Révai Nagy Lexikona, 15. kötet: Ottó-Racine (1922)
P - Pokolvalcsel - Pokolvar - Pokolvarfű - Pokoly - Pokorny - Pokorny - Pokrivács - Pokróc - Póksejt - Pókselyem - Pokupje - Pokupje - Pokupska Blatnica - Pokupska Luka - Pokupski Brest - Pokupsko - Pokutia - Pol - Pola - Pola
Pokolvalcsel 542 Pokolvalcsel (Valcele-Rele), kisk. Hunyad vmegye hátszegi j.-ban, (1910) 657 román lak. (Tr. R.) Pokolvar, 1. Lépfene. Pokolvarfa (növ.), 1. Chenopodium. . Pokoly József, ref. egyházi író, szül. 1866 dec. 6. Őrben (Szabolcs vm.). Főiskolai tanulmányainak befejeztével Tisza Kálmán legifjabb fia mellett volt nevelő. Időközben a geszti ref. egyházközség lelkészévé választották meg, majd 1895. az újonnan felállított kolozsvári ref. teol. fakultás egyháztörténelmi tanszékére hívták meg. 1912-ben a tiszántúli ref. egyházkerület bölcsészeti akadémiája egyetemes történelmi tanszékének tanára, majd 1914. a debreczeni egyetemen az egyetemes történelem tanára lett. Folyóiratokban megjelent tanulmányain kívül főbb művei: Az erdélyi ref. egyház története (1894—95, 5. köt.); A protestantizmus hatása a magyar állami életre (1910); A vármegyei intézmény története 1301—1886 (Szolnok-Doboka vmegye monographiájának I. kötetében, 1901); a Magyarhoni Protestáns Egyház Története c. műnek a legújabb kort tárgyaló része. Pokorny Emánuel, egyházi iró, szül. Bécsben 1860 dec. 22. Pappá szentelték 1883., ezután theol. doktorrá avatták. Előbb segédlelkész, majd főgimn. hittanár, utóbb a budai Rákóczi-kollégium kormányzója és az érseki főgimnázium igazgatója lett. Gerely József és Zelliger Vilmos társaságában végezte a róm. kat. katekizmus reformálását (1. Katekizmus). Több hittani és bibliai tankönyve számos kiadást ért. Ezeken kívül művei : Katholikus szertartástan (Budapest 1890, 14. kiad. 1917); Ájtatossági gyakorlatok (u. o. 1891, 3. kiad. 1912); Színjátékok ifjúsági színpadra (2 k., u. o. 1898); A középiskolai vallásoktatás (1901); Kegyszentelt idők (1905); Katekizmusügy (1906). Pokorny, Alois, osztrák botanikus, szül. Iglauban (Morvaország) 1826 máj. 23., megh. Innsbruckban 1886 dec. 29. Jogi pályáról lépett a természetrajzi kutatók sorába, 1857. a bécsi egyetemen az általános növényföldrajz magántanára lett. Hazánk flóráját is behatóan tanulmányozta és több értekezésben ismertette. Nagyobb művei: Physiotypia plantarum Austriacarum (Ettingshausennel [u. o.], Wien 1855, 5 köt., 500 tábla); Plantae lignosae imperii Austriaci (u. o. 1863, 80 tábla, 1645 kép). Tankönyvei nagyon kedveltek voltak nálunk is. Állattanát Dékány Rafael (Budapest 1875), növénytanát Soltész János (Sárospatak 1856), majd Dékány Rafael (Budapest 1876), ásványtanát Szabó József (u. o. 1873) ültette magyarba. Életrajza: Österr. Botan. Zeitschrift 1863. és 1887. évf. Pokrivács (Pokryvác), kisk. Árva vm. alsókubini j.