Révai Nagy Lexikona, 13. kötet: Lovas-Mons (1915)

M - Mária - Mária Adelheid - Mária Anna

Mária — 410 — Mária Anna ültessék. Erzsébet élete folytonos veszélyben volt, azért az angol parlament 1584. azt a határozatot hozta, hogy ha ő (t. i. Erzsébet) nem természetes halállal múlna ki, M. elveszti minden igényét az angol trónra. 1586-ban Bábington, egy katolikus angol köznemes összeesküvést szervezett Erzsé­bet meggyilkolására és M. kiszabadítására. Mint­hogy ekkor M. részessége is kiderült, 45 tag­ból álló rendkívüli bíróság ment Fotheringay várába, hol M.-t őrizték. M. eleinte nem akarta el­ismerni a bíróság illetékességét, de később beval­lotta, hogy tudott kiszabadításának tervéről, azt azonban tagadta, hogy Erzsébet meggyilkolásá­hoz is beleegyezését adta. A biróság azonban bű­nösnek mondotta ki s felségsértés miatt halálra ítélte (okt. 25.). Az ítéletet az angol parlament is helybenhagyta s az állam biztonsága érde­kében kérte Erzsébetet, hogy ő is erősítse meg az ítéletet. Erzsébet soká habozott s jobb sze­rette volna, ha M.-t börtönének őre, Sir Amias Paulet megmérgezi. De mivel ez nem volt haj­landó erre az orgyilkosságra, 1587 febr 1. aláírta M. halálos ítéletét. Davison államtitkár, ismerve Erzsébet ingadozó természetét, önhatalmulagpe­csótelte meg az okiratot. Shrewsbury és Kent grófok ezután gyorsan Fotheringaybe siettek az ítélet végrehajtására. M. méltóságos nyugalom­mal fogadta halálos ítéletét, melyet 1587 febr. 8. reggel hajtottak rajta végre. Maga hajtotta fejét a hóhér bárdja alá B utolsó pillanatig meg­őrizte lelki nyugalmát. Pia, Jakab skót király semmit sem tett megmentésére, csak mikor 1603. Anglia trónjára került, hozatta el a peterboroughi székesegyházból anyja tetemeit a westminsteri apátság templomába, Fotheringay várát pedig le­romboltatta. M. tragikus sorsát több jeles költő örökítette meg drámában, a legkiválóbb Schiller Maria Stuart c. tragédiája. V. ö. Mignet, Histoire de Marié Stuart (Paris 1884, 6. kiad.), magyarul is megjelent Berzeviczy Edmund fordításában (Pest 1863); Hosack, Mary, queen of Scots (Edinburg 1888, 3. kiad.); Opitz, Maria Stuart nach den neuesten Forschungen dargestellt (Freiburg 1879— 1883, 2 köt.); Philippson, Histoire du régne de Maria Stuart (Paris 1891—92, 3 köt.); Kervyn de Lettenhove, Marié Stuart, l'oeuvre puritaine, le procós, le supplice (u. o. 1889, 2 köt.); Hen­derson, Mary, queen of Scotland, her environment and tragedy (London 1905, 2 köt.); Sepp, Prozess gegen Marié Stuart (München 1886); Lang, The mystery of Mary Stuart (London 1901); tíowan, Mary, queen of Scots, and who wrote the casket letters (u. o. 1901, 2 köt.); Mangold L., Újabb munkák Stuart M.-ról (Századok 1885); Füssy T., Stuart M. elítéltetése (Kat. Szemle, VIII. köt.). [Spanyolország.] 52. M. Lujza, spanyol ki­rályné, Fülöp pármai herceg leánya, szül. 1751 dec. 9., megh. Rómában 1819 jan. 2. Károly spa­nyol trónörököshöz ment nőül 1765., ki 1788. mint IV. Károly lépett a spanyol trónra. Gyenge férjére nagy befolyással volt s Godoy miniszter segítségével, ki M.