Révai Nagy Lexikona, 12. kötet: Kontúr-Lovas (1914)
L - Lechaion - Lechem happanim - Lechevalier - Lechhausen - Lechler - Lech-mező - Lechner
Lechaion 567 lékvizét, a Wertachot, Rain mellett Lechsendnél torkollik. Vízgyűjtőterülete 4250 km 2. Lechaion, ókori kikötőhely a Korintusi-öböl mellett, 12 stádiummal Éra Korintustól, mellyel falak kötötték össze. Lechem happanim (héber), szinkenyér, tizenkét, lánglisztből sütött kalács, melyet a gyülekezés sátorának szentélyében minden szombat napján két-két rendben az ú. n. szinasztalon (salchan happanim, 1. o.) a papok részére szent eledelül elhelyeztek. Lechevalier (ejtsd: jösvaijé), Jean Baptiste, francia archeológus, szül. Trellyben 1752 júl. 1., megh. Párisban 1836 júl. 2. 1784-ben Choiseul-Gouftier nagykövettel mint titkár Konstantinápolyba ment, majd beutazta Olaszországot és Kis-Ázsiát. 1790. Londonba ment, majd ismét nagyobb utazásokat tett s Párisba visszatérve, a Ste Geneviéve-könyvtár őre lett. Munkái: Voyages de la Tronde etc. (Paris 1802); Voyage de la Propontide et du Pont-Euxin (London 1801, 2 köt.). Lechhausen, előbb önálló város a bajorországi Oberbayen kerületben, (1910) 18,405 lak. 1913-ban Augsburg városához csatolták. Lechler, Gotthard Viktor, német lutheránus teológus, szül. Kloster Reichenbachban (Württemberg) 1811 ápr. 18., megh. Lipcsében 1888 dec. 26. Nagyszámú irodalmi művei közül fontosabbak: Geschichte des englischen Deismus (Stuttgart 1841); Das apostolische und das nachapostolische Zeitalter etc. (Haarlem 1851, harmadik teljesen átdolgozott kiadás 1885); Geschichte der Presbyterial- und Synodalverfassung seit der Reformation (Leiden 1854); Der Kirchenstaat und die Opposition gegen den päpstlichen Absolutismus im Anfange des 14. Jahrhunderts (1870); Johann von Wiclil und die Vorgeschichte der Reformation (1873, két köt.); Joh. Hus (Halle 1890). Lange Bibelwerk című vállalatában ő kommentálta az Apostolok cselekedeteiről szóló könyvet. Lech-mező (ném. Lechfeld), a Lech és Wertach, Landsberg és Augsburg közt elnyúló, 40 km. hosszú síkság Bajorországban. AL.-n 955 aug. 10. a magyar hadak I. Ottó császár hadaitól súlyos vereséget szenvedtek. L. Augsburgi csata. Lechner, 1. Ágoston, közjogász, szül. Budán 1836 nov. 1., megh. Budapesten 1901 febr. 27. A pozsonyi jogakadémián 1857. segédtanár, 1861. helyettes, 1865. rendes tanár lett. 1869-ben kinevezték a budapesti egyetemen a közigazgatási és pénzügyi jog tanszékére, amely tanszékhez később a közjogot is hozzákapcsolták. Az 1885/86. tanévben az egyetem rektora volt. 1895-ben kinevezték a főrendiház élethossziglani tagjává, írt egy nagy tanulmányt az Önkormányzatról a Jog-és Államtudományi folyóiratba. Kautz Gyulával és Pulszky Ágosttal sajtó alá rendezte és kiegészítette Korbuly Imre Magyar Közjogának 3. kiadását. Maradandó nevet hagyott maga után előadásaival, mint a mai jogásznemzedék közjogi tanítója. 