-ban, (1910) 1203 szlovák lak. (Tr. SzHSz.) Pokróc, durva gyapjúból vagy szőrből készült takarószövet, amelyet erősen kallóztak és bogácsoltak. Póksejt, 1. Kötőszövet. Pókselyem, a pók hálóját alkotó anyag, amelynek finomsága a pókfajtól függ. A keresztespók szála a selyemhernyó szálához képest 90-szer finomabb. Ennek a selyemnek a termelése épp ez okból nem is gazdaságos. A Jamaikában élő erdei póknak (Nephila clavipes) a szála oly erős, hogy hálójában kisebb madarak is benrekednek. Kínában pedig már ősidők óta alkalmazzák az ott élő Nephila madagascariensis nevű pókselymét kisebb textilipari árukhoz, mert tartósabbnak bizonyult a többi szálas terményeknél. Pokupje, a Károlyváros és Jaska közti lapály Zágráb vármegyében. (Tr. SzHSz.) Pokupje, adók. Zágráb vm. károlyvárosi j.-ban, (1916) 303 horvát lak. (Tr. SzHSz.) Pokupska Blatnica, adók. Zágráb vm. károlyvárosi j.-ban, (1910) 384 horvát lak. (Tr. SzHSz.) Pokupska Luka, adók. Zágráb vm. károlyvárosi j.-ban, (1910) 1233 horvát lak. (Tr. SzHSz.) Pokupski Brest, adók. Zágráb vm. sziszeki j.-ban, (1910) 948 horvát lak. (Tr. SzHSz.) Pokupsko, adók. és pk. Zágráb vm. pisarovinai j.-ban, (1910) 1144 horvát lak. (Tr. SzHSz.) Pokutia, Galícia rutének lakta termékeny vidéke, a Prut, Czeremosz és a Kárpátok között. Főhelyei Kuti és Kolomea. Pókvirág (növ.) vagy bangó a. m. Ophrys (Arachnites). L. Ophrys. Pol. Wincenty, lengyel költő, szül. Lublinban 1807 ápr. 20., megh. Krakóban 1872 dec. 2. Részt vett az 1830-iki szabadságharcban, majd Galíciában telepedett meg, s 1849. a krakói egyetemen a földrajz tanára lett. Népszerűségét Pieán o ziemi naszej (Ének a hazánkról 1843) c. verses geográfiájának köszönheti, amelyben találóan jellemezte hazája földjét s népeit. Legértékesebbek a Gawoda (Csevegések), melyekben sok szép leírást nyújt a régi időkről és régi nemes emberekről. Különösen kiemelendő a Mohort (1855). Összes művei 10 kötetben jelentek meg (Lemberg 1875—78). V. O. M. Mann, W. P. (2 köt. Krakó 1904—1906). Pola, kisk. Zala vm. letenyei j.-ban, (1920) 1134 magyar lak. Pola (Pidj) az ugyanily nevű isztriai kerületi kapitányság székhelye és 1850 óta az osztrák és magyar monarchia fő hadikikötője volt Isztria D.-i részén, terjedelmes és biztos öböl belső végében, vasút mellett, (1910) 70,145 (1851, még csak 1100) nagyobbára olasz lak., tengerészeti arzenál- és várparancsnoksággal, hidrográfiai és különféle tengerészeti és katonai egyéb hivatallal; sok erődítménnyel, amelyek elsőrendű várrá és hadikikötővé teszik, Trieszttel vasút köti össze. Épületei közül a kiválóbbak : a XV. sz.-beli dóm, egyhárom hajós bazilika antik oszlopokkal, a San Francesco-kolostor (XIi. sz.), később katonai raktár, román portáléval; a városház ; a tengerészkaszinó ; a csillagvizsgáló a Monte-Zarón; az admiralitás épülete; a tengerészeti múzeum; a nagyszerű tengerész-arzenál; a hajógyárak és dokkok, amelyek a szárazzal vas függőhíd által összekötött Oliva-szigeten vannak. Nagyszerűek a római építményromok ; ilyenek : a 16 m. széles, 8 m. magas Augustus és Roma temploma, 7 korintusi oszlopból álló portikusszal és pompás díszítményekkel; a kolosszális amfiteátrum (24 m. magas), amelyet Septimius Severus és Caracalla tiszteletére 198—211-ig 25.000 néző számára építettek, a diadalkapu (Porta Aurea), amelyet az aetiumi ütközet után Salvia Postumia Pola