Révai Nagy Lexikona, 15. kötet: Ottó-Racine (1922)
P - Petőháza - Petőháza - Petőhenye - Petőmihályfa - Petőrét - Petőszinye - Petra - Petrae - Petralia - Petrarca
Petőháza 397 — mór alelnökök, Szávay Gyula főtitkár, Szávay Zoltán és Sas Ede titkárok. Az alapító tagok száma 51 ,az alapítványok összege 834,499 K, az 1922-re előirányzott kiadás 100,000 K. Petőháza, kisk. Sopron vm. kapuvári r.-ban, (1920) 78 magyar lak., nagy cukorgyárral. Petöhenye, kisk. Zala vm. zalaegerszegi j.-ban, (1920) 430 magyar lak. Petőmihályfa, kisk. Vas vm. vasvári j.-ban, (1920 ) 552 magyar lak. Petörét (Peteritea), kisk. Szolnok-Doboka vm. magyarláposi j.-ban, (1910) 521 román lak. (Tr. R.) Petöszinye (Svinica), kisk. Abauj-Torna vm. füzéri j.-ban, (1910) 786 szlovák és magyar lak. (Tr. Cs.-Szl.) Petra, több ókori város, legnevezetesebb a nabateusok fővárosa Köves-Arábiában,D.-re a Holttengertől, sziklafalaktól bezárt, ma Vadi Muzának (Mózes völgye) nevezett völgyben. Fontos kereskedelmi pontja volt a Szíria és Arábia közötti forgalomnak, nagyszerű romjai gazdag kereskedőváros keleti, de hellenisztikus és római vonásokkal kevert kultúrájának képét mutatják. V. O. L. Dalman, P. und seine Felsheiligtümer (Leipzig 1908); Puchstein, Die nabataischen Grabfassaden (Arch. Jahrbuch 1910). Petrae, római helység Dáciában a Sarmszegetházát Apulummal összekötő útvonalon, valószínűleg a mai Arany helyén. Petralia, két egymás mellett fekvő város Palermo szicíliai olasz tartományban, Le Madonne (1975 m.) nevű hegység DK.-i lábánál, a Salso forrásvidékén, sófejtés, bor- és olajtermelés. A felső város: P. soprana, (1911) 8919, az alsó: P. Sottana, 10,834 lakossal. Petrarca (ejtsd: petrarka), Francesco, olasz költő, az első humanista, szül. Arezzóban 1304 júl. 20., megh. Arquában 1374 júl. 18. Atyja, Petracco di Parenzo, firenzei jegyző volt s 1302. Dantéval együtt számkivetésbe kellett mennie. így került a család Arezzóba, ahol Francesco született s később Pisába, majd Avignonba, a pápa udvarába. 1323. Francesco Bolognába ment jogot tanulni. Atyja halála hírére (1326) visszatért Avignonba, az egyházi pályára lépett, de csak a kisebb rendeket vette fel, melyek nem sok kötelezettséget róttak rá, de lehetővé tették, hogy jövedelmező egyházi javadalmazásokban legyen része. Most már teljesen kedves foglalkozásának, a klasszikusok tanulmányozásának élhetett. A pápai udvarban magas állású főpapokkal és előkelő nemes urakkal ismerkedett meg és különösen a római Colonna-családnak jutott kegyeibe, akik nem kis részben járultak hozzá, hogy a megnyerő külsejű ifjúnak, ki időközben atyjától örökölt nevét a hangzatosabb P.-ra változtatta, tudós híre terjedjen el, mielőtt még tudós voltát bizonyító munkával a nyivánosság elé lépett volna. P. 1327 ápr. 6. pillantotta meg először azt a hölgyet, némelyek szerint az avignoni de Növés-család sarját és De Sade Hugó feleségét, akit ezentúl verseiben és prózai munkáiban mint múzsáját és szerelmi bálványát Laura néven ünnepelt. Az 1330—37-iki évek között sokat utazgatott, így került Németországba is és 1337. először Rómába. Onnan Avignonba