Révai Nagy Lexikona, 13. kötet: Lovas-Mons (1915)
M - Mária - Mária Adelheid - Mária Anna
Mária — 410 — ültessék. Erzsébet élete folytonos veszélyben volt, azért az angol parlament 1584. azt a határozatot hozta, hogy ha ő (t. i. Erzsébet) nem természetes halállal múlna ki, M. elveszti minden igényét az angol trónra. 1586-ban Bobington, egy katolikus angol köznemes összeesküvést szervezett Erzsébet meggyilkolására és M. kiszabadítására. Minthogy ekkor M. részessége is kiderült, 45 tagból álló rendkívüli bíróság ment Fotheringay várába, hol M.-t őrizték. M. eleinte nem akarta elismerni a bíróság illetékességét, de később bevallotta, hogy tudott kiszabadításának tervéről, azt azonban tagadta, hogy Erzsébet meggyilkolásához is beleegyezését adta. A bíróság azonban bűnösnek mondotta ki s felségsértés miatt halálra ítélte (okt. 25.). Az ítéletet az angol parlament is helybenhagyta s az állam biztonsága érdekében kérte Erzsébetet, hogy ő is erősítse meg az ítéletet. Erzsébet soká habozott s jobb szerette volna, ha M.-t börtönének őre, Sir Amias Paulet megmérgezi. De mivel ez nem volt hajlandó erre az orgyilkosságra, 1587 febr 1. aláírta M. halálos ítéletét. Davison államtitkár, ismerve Erzsébet ingadozó természetét, önhatalmúlag pecsételte meg az okiratot. Shrewsbury és Kent grófok ezután gyorsan Fotheringaybe siettek az ítélet végrehajtására. M. méltóságos nyugalommal fogadta halálos ítéletét, melyet 1587 febr. 8. reggel hajtottak rajta végre. Maga hajtotta fejét a hóhér bárdja alá , utolsó pillanatig megőrizte lelki nyugalmát. Pia, Jakab skót király semmit sem tett megmentésére, csak mikor 1603. Anglia trónjára került, hozatta el a peterboroughi székesegyházból anyja tetemeit a westminsteri apátság templomába, Fotheringay várát pedig leromboltatta. M. tragikus sorsát több jeles költő örökítette meg drámában, a legkiválóbb Schiller Maria Stuart c. tragédiája. V. O. Mignet, Histoire de Marie Stuart (Paris 1884, 6. kiad.), magyarul is megjelent Berzeviczy Edmund fordításában (Pest 1863); Hosack, Mary, queen of Scots (Edinburg 1888, 3. kiad.); Opitz, Maria Stuart nach den neuesten Forschungen dargestellt (Freiburg 1879— 1883, 2 köt.); Philippson, Histoire du régne de Maria Stuart (Paris 1891—92, 3 köt.); Kervyn de Lettenhove, Marié Stuart, l'oeuvre puritaine, le procós, le supplice (u. o. 1889, 2 köt.); Henderson, Mary, queen of Scotland, her environment and tragedy (London 1905, 2 köt.); Sepp, Prozess gegen Marié Stuart (München 1886); Lang, The mystery of Mary Stuart (London 1901); tíowan, Mary, queen of Scots, and who wrote the casket letters (u. o. 1901, 2 köt.); Mangold L., Újabb munkák Stuart M.-ról (Századok 1885); Füssy T., Stuart M. elítéltetése (Kat. Szemle, VIII. köt.). [Spanyolország.] 52. M. Lujza, spanyol királyné, Fülöp pármai herceg leánya, szül. 1751 dec. 9., megh. Rómában 1819 jan. 2. Károly spanyol trónörököshöz ment nőül 1765., ki 1788. mint IV. Károly lépett a spanyol trónra. Gyenge férjére nagy befolyással volt s Godoy miniszter segítségével, ki M.-nak kedvese is volt, ő kormányozta az országot. Legidősebb fiát, Ferdinánd trónörököst ő keverte viszályba atyjával. E viszálykodás vége az lett, hogy Napóleon 1808. mindkettőjüket lemondásra kényszerítette. M. ezután követte férjét a száműzetésbe s végül Rómában telepedett le vele együtt. 53. M. Krisztina, spanyol királyné, I. Ferenc nápolyi király leánya, szül. 1806 ápr. 27., megh. Havreban 1878 aug. 22. VII. Ferdinánd spanyol király negyedik felesége lett 1829 dec. 11. E házasságából két leánya származott: Izabella (szül. 1830) és M. Lujza (szül. 1832). Öreg és gyengeakaratú férjét rávette, hogy az 1713 óta érvényes trónöröklési rend mellőzésével idősebb leányát, Izabellát jelölte örökösének testvéröccse, Don Garros kizárásával. VI. Ferdinánd halála után 1833 szept. 29. csakugyan II. Izabella foglalta el a trónt, de helyette nagykorúságáig M. lett Spanyolország régensnője. Eleinte liberális szellemben uralkodott s párthívei (Christmos) segítségével leverte Don Carlos híveit, a karlistákat. 1840-ben felkelés tört ki kormánya ellen s Franciaországba kellett menekülnie, de már 1843. visszatért Madridba és 1854-ig avatkozott az ország kormányába, most már reakcionárius szellemben. Ekkor végleg elvesztette befolyását s hátralévő éveit Itáliában, majd Franciaországban töltötte. M. néhány hónappal férje halála után, 1833 dec. 28. egyik testőrével, Fernando Munoz-zal (szül. 1808 máj. 4., megh. 1873 szept. 12.) lépett morganatikus házasságra, kit később Blanzares hercegévé nevezett ki s kitől több gyermeke született. 54. M. Krisztina, spanyol királyné, Károly Ferdinánd osztrák főherceg és magyar kir. herceg leánya, szül. Gross-Seelowitzban 1858 júl. 21. XII. Alfonz spanyol királyhoz ment nőül 1879 nov. 29. Férje korai halála után 1885 nov. 25. ő vette át Spanyolország kormányzását s 1886 máj. 17. született fia, XIII. Alfonz, a jelenlegi spanyol király. Nagy gonddal neveltette beteges és gyenge fiát és ügyes kézzel vezette az ország kormányát 1902 máj. 17-ig, mikor fia nagykorú lett és átvette az uralkodást. [Svédország]. 55. M. Eleonóra, svéd királyné, János Zsigmond brandenburgi választófejedelem idősebbik leánya, szül. Königsbergben 1599 nov. 21., megh. Stockholmban 1655 márc. 28. Atyja akarata ellenére titokban Gusztáv Adolf svéd királlyal jegyezte el magát s vele 1620. egybe is kelt. 1631-ben Németországba ment férje táborába s ő kísérte haza annak holttestét Svédországba 1633. Ezután összetűzött kiskorú leányának, Krisztinának gyámjaival s miután sok bántásnak és gyanúsításnak volt kitéve, 1640. titokban elhagyta Svédországot , egy ideig a Nagy Választó (Frigyes Vilmos) udvarában élt. 1648-ban visszatért Svédországba, de leánya nem sokat törődött vele s M. a művészetek pártolásában töltötte éveit nyköpingi kastélyában. V. O. Bergh, Drottning Marié Eleonora etc (Svensk hist. Tids krift, 1902). Mária, községek, 1. az összetételek alatt (Bodrogszentmária stb.). Mária Adelheid, Luxemburg nagyhercegnője, 1. Mária, 41. Mária Anna, 1. magyar királyné, római-német császárné, 1. Mária, 11. 2. M. Karolina Pia, magyar királyné, osztrák császárné, 1. Mária, 14. Mária Anna