Révai Nagy Lexikona, 13. kötet: Lovas-Mons (1915)

M - Magyari - Magyarigen - Magyari Kossa - Magyar Iparművészet - Magyar írás - Magyar irodalom

Magyar irodalom — 162 — nemzeti hagyományait fejlesztik, s elbeszélő prózánk a maga egészében mégis magyarosabb és nemzetibb, mint költészetünk. Jókai mellett, aki még e korszakban is teljes erejében műkö­dött, legjelesebb elbeszélőnk Mikszáth Kálmán, aki regényeiben, de még inkább rövidebb elbe­széléseiben és rajzaiban hangjának természetes­ségével, magyaros bájával Jókai költészetének méltó folytatója s a magyar nemesi középosz­tály, valamint a magyar paraszt életének rajzá­ban éppoly friss leleményt, mint erős megfigye­lést és finom érzéket tanúsít. Kezdeményezése követőkre talált, az ő irányában haladnak Tóth Sándor, Gyarmathy Zsigáné, Sebők Zsigmond, kinek novelláit kiváló műgond, a valóság iránti erős érzék s vonzó érzelmesség jellemzik. Sze­mere György, aki regényeiben és novelláiban Jókai módján, de Mikszáth példájára a magyar nemes és paraszt lelkébe kíván bevitágítani. Petelei István, aki még Mikszáthra is hatott, a maga borús fölfogású, a realizmust és romanti­kát sajátszerűen keverő életképeivel, továbbá Lőrinczy György, Szabóné Nogáll Janka és sze­gedi történeteivel a jellemzően népies, de kissé nyers Tömörkény István. Régibb íróink sorából erősebb egyéniségükkel a maguk útjait járva ki­válnak Agai Adolf Porzó név alatt írt tárcáival és magvas humorával, Tolnay Lajos érdekes, de nyers és keserű realizmustól áthatott regé­nyeivel, Eötvös Károly, aki inkább csak elbe­széléseket és korrajzszerű följegyzéseket adott sajátos, elaprózott stílussal, tele ötletekkel és fordulatokkal, de művészi szerkezet teljes díjá­val, Beöthy Zsolt, aki ellenkezőleg a legnagyobb műgonddal, biztos művészi érzékkel építette föl mind nagy regényének, mind rajzainak és elbe­széléseinek lelki rúgókból fejlesztett cselekvé­nyét, a magyar nép lelki világát nagy hatás­sal elemző Baksay Sándor novelláival és tör­téneti regényével, Ábrányi Kornél lélektani re­gényeivel, Iványi Ödön egyenetlen, laza szer­kezetű, de a lélek mélységeibe leszálló regényé­vel, Tóth Béla kisebb, főként keleti tárgyú no­velláiban, melyekben a magyar stíl igazi meste­rének mutatkozott, a korán elhúnyt Kemechey Jenő és Justh Zsigmond, aki a francia irodalom hatása alatt állva nagy műveltségét, gazdag is­mereteit s boncoló elméjét egy nagyszabású regény-kompozícióban iparkodott érvényesíteni, az orosz realizmus hatását nagy mértékben visszatükröző Gozsdu Elek és Kabos Ede, nő­íróink közül a korában nagyon népszerű Ohnet­utánzó Beniczkyné Bajza Lenke s a szelleme­sebb két Wohl nővér: Janka és Stefánia. Az újabb írói nemzedék legkiválóbb képviselői Herczeg Ferenc, Ambrus Zoltán, Gárdonyi Géza, Rákosi Viktor, mindegyik határozott egyéniség s egy­egy irány megtestesítője. Herczeg Ferenc virtuóza az egyszerű, könnyed társalgó stílnek és a kerek kompozíciónak; rendkívül változatos tárgyú és színű elbeszéléseit és regényeit biztos mesefejlesz­tés és finom lelki elemzés jellemzik, bizonyos ne­mes, már a hidegség határán járó előkelőség, a föl­fogásban enyhe irónia. Ambrus Zoltán a francia analitikus regényirodalom hatását olvasztotta magába, a