visszatérve, a pápai udvar fényűzése és romlottsága elől Vaucluse (olaszul: Valchiiusa) magányába vonul, ahol éveken át tanulmányainak s a költészetének él. Itt érte 1340. a párisi egyetem s egyidejűleg a római szenátus meghívása, hogy Párisban, illetve Rómában magát ünnepiesen költőkirállyá koszorúztassa. P. az örök város meghívását fogadta el. Megjelent Nápolyban az Anjou-házbeli I. Róbert király udvarában, aki három napig látta vendégeül s azután Rómában, a Kapitóliumon 1341 ápr. 8., húsvét vasárnapján költővé koszorúztatta. Visszatérte után egy ideig (1343—48) Avignonban élt, hol Cola die Rienzivel, a republikánussá vált Róma későbbi néptribünjával is megismerkedett, majd Felső-Olaszország különböző városaiban tartózkodott. Parmában érte a lesújtó hír, hogy Laura 1348 ápr. 6. a pestis áldozata lett. 1353. mindenkorra búcsút mond Avignonnak. Visszatérve Olaszországba, először Milanóban a Viscontiaknál tartózkodik. Utóbb Padovába, majd Velencébe teszi át lakóhelyét. Élete hátralevő éveit nem messze Padovától, az euganei hegyek között egy kis faluban, Arquában töltötte, hol, máig látható házában, 1374 júl 18. egy könyv fölé hatolva, csendesen elszenderült. Vörös márványból készült sírkoporsója szabadon áll négy sima ugyancsak vörös márványoszlopon az arquai templom mellett. P. kora ifjúságától kezdve a régi Róma műveltségéért és nyelvéért lelkesedett. El is sajátította a latin nyelvet oly mértékben, hogy valósággal Cicero és Vergilius nyelvén írta munkái túlnyomó részét, melyektől halhatatlanságát remélte, így ő nemcsak megindítója, hanem legjelesebb tényezője a renaissance-nak. Régi latin szerzők műveinek felkutatásában is szerencsés volt. A görög klasszikusok szintén érdekelték s megvolt a szándéka, hogy Homeros kedvéért görögül tanuljon. Latin nyelvű nevezetesebb munkái: 1. Africa, eposz 9 énekben; tárgya az id. Afrikai Scipio tetteinek s vele Róma nagyságának dicsőítése szép hexameterekben. 2. Carmen Bucolicum, Vergilius mintájára írt 12 ekloga, melyek ép oly erőltetettek, mint az újabb kor egyéb pásztori költeményei, de a költő életére és érzésvilágára nézve fontos adatokkal szolgálnak. 3. Epistolae metodicae, barátaihoz intézett verses levelek. Számuk 64. 4. De contemptu mundi v. Secretum, három hosszú dialógus, melyet P. folytat Szt. Ágostonnal a világ megvetéséről. 5. De vita solitaria, két könyvre osztott értekezés. A magánosságba visszavonuló élet dicsérete. 6. De ocio religiosorum, szintén két könyvben a szerzetesi életről. 7. De remediis utriusque fortunae• Rövid párbeszédek arról, hogy a jó szerencsében föl ne fuvalkodjunk s a balszerencse el ne csüggesszen bennünket. 8. Psalmi poenitentiales. Hét bűnbánó zsoltár. Magyar fordítások a XV. sz. végéről való Festetich-kódexben Kinizsi Pálné Magyar Benigna egyik imádságos könyvében olvasható. 9. Itinerarium Syriacum, a Genovától a Szentföldig terjedő út nevezetesebb helyeinek leírása. 10. De viris illustribus, jeles római férfiak életrajza. A költő élete aprólékos részletei ismeretének szempontjából fontosak négy sorozatra osztott levelei. Az első sorozat címe: Petrarca