Révai Nagy Lexikona, 16. kötet: Racine-Sodoma (1924)

S - Sikáros - Sikarpur - Sikátor - Sikátor - Sikér - Síkeszterga - Siket - Siketfajd - Siketnéma

Sikároa — 801 — Sikáros (UÖV.), 1. Zsurló. Sikarpur (Shikarpur), az ugyanily nevű ke­rület székhelye Pendzsab brit-indiai főkormány­zóság Szindh nevű divíziójában, (1911) 53.944 lak., élénk kereskedéssel. Sikátor, igen szűk, rövid utca, átjáró két utca között. Sikátor, kisk. Veszprém vm. zirczi j.-ban, (1920) 769 magyar lak. Sikér. A gabonaszemek fehérjeszerü alkatré­szeit nevezik így, elsősorban a búza S.-fehérjéből vízfel­vétellel keletkező S.-t. Nevezetesen búzát lisztté őrölve és a lisztet tésztává gyúrva, akár egy szitán, akár vízcsap alatt kézzel nyomkodva, akár pedig iparilag gyúrógépekkel, a keményítő­szemcsék kimosódnak (keményítőgyártás) és ru­galmas, nyújtható, gummihoz hasonló anyag, a S. marad vissza. A S. gliadin­ ból és glutenin­ból, két növényi fehérjéből áll, 25°/o és 75%arány­ban. A gliadin és glutenin mennyisége és aránya szabja meg a liszt minőségét. E tekintetben a ma­gyar liszt első helyen áll, mert 22—40% nedves S.-t tartalmaz, míg a francia liszt csak 10—30%-ot, az amerikai még kevesebbet. A rozslisztben a S.­tartalom már csak 8% és a gliadin mennyisége a gluteninnal szemben is csökken, kevésbbé ru­galmas, belőle oly jó tészta, mint a búzalisztből, nem készíthető. A S. igen értékes anyag. Búza­keményítőgyártásnál nyerik, fűtött hengerek közt hengerelve ellapul a rugalmas massza és szárad is egyúttal, majd feldarabolják és őrlik, őrölve különösen tápláló készítményeket készítenek be­tegek számára, aleuronát, S.-gríz, protein, S.­kenyér, tápleves-anyag stb. néven. Ha pedig nem szárítják mindjárt, hanem kádakban hagyják pár napig, akkor savanyú erjedés áll be, rugalmassága elvész, kenhető lesz, így értékes növényi enyvet kapnak. A sörgyártásban is szerepelhet, mert a feloldott fehérjék a sör tápértékét növelhetik, az eltarthatósága azonban csökken. Síkeszterga, 1. Szerszámgép. Siket, 1. Siketnéma, Siketség, Siketnémaság. Siketfajd, süketfajd (állat), 1. Fajd-félék. Siketnéma az oly egyén, ki v. siketen szüle­tett, v. az élet első éveiben siketült meg (1. Siket­némaság) és siketsége miatt nem tanult meg be­szélni, illetőleg, ha már tudott is beszélni (pl. 5—8 évesek), megsiketülése következtében a beszédet elfelejtette. A S.-khoz számítjuk azonban azokat is, kik bár meghallják az élesebb, erősebb hango­kat, a hallás fogyatékossága miatt mégsem tanul­hattak meg beszélni. A S.-k elméje ép, beszélő­szerveik is rendszerint kifogástalanul működnek és beszélni csak azért nem tudnak, mivel nem hallják a hangokat , emiatt nem is tudják azokat utánozni. A S. külső és belső ingertől késztetve és környezete által is támogatva, mutogatással, jelekkel igyekszik magát megértetni(­ Jelbeszéd). A S.-k száma hazánkban igen nagy és számuk aránylagosan is növekszik. Az 1910. évi nép­számlálás szerint 28,110 S. volt Magyarországon (10 ezer lakos közül 15), köztük 15,106 a férfi és 13,004 a nő. A tanköteleskorban levők száma 6129. Az első kísérlet a S.-k oktatását illetőleg már 1580. történt Spanyolországban, majd a későbbi századokban szórványosan Hollandiában, Angol­országban, Németországban és Franciaországban. Az első intézetet S.