2. L. Gyula (von der Lech), festő és műfordító, szül. Pesten 1841 febr. 5., megh. Budapesten 1914 jún. 10. Az egyetemet Budapesten végezte, hol 1874-ig gyakorló ügyvéd volt. Ekkor szobrászattal meg terracottagyártással kezdett foglalkozni, majd a festészetre adta magát s arcképeit, állat-és tájfestményeit gyakran lehetett látni a budapesti kiállításokon. Öreg asszony kötéssel c. arcképtanulmánya állami tulajdonba került. 1880 óta a fővárosi iparrajziskolán volt tanár. Mint műfordító nagy érdemeket szerzett Madách művének, Az ember tragédiájának és Beöthy Zsolt Ráskai Leájának német fordításával, mely érdemeiért a Kisfaludy-Társaság 1905. levelező tagjává választotta. Legutóbb Zempléni Árpád Turáni dalait fordította németre (Turanische Lieder 1914). Négy képe, amelyek Budapest emlékezetes régi épületcsoportjait mutatják, a Fővárosi Múzeumba került, egy arcképe a szegedi múzeumban van. 3. L. Jenő (von der Lech), építész, műszaki író, L. 2. fia, szül. Budapesten 1878. A kir. József-műegyetem ókori tanszékén 1908. adjunktussá nevezték ki. Városépítési kérdésekkel is foglalkozik s Varga László műszaki tanácsossal együtt külföldi pályázatokon is (Antwerpen) jelentős sikereket aratott. A magyar stílus megteremtését a felsőmagyarországi renaissance-emlékek tanulmányozásától reméli s ezen a téren lelkes irodalmi tevékenységet fejt ki. Jelesebb művei: a sárospataki állami tanítóképző épülete és a kassai Rákóczi-múzeum. A temető művészetének fellendítése körül is maradandót alkotott. Irodalmi művei: Építési enciklopédia. Tanulmányok a lengyelországi és felsőmagyarországi renaiscance-építésről. 4. L. Károly, pszichológus, egyetemi tanár, L. J. öccse, szül. Budapesten 1850 márc. 21.1874— 1876-ig gyakornok, majd tanársegéd a budapesti egyetem I. belgyógyászati klinikáján, 1877— 83-ig főorvos Schwarzer elmegyógyintézetében, 1883—89-ig igazgató az angyalföldi elmebetegápoló-intézetben, 1889 óta az elmekórtan és törvényszéki lélektan tanára a kolozsvári egyetemen, 1897/8 rektor. 1903-ban megkapta az udvari tanácsosi címet. Főbb művei: Zur Pathogenese (Wien 1881); A tudatosság (Budapest 1892); Kétes elmeállapotok (u. o. 1896); Az alkoholizmus ellen (Kolozsvár 1906); Az álmodásról. Alkohol és társadalom (u. o. 1910); Az emlékezésről (u. o. 1911); Virágzások (u. o. 1911); Az elmefogyatékosságokról (Budapest 1911); A beszámítás (Kolozsvár, 1913); Gyermektanulmány és orvosi tudomány (Budapest 1913); Az impressziókról (u. o. 1914); A nő kriminalitásának és elzüllésének okairól (Kolozsvár 1914). 5. L. Lajos, mérnök, L. 1. testvérbátyja, szül. Budán 1833 febr. 8., megh. Budapesten 1897 febr. 18. Tanulmányai befejezte után a budai építészeti igazgatóság szolgálatába lépett. 1870-ben a központi posta- és táviróhivatali építkezés vezetésével bízták meg. Ugyanekkor Budapest általános szabályozási tervének elkészítésére nemzetközi pályázat hirdettetvén ki, az ő terve nyerte el a 10.000 forintos nagydíjat. Az Andrássy-út tervezése is az ő műve. 1878-ban a párisi világkiállításon mint kormánybiztos-helyettes működött. 1879-ben, midőn az árvíz Szegedet romba döntötte, a rekonstrukció céljából alkotott királyi biztosság mellé tervező műszaki főnökül nevezték ki. Szeged összes újjáalkotási művei az ő terve- Lechner