Révai Nagy Lexikona, 13. kötet: Lovas-Mons (1915)
M - Magyari - Magyarigen - Magyari Kossa - Magyar Iparművészet - Magyar írás - Magyar irodalom
Magyar irodalom — 162 — nemzeti hagyományait fejlesztik, s elbeszélő prózánk a maga egészében mégis magyarosabb és nemzetibb, mint költészetünk. Jókai mellett, aki még e korszakban is teljes erejében működött, legjelesebb elbeszélőnk Mikszáth Kálmán, aki regényeiben, de még inkább rövidebb elbeszéléseiben és rajzaiban hangjának természetességével, magyaros bájával Jókai költészetének méltó folytatója s a magyar nemesi középosztály, valamint a magyar paraszt életének rajzában éppoly friss leleményt, mint erős megfigyelést és finom érzéket tanúsít. Kezdeményezése követőkre talált, az ő irányában haladnak Tóth Sándor, Gyarmathy Zsigáné, Sebők Zsigmond, kinek novelláit kiváló műgond, a valóság iránti erős érzék s vonzó érzelmesség jellemzik. Szemere György, aki regényeiben és novelláiban Jókai módján, de Mikszáth példájára a magyar nemes és paraszt lelkébe kíván bevitágítani. Petelei István, aki még Mikszáthra is hatott, a maga borús fölfogású, a realizmust és romantikát sajátszerűen keverő életképeivel, továbbá Lőrinczy György, Szabóné Nogáll Janka és szegedi történeteivel a jellemzően népies, de kissé nyers Tömörkény István. Régibb íróink sorából erősebb egyéniségükkel a maguk útjait járva kiválnak Agai Adolf Porzó név alatt írt tárcáival és magvas humorával, Tolnay Lajos érdekes, de nyers és keserű realizmustól áthatott regényeivel, Eötvös Károly, aki inkább csak elbeszéléseket és korrajzszerű följegyzéseket adott sajátos, elaprózott stílussal, tele ötletekkel és fordulatokkal, de művészi szerkezet teljes díjával, Beöthy Zsolt, aki ellenkezőleg a legnagyobb műgonddal, biztos művészi érzékkel építette föl mind nagy regényének, mind rajzainak és elbeszéléseinek lelki rúgókból fejlesztett cselekvényét, a magyar nép lelki világát nagy hatással elemző Baksay Sándor novelláival és történeti regényével, Ábrányi Kornél lélektani regényeivel, Iványi Ödön egyenetlen, laza szerkezetű, de a lélek mélységeibe leszálló regényével, Tóth Béla kisebb, főként keleti tárgyú novelláiban, melyekben a magyar stíl igazi mesterének mutatkozott, a korán elhúnyt Kemechey Jenő és Justh Zsigmond, aki a francia irodalom hatása alatt állva nagy műveltségét, gazdag ismereteit s boncoló elméjét egy nagyszabású regény-kompozícióban iparkodott érvényesíteni, az orosz realizmus hatását nagy mértékben visszatükröző Gozsdu Elek és Kabos Ede, nőíróink közül a korában nagyon népszerű Ohnetutánzó Beniczkyné Bajza Lenke s a szellemesebb két Wohl nővér: Janka és Stefánia. Az újabb írói nemzedék legkiválóbb képviselői Herczeg Ferenc, Ambrus Zoltán, Gárdonyi Géza, Rákosi Viktor, mindegyik határozott egyéniség s egyegy irány megtestesítője. Herczeg Ferenc virtuóza az egyszerű, könnyed társalgó stílnek és a kerek kompozíciónak; rendkívül változatos tárgyú és színű elbeszéléseit és regényeit biztos mesefejlesztés és finom lelki elemzés jellemzik, bizonyos nemes, már a hidegség határán járó előkelőség, a fölfogásban enyhe irónia. Ambrus Zoltán a francia analitikus regényirodalom hatását olvasztotta