Kustyán), postahivatal. Deák Ferenc születési helye. Kehle, abesszíniai csereeszköz, 1. Ameleh. Kehr, 1.Karl, német pedagógus, szül. Goldbachban (Gotha mellett) 1830 ápr. 6., megh. Erfurtban 1885 jan. 18. mint tanítóképző intézeti igaz- Révai Nagy Lexikoba, XI. köz. 20 Kehr