mesére nem sok gondot fordít, a lelki problémák érdeklik, melyeket gazdag isme­rettel, biztos kézzel old meg; stílusán egyfor­mán megérzik szellemessége és keserű színezetű bölcselkedő hajlama. Gárdonyi Géza mély sze­retettel fordul rajzaiban a nép felé s apró részlet­képekben színmagyar nyelven mutatja be igazi valóját; nagyobb kompozícióiban is meglepő a lelki mozgalmak gyöngéd, finom rajza s a szerző történeti tudása. Rákosi Viktor humoreszkjeit sajátszerű, erősen egyéni színű jókedv hatja át, egy derült kedély ötletes, mulattató, érdekes tré­fálkozása, több novellájában s regényében egy mélyen érző szív komoly hangjait halljuk. Mel­lettük nagyobb sikerrel művelik az irodalmat Pekár Gyula, egyike legműveltebb és legtartal­masabb íróinknak, erős érzékkel a romantika és a történeti múlt iránt, régebben franciás, újab­ban nemzeti szellemben, Bársony István, a ter­mészet és az emberi szív alapos ismeretével, Abonyi Árpád tézis-regényeivel és lélektani el­beszéléseivel, Bródy Sándor, aki tudatosan Zola naturalizmusát akarta magyar földre átültetni s főként a szerelmi érzés nyilvánulásait rajzolja nagy hatással, de kissé erős színekkel, a történelmi regényeiben Jókai s Jósika hatása alatt álló ko­moly törekvésű Werner Gyula, a mozgalmas képzeletű, de külső hatásra dolgozó Szomaházy István, Malonyay Dezső francia hatás alatt finoman cizellált novelláival és a magyar életből vett regényeivel, a finom lelkű, gyengéd embe­reket rajzoló Benedek Elek, a tárca­ novelláiban a meg nem értett, csalódott lelkek csöndes szenve­déseit nagy élethűséggel rajzoló Vértesy Gyula, Szikra (gróf Teleki Sándorné), aki az úri társas éle­tet rajzolja nagyobb megfigyelő, mint meseszövő erőről tanúskodó regényeiben, a termékeny Tábori Róbert, Kóbor Tamás, egyike nagyhatású elbe­szélőinknek, akinek erősen realisztikus novelláit a tárgy és előadás érdekessége emeli ki, a szim­bolizmus felé hajló novellista Gholnoky Viktor, Sas Ede, Kazár Ede, a tréfás történeteket kedvelő Murai Károly, a vidéki életet rajzoló­ Bére­i Antal, Thury Zoltán, Szini Gyula, az érdekkeltésben ügyes Szöllössy Zsigmond, Heltai Jenő vidám, könnyed novelláival. Külön említjük meg az ifjú­sági irodalom legnagyobb hatású művelőit, a no­vella terén is jelentős Sebők Zsigmondot és Be­nedek Eleket, valamint Gaál Mózest. A legifjabb költői nemzedék sorából is több sokat ígérő no­vellista és regényíró emelkedik ki, így a pusztuló dzsentri krónikása, Móricz Pál, a fantasztikus, de mélységre törekvő Hegedűs Sándor, a társa­dalmat éles szemmel bíráló Farkas Pál, a közel­múlt felé forduló Krúdy Gyula, Lövik Károly, aki novelláiban és regényeiben lélektani kérdése­ket tárgyal, a székely népéletet jellemző rajzok­ban, valószerű történetekben bemutató Árkosy Ferenczi Kálmán, Biró Lajos érdekfeszítő, de mesterségesen beállított problémáival, a magyar népet és parasztot túlzó realizmussal festő Móricz Zsigmond, a szellemesen csevegő Molnár Ferenc, ki igazi népszerűségét drámáinak köszöni, han­gulatos elbeszéléseivel és reflexióival Lakatos László. Végül nőíróink, a nagytehetségű, de korán elhunyt Ferenczi Magda, a szellemes Szendéné Dárday Olga, a finomlelkű, művészi érzékű Tér- Magyar Irodalom

Next