-nak kedvese is volt, ő kor­mányozta az országot. Legidősebb fiát, Ferdi­nánd trónörököst ő keverte viszályba atyjával. E viszálykodás vége az lett, hogy Napoleon 1808. mindkettőjüket lemondásra kónyszerítette. M. ez­után követte fórjót a száműzetésbe s végül Ró­mában telepedett le vele együtt. 53. M. Krisztina, spanyol királyné, I. Ferenc nápolyi király leánya, szül. 1806 ápr. 27., megh. Havreban 1878 aug. 22. VII. Ferdinánd spanyol király negyedik felesége lett 1829 dec. 11. E há­zasságából két leánya származott: Izabella (szül. 1830) ós M. Lujza (szül. 1832). Öreg és gyenge­akaratú férjét rávette, hogy az 1713 óta érvényes trónöröklósi rend mellőzésével idősebb leányát, Izabellát jelölje örökösének testvéröccse, Don Garlos kizárásával. VH. Ferdinánd halála után 1833 szept. 29. csakugyan II. Izabella foglalta el a trónt, de helyette nagykorúságáig M. lett Spanyolország régensnője. Eleinte liberális szel­lemben uralkodott s párthívei (Christinos) segít­ségével leverte Don Carlos híveit, a karlistákat. 1840-ben felkelés tört ki kormánya ellen s Francia­országba kellett menekülnie, de már 1843. vissza­tért Madridba ós 1854-ig avatkozott az ország kormányába, most már reakcionárius szellem­ben. Ekkor végleg elvesztette befolyását s hátra­lévő éveit Itáliában, majd Franciaországban töl­tötte. M. néhány hónappal férje halála után, 1833 dec. 28. egyik testőrével, Fernando Munoz-z&l (szül. 1808 máj. 4., megh. 1873 szept. 12.) lépett morganatikus házasságra, kit később Bianzares hercegévé nevezett ki s kitől több gyermeke született. 54. M. Krisztina, spanyol királyné, Károly Ferdinánd osztrák főherceg ós magyar kir. her­ceg leánya, szül. Gross-Seelowitzban 1858 júl. 21. XII. Alfonz spanyol királyhoz ment nőül 1879 nov. 29. Férje korai halála után 1885 nov. 25. ö vette át Spanyolország kormányzását s 1886 máj. 17. született fia, XIII. Alfonz, a jelenlegi spanyol király. Nagy gonddal neveltette beteges és gyenge fiát és ügyes kézzel vezette az ország kormányát 1902 máj. 17-ig, mikor fia nagykorú lett és átvette az uralkodást. [Svédország]. 55. M. Eleonóra, svéd királyné, János Zsigmond brandenburgi választófejedelem idősebbik leánya, szül. Königsbergben 1599 nov. 21., megh. Stockholmban 1655 márc. 28. Atyja akarata ellenére titokban Gusztáv Adolf svéd királlyal jegyezte el magát s vele 1620. egybe is kelt. 1631-benNémetországba ment férje táborába s ő kísérte haza annak holttestét Svédországba 1633. Ezután összetűzött kiskorú leányának, Krisztinának gyámjaival s miután sok hántás­nak ós gyanúsításnak volt kitéve, 1640. titokban elhagyta Svédországot 8 egyideig a Nagy Vá­lasztó (Frigyes Vilmos) udvarában ólt. 1648-ban visszatért Svédországba, de leánya nem sokat törődött vele s M. a művészetek pártolásában töl­tötte éveit nyköpingi kastélyában. V. ö. Bergh, Drottning Marié Eleonora etc (Svensk hist. Tids­krift, 1902). Mária, községek, 1. az összetételek alatt (Bod­rogszentmária stb.). Mária Adelheid, Luxemburg nagyhercegnője, 1. Mária, 41. Mária Anna, 1. magyar királyné, római-német császárné, I. Mária, 11. 2. M. Karolina Pia, magyar királyné, osztrák császárné, 1. Mária, 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék