Révai Nagy Lexikona, 14. kötet: Mons-Ottó (1916)
O, Ó - Osztrák-magyar rendjelek - Osztrák-Németalföld - Osztrák nyelvjárás
Osztrák-olasz háborúk — 900 - Osztrák-olasz háborúk. I. 1848— 1849. Az olasz egység érdekében és az osztrák uralom ellen támadt forradalmi mozgalmak hatása alatt Károly Albert szardiniai király 1848 márc. 23. hadat üzent Ausztriának. Radetzky tábornagy, a felső-itáliai osztrák sereg főparancsnoka a milanói négy napos felkelés (márc. 18—21.) után kicsiny seregével (21,000 ember) a lombardiai várnégyszögbe (Peschiera, Verona, Mantova, Legnago) vonult. A szardiniai sereg, melyhez pápai, nápolyi és toscanai csapatok is csatlakoztak, a Mincio folyóig nyomult elő, ápr. 13. megkezdte Peschiera ostromát, ápr. 16. pedig Pastrengo mellett visszavert egy osztrák dandárt az Etsch völgyében. Radetzky mégis felvette a küzdelmet a túlerővel és máj. 6. Santa Lucia mellett nagy győzelmet vívott ki. Ezalatt Nugent (1. o.) egy tartaléksereggel (20,000 ember) Udinón, Trevisón, Bellunón és Bassanón át Vicenza megkerülésével Veronába érkezett. Radetzky megerősödött seregével Gurtatone mellett (máj. 28.) megsemmisített egy olasz hadtestet, de máj. 30. Goito mellett intézett támadása nem sikerült. Ugyanezen a napon kapitulált Peschiera, több mint hat heti ostrom után. Károly Albert most Mantova élen nyomult, Radetzky pedig a háta mögött fekvő Vicenzát foglalta el Durando pápai vezértől (jún. 18.). Miután még Dél-Tirollal való összeköttetését biztosította, egy hónap múlva Károly Albert ellen fordult s júl. 23—25. a custozzai véres csatában teljes győzelmet aratott felette. Az olasz sereg sietve vonult vissza a Mincien s Volta mellett júl. 26. ismét vereséget szenvedett, mire Radetzky egy újabb győzelme után aug. 6. bevonult Milanóba. A megrettent Károly Albert aug. 9. kilenc hónapi fegyverszünetet kötött s kivonult Lombardiából. A fegyverszünet alatt újjászervezte hadseregét s annak élére a lengyel Ghrzanowski Albertet állította. Velence hősies ellenállása, az olasz forradalmi szellem új fellobbanása, de különösen a magyar szabadságharc szívóssága arra bírták aztán, hogy 1849 márc. 14. felmondta a fegyverszünetet. Radetzky ekkor már 130,900 főnyi sereggel rendelkezett, míg az olasz sereg kb. 100,000 főből állott. Az osztrák sereg márc. 20. átkelt a Ticinón és egyik hadosztálya Mortara mellett márc. 21. megvert két olasz hadosztályt, márc. 23. pedig Novara mellett az összes osztrák és olasz haderők ütköztek meg és heves harc után az olaszok teljes vereséget szenvedtek. E vereség hatása alatt Károly Albert lemondott a trónról és országát is elhagyta. Fia és utóda, II. Viktor Emánuel márc. 26. fegyverszünetet kötött Radetzkyvel. A végleges békét Milanóban kötötték meg aug. 6., melyben II. Viktor Emánuel nem veszített országából, de 75 milió fr. hadi kárpótlást kellett fizetnie. A bresciai felkelés (1849 márc. 30.—ápr. 2.) leveretésével Lombardia ismét teljesen osztrák uralom alá jutott s az O.