-k oktatására 1770. de Vipée abbé (1. 0.) nyitotta meg Párisban s tőle függet­lenül Heinicke Sámuel (1. 0.) 1778. Lipcsében. A magyar siketnéma-oktatás előharcosa Cházár András (1. 0.). Magyarországon az első intézet 1802. nyílt meg Váczott. Ezidőszerint kilenc intézet van hazánkban és pedig Váczott (alapí­tási év 1802), Budapesten (állami 1891. és izr. 1876), Kaposvárt (1897), Kecskeméten (1900), Szegeden (1901), Egerben (1901), Debreczenben (1903), Sopronban (1903). Ez intézetek legtöbbje internátussal van kapcsolatban, egy részük azon­ban externátue-rendszerű. Már a XVI. és XVII. században a legelsők, kik S.-kat tanítottak, a hangos beszédre törekedtek azokat megtanítani, mígnem a XVIII. sz. második felében de VEpée a S.-k primitívebb jeleit választotta a gondolat­közvetítés eszközéül. Elért sikerei és nagy agi­tációja következtében a XIX. sz. közepéig a jel­beszéd uralkodott az összes S.-intézetekben, ki­véve a németországiakat, melyekben Heinicke működésének hatása alatt kizárólag a hangos be­széddel, az ú. n. német módszerrel tanították a S.-kat. A két teljesen ellentétes módszer egyesíté­séből származott a bécsi vagy vegyes módszer, melyet főleg az ausztriai és magyarországi inté­zetekben alkalmaztak. Ma már kevés intézet van, még­pedig csakis Amerikában, ahol a S.-kat nem tanítják beszélni. A beszédtanítás, mint ilyen, há­rom fokozatra tagozódik és pedig a kiejtési gya­korlatokra, a beszédtanításra és a leíró szemléleti oktatásra. A kiejtési gyakorlatok célja, hogy a S. a beszéd technikai részét a hallás hiánya da­cára is elsajátítsa, a beszédhangok és hangcso­portok kiejtését látó- és tapintóérzékének segít­ségével felfogja (1. Hangképzés és Hangolvasás). A szorosan vett beszédtanítás folyamán pedig a közvetlen beszélgetés, a társalgás alapján meg­tanulja a L. azokat a legszükségesebb kifejezé­seket, amelyek kívánságainak, érzéseinek, az őt közvetlenül környező tárgyaknak és cselekvé­seknek a megnevezésére képesítik. A leíró szem­léleti oktatás keretében a közvetlen társalgás mellett a nyelvalakok tudatos használatának el­sajátítására is nagyobb gondot fordítanak. Ily­módon a S.-k kevés kivétellel elég jól megtanul­nak beszélni s nemcsak az épértékűekkel való érintkezésük közben használják a hangos beszé­det, hanem ennek segélyével a legszükségesebb elemi ismereteket is elsajátítják. Csaknem vala­mennyi hazai intézettel kapcsolatban iparostanonc iskolák, Váczott és Szegeden óvoda, u. o., továbbá Sopronban és Debreczenben felnőtt S.-k részére foglalkoztatók is állanak fenn. Középiskolák S.-k részére csak Amerikában vannak. A 8 évig tartó képzés után legtöbb S. ipari pályára lép, melyen általában jól boldogulnak; aránylag sok köztük a földmíves is. Értelmi pályára csak kevesen lépnek, azonban a képzőművészet terén többen kiváltak. V. ö. Kiss Lajos, Közérdekű tudni­valók a S.-król (Vácz 1901); Scherer (Ákos) Ist­ván, A S.-oktatás és nevelés kézikönyve (Buda­pest 1895); Borbély S.: Emlékkönyv a S.-kváczi prez. int. 100 éves fennállásának ünnepe alkal- Révai Nagy tyearikona XVI. köt. Siketnóma 51

Next