Révai Nagy Lexikona, 12. kötet: Kontúr-Lovas (1914)
K - Koszlov - Koszmász - Koszorány - Koszorú - Koszorú - Koszorúerek - Koszorúfa - Koszorú-füge - Koszorúgyalu - Koszorú-nyilpont - Koszorúpárkány - Koszorús - Koszorús költő - Koszorús verő- és vivőerek - Koszorúvirág - Koszosság - Koszt - Kosztafalva - Kosztajnica - Kosztarika - Kosztbaadás, kosztbavevés
Koszlov - 83 — Kosztbaadás, kosztbavevés Ny.-i oldalán, 18,931 lak. 1854—55-ben a franciák és törökök főállomása volt. Koszlov, Péter K., orosz ezredes és Ázsiakutató, szül. Duchovscinában (Szmolenszk) 1863. 1889—90-ben részt vett Pjevrov Kelet-Turkesztánba és a Küenlühöz tett utazásában. 1893—95-ig Robozovszkival a Tiensan és Nansan-hegységhez vezetett expedicióban vett részt. 1899—1901-ig az Altai, Gobi, felső Hoangho és Mekong vidékeit tanulmányozta. 1908-ban újból belső Ázsiában járt. Gyűjteményei az orosz tudományos akadémia néprajzi múzeumában vannak. Utazásainak leírásai és eredményei orosz, angol és francia nyelven jelentek meg. Koszmász, 1. Cosmas és Kosmas. Koszorány (azelőtt: Koczuricz), Nyitra vm. pöstyéni j.-ban, (1910) 206 tót lak., u. p. Rákfalu, u. t. Vágterbete. Koszorú, 1. köralakú növényfonat levél- és virágdísszel. Az ókorban lakomákon, vallásos áldozatok bemutatásakor a fej-K. volt használatos. Különösen Görögországban terjedt el használata, ahol a győztes hadvezér s a versenyen nyertes költő homlokát babérkoszorúval ékesítették. A középkor elején a hercegek jelvénye, amiből a VIII. sz. idején a korona keletkezett. Ma a hajadonok jelvénye (menyasszonyi K.). Sírokra emlékdíszül valószínűleg annak az építészeti ornamensnek nyomán kezdték alkalmazni, amely a román stílű emléképületeken jelen meg először. L. még Koszorúvirág és Corona. 2. K, a XIX. sz. első felében dívott társas tánc; szerzője Kőhegyi József táncmester volt, zenéjét Rózsavölgyi Márk írta. Öt szakasza (figurája) fölött a következő címeket találjuk: 1. Lassú séta ; 2. Kereszt lejtő ; 3. Beálló; 4. Hegyező ; 5. Szapora. A század közepén divatba jött keringő és polka ezt a táncfajt is, mint a vele egyidőben dívott körmagyart (1.0.) kiszorította. Koszorú, 1. a Tudományos Gyűjtemény c. havi folyóirat szépirodalmi melléklete, mely az 1821— 1827-ig megjelent Szépirodalmi Ajándék helyét 1828. elfoglalva s új címe mellett a régit is megtartva (K. Szép-literaturai ajándék a Tudományos Gyűjteményhez) Vörösmarty szerkesztésében 1841-ig állt fönn Pesten, összesen 13 évf. (VIII—XX.). — 2. K. szépirodalmi s általános műveltségterjesztő hetilap. Mint a Szépirodalmi Figyelő folytatását szerk. és kiadta Arany János 1863 jan. 4-től 1865 jún. 25-ig Pesten. Hetenként változatos és értékes tartalommal jelent meg, de pártolás hiánya miatt megszűnt. — 3. K. a Petőfi-Társaság havi közlönye, szerk. Szana Tamás, 1879—1882-ig, ekkor átalakult hetilappá s az utolsó évfolyamot (1885) Ábrányi Emil szerkesztette. Túlnyomóan szépirodalmi tartalmú lap volt. — 4. E címen népies füzeteket adott ki a M. prot. irod. társ. Koszorúerek, 1. Koszorús verő- és vivőerek. Koszorúja v. süvegfa, favázas épületekben az a vízszintes gerenda, mely a szárfákat fölül összeköti. 