-t Velencének máj. 24-től aug. 24-ig tartó ostroma fejezte be. V. ö. Schönhals, Erinnerungen eines österr. Veteranen aus den italien. Kriegen in den Jahren 1848 und 1849 (Wien 1852). L. még a Radetzky-noalmat. II. 1859. Cavour gróf (1. o.) szardiniai miniszterelnök III. Napoleon francia császárral Plombiéresben 1858 júl. 20. titkos egyezséget kötött az osztrák uralom alatt álló lombard-velencei királyság felszabadítása céljából s a francia segítségre támaszkodva, 1859 elején háborúra ingerelte Ausztriát a szárdiniai hadsereg mozgósításával. Miután a diplomáciai tárgyalások nem vezettek eredményre, Ausztria 1859 ápr. 23. ultimátumot intézett Szárdiniához, melyben hadseregének 3 nap alatt való leszerelését kívánta. A tagadó válasz után 1859 ápr. 29. a 150,000 főnyi osztrák sereg Gyulay Ferenc gróf főparancsnok vezetése alatt átlépte a határt a Ticino folyón. Azonban gyors előnyomulás helyett megállapodott a Ticino—Sesia folyók közti területen (Lomellina). Ezalatt a 120,000 főnyi francia sereg a Mont-Cenisen és a tengeren Genován át sietve egyesült a 80,000 főnyi szardiniai sereggel. A szövetséges seregek élén III. Napóleon és II. Viktor Emánuel szardinai király állottak. A kémszemlére küldött 12,000 főnyi osztrák hadosztály Montebello mellett találkozott a franciákkal és vitéz harc után vissza kellett vonulnia (máj. 20). A francia-olasz hadsereg zöme ezalatt az osztrák sereg jobbszárnyát támadta meg és azt meg akarta kerülni. A máj. 30—31. vívott palestrói csatában az osztrák jobbszárny a túlerő elől kénytelen volt visszavonulni. Ekkor rendelte el Gyulay, ki eddig dél felől várta a főtámadást, az egész osztrák sereg visszavonulását. A szövetségesek erre szintén átkeltek a Ticinóns Magenta mellett az 50,000 főnyi északi osztrák sereget a túlnyomó erővel fellépő franciák heves harc után megverték (jún. 4.) E győzelem után III. Napóleon és II. Viktor Emánuel jún. 8. bevonultak Milánóba, az osztrák sereg pedig a várnégyszög oltalmába vonult. Most maga Ferenc József császár vette át a megerősített osztrák sereg fővezérletét, mely két hadseregre (I. Wimpffen, II. Schlick) tagolódott. A túlerőben lévő osztrákok a Mincio mögül előtörve, Solferino mellett találkoztak a szövetségesekkel. A jobb szárnyon harcoló VIII. hadtest (Benedek) a sanmartinói magaslatokon megverte ugyan a szardiniai sereget, de a franciák Solferino mellett áttörték az aránylag gyenge centrumot s ezzel a csata sorsa el volt döntve (jún. 24.) A megvert osztrákok megint a Mincio mögé vonultak vissza. A főseregek hadmozdulataival párhuzamosan Garibaldi egy kisebb önkéntes csapat élén az osztrák sereg jobbszárnyát nyugtalanította, de nem sok eredménnyel. A két nagy győzelem után ül. Napóleon az olaszok nagy meglepetésére és boszúságára Ferenc József császárral Villafrancában személyesen találkozott és vele fegyverszünetet kötött (júl. 8). A háborúnak ez a gyors befejezése, melyre főleg Anglia és Poroszország féltékenysége birta rá III. Napoleont, nagy csalódást keltett a magyar emigráció vezéreiben (Kossuth, Teleki László gróf, Klapka), kik a francia-olasz segítségtől várták Magyarország felszabadítását s az osztrák ezredek magyar hadifoglyaiból alakított légiónak már nem jutott szerep a háborúban. A villafrancai fegyverszünetre a zürichi béke következett 1859 nov. 10. Ennek értelmében Ferenc József császár lemondott Lombardiáról (Mantova és Peschiera kivételével) III. Na- Osztrák-olasz háborúk