magába, a mesére nem sok gondot fordít, a lelki problémák érdeklik, melyeket gazdag ismerettel, biztos kézzel old meg; stílusán egyformán megérzik szellemessége és keserű színezetű bölcselkedő hajlama. Gárdonyi Géza mély szeretettel fordul rajzaiban a nép felé s apró részletképekben színmagyar nyelven mutatja be igazi valóját; nagyobb kompozícióiban is meglepő a lelki mozgalmak gyöngéd, finom rajza s a szerző történeti tudása. Rákosi Viktor humoreszkjeit sajátszerű, erősen egyéni színű jókedv hatja át, egy derült kedély ötletes, mulattató, érdekes tréfálkozása, több novellájában s regényében egy mélyen érző szív komoly hangjait halljuk. Mellettük nagyobb sikerrel művelik az irodalmat Pekár Gyula, egyike legműveltebb és legtartalmasabb íróinknak, erős érzékkel a romantika és a történeti múlt iránt, régebben franciás, újabban nemzeti szellemben, Bársony István, a természet és az emberi szív alapos ismeretével, Abonyi Árpád tézis-regényeivel és lélektani elbeszéléseivel, Bródy Sándor, aki tudatosan Zola naturalizmusát akarta magyar földre átültetni s főként a szerelmi érzés nyilvánulásait rajzolja nagy hatással, de kissé erős színekkel, a történelmi regényeiben Jókai s Jósika hatása alatt álló komoly törekvésű Werner Gyula, a mozgalmas képzeletű, de külső hatásra dolgozó Szomaházy István, Malonyay Dezső francia hatás alatt finoman cizellált novelláival és a magyar életből vett regényeivel, a finom lelkű, gyengéd embereket rajzoló Benedek Elek, a tárca novelláiban a meg nem értett, csalódott lelkek csöndes szenvedéseit nagy élethűséggel rajzoló Vértesy Gyula, Szikra (gróf Teleki Sándorné), aki az úri társas életet rajzolja nagyobb megfigyelő, mint meseszövő erőről tanúskodó regényeiben, a termékeny Tábori Róbert, Kóbor Tamás, egyike nagyhatású elbeszélőinknek, akinek erősen realisztikus novelláit a tárgy és előadás érdekessége emeli ki, a szimbolizmus felé hajló novellista Gholnoky Viktor, Sas Ede, Kazár Ede, a tréfás történeteket kedvelő Murai Károly, a vidéki életet rajzoló Bérei Antal, Thury Zoltán, Szini Gyula, az érdekkeltésben ügyes Szöllössy Zsigmond, Heltai Jenő vidám, könnyed novelláival. Külön említjük meg az ifjúsági irodalom legnagyobb hatású művelőit, a novella terén is jelentős Sebők Zsigmondot és Benedek Eleket, valamint Gaál Mózest. A legifjabb költői nemzedék sorából is több sokat ígérő novellista és regényíró emelkedik ki, így a pusztuló dzsentri krónikása, Móricz Pál, a fantasztikus, de mélységre törekvő Hegedűs Sándor, a társadalmat éles szemmel bíráló Farkas Pál, a közelmúlt felé forduló Krúdy Gyula, Lövik Károly, aki novelláiban és regényeiben lélektani kérdéseket tárgyal, a székely népéletet jellemző rajzokban, valószerű történetekben bemutató Árkosy Ferenczi Kálmán, Biró Lajos érdekfeszítő, de mesterségesen beállított problémáival, a magyar népet és parasztot túlzó realizmussal festő Móricz Zsigmond, a szellemesen csevegő Molnár Ferenc, ki igazi népszerűségét drámáinak köszöni, hangulatos elbeszéléseivel és reflexióival Lakatos László. Végül nőíróink, a nagytehetségű, de korán elhunyt Ferenczi Magda, a szellemes Szendéné Dárday Olga, a finomlelkű, művészi érzékű Tér- Magyar Irodalom