1. Favázas fal (1. ábra , gerenda). Koszorú-füge, 1. Füge. Koszorúgyalu, 1. Hímzőgyalu. Koszorú-nyilpont (bregma): 1. Koponya. Koszorúpárkány, 1. Koronázó párkány. Koszorús, kisk. Bars vm. garamszentkereszti j.-ban, (1910) 489 tót lak., u. p. Jánosgyarmat, u. t. Garamszentkereszt. Koszorús költő (poéta laureatus) volt a görögök és rómaiak mintájára a középkorban és különösen Olaszországban a XIII. sz.-ig az, akit a költészet terén rendezett versenyekben a győzelem jeléül koszorúval tüntettek ki. Olaszországban e koszorúzás a Capitoliumon történt Rómában (pl. Petrarca 1341). Angolországban a K. (poet laureate) címet a király adományozza (pl. K. volt Tennyson). Koszorús verő- és vivőerek v. koszorúerek (arteriae et venae coronariae) olyan erek, amelyek az általuk táplált szervet körülfogják, így a szíven és a gyomron találunk K.-et. Koszorúvirág (növ.) akárminő virág lehet, vagyis koszorút sok mindenféle virágból szokás fonni. Nevezetesebb K. azonban a mirtusz, rózsa, szegfű, Chrysanthemum, nefelejts, búzavirág, szalmavirágok stb. A Hypnum trigretrumból fonják a mohakoszorút. Koszosság, 1. Kosz és Favus. — K. állatokon. Rendszerint koszos egerekről ragad át a fertőzés főleg a macskákra, néha házi nyulakra és a kutyákra, amikor a fejen vagy a lábakon hasonló varok keletkeznek, mint az ember K.-a esetén. A karmok környékének, de néha a házi nyulak egyéb testrészének megbetegedésekor is varok helyett vaskos, repedezett pörkök fejlődnek. A betegség gyakran magától is, de főleg megfelelő kezelésre gyógyul. Állatokról a K. az emberre is átragadhat. A tyúkok K.-a, népiesen tarajpenész, nagyon gyakori, melyet az Achorion Schönleinii gombának egy válfaja okoz. E K. képe és okozója elüt az emlősök K.-ától, emiatt egyes szerzők önálló betegségnek tekintik és Lophophylla néven említik. Tanácsos a beteget az egészségesektől elkülöníteni és a baromfialat megtisztítani és fertőtleníteni. Koszt, horogvessző, v. horogszerszám nyele. Kosztafalva, kisk. Szolnok-Doboka vm. magyarláposi j.-ban, (1910) 717 oláh lak., u. p. Kupsafalva, u. t. Oláhlápos. Kosztajnica, 1. Kostajnica. Kosztajnica, köztársaság, 1. Costa Rica. Kosztbaadás, kosztbavevés, a tőzsdei határidőüzletek halasztásánál előforduló kifejezések. Ha ugyanis a haussier spekulációja nem válik be és a papirosok a vétel óta estek, vagy ha azt várja, hogy az árfolyamok még tovább fognak emelkedni, nem «fedez be», vagyis nem adja el veszteséggel a papirosokat, hanem keres valakit, aki neki a papirosokra a jövő hó végéig kölcsönt ad, mégpedig úgy, hogy helyette a folyó havi ultimókor átveszi a papirosokat és ellenértéküket kifizeti. A jövő havi ultimókor azután az a haussier, aki így papirosainak elzálogosításával, reportálásával halasztotta engagementját, köteles lesz a papirosokat attól, aki ideiglenesen átvette, kosztba vette azokat, visszavásárolni. A baissier viszont szintén halasztani akar, ha spekulációja balul üt ki és a papirosok nem estek, de emelkedtek. Ultimakor azonban mégis szállítania kellene, de nem tud, mert nincsenek birtokában a papirosok. Keresnie kell tehát valakit, aki köl- e.