Révai Nagy Lexikona, 17. kötet: Sodoma-Tarján (1925)

Sz - Szaruhártyagyuladás - Szaruképletek - Szarukorállok - Szarukő - Szarukő-porfir - Szarulámpás - Szaruliszt - Szaru-ólom - Szarupala - Szarupár - Szarupohár - Szarurepedés - Szaruréteg - Szaruszemölcs - Szaruszirt - Szaruszivacsok - Szaruszövet - Szarutalp - Szárüszög - Szarv

Szaruhártyagyuladás Kisebb homályok kevésb­é feltűnőek tussal való tetoválás után. Szaruhártyagyuladás (keratitisz), könnye­zéssel, fénykerüléssel és fájdalmakkal járó baj, melynek folyamán a különben teljesen átlátszó szaruhártya sejtekkel való beszűrődés következté­ben elzavarosodik, homályos lesz. A megbetegedett rész helyén a baj elmúltával áttünő v. átlátszatlan folt marad vissza. (L. Szaruhártyafoltok.) Ha a gyuladás genyes természetű, szaruhártyafekély v. szaruhártyatályog képződik. Ezek a szaruhártya szövetét néha egész vastagságában elroncsolják. Ilyenkor a szaruhártya kilyukad, a szivárvány­hártya előesik, olykor az egész szem elgenyed. A genyes Sz.-okat genyésztő baktériumok okozzák, amelyek leginkább — néha jelentéktelennek lát­szó — sérülések alkalmával kerülnek a szaruhártya szövetébe, különösen olyankor, ha az illető em­ber könnytömlőgyuladásban szenved, a gyuladt könnytömlő váladéka ugyanis valóságos meleg­ágya különféle baktériumoknak; máskor súlyos kötőhártyagyuladások (szem­blem­orrhoea) okoz­nak szaruhártyagengedést. A sokféle Sz. közül leg­gyakoribb a többnyire skrofulózistól eredő phlyk­taenás Sz., amely ugyanilyen eredetű kötőhártya­gyuladással kapcsolatos. Ez változatos alakú, majd felszínes beszűrődések, néha pannus (1. o.) alakjában, máskor sekély képében jelentkezik. Az ú. n. parenchymás Sz. belső betegségek, leggyak­rabban öröklött, néha szerzett bujakór, ritkán tuberkulózis következtében támad, hónapokig is eltart, de soha genyedésbe nem megy át. Szaruképletek, a hámszövetből fejlődő, elsza­rusodó képletek (epidermoidális képződmények), melyek a bőr függelékeit képezik. Ilyen a haj, a szőr, a köröm, pata stb. Szarukorallok (Antipatharia, állat), a Hat­sugaras virágállatok (Hexacorallia) egyik al­rendje. Az idetartozó korallok telepeinél a ten­gelyrész megkeményedett (Sclerobasica), szaru­nemű és az azt bevonó lágy részeken ülnek a 6-, illetőleg 24-korú kis polip-állatok. Ide tartoznak a fekete korallok (Antipathidae), melyeknek mintegy 30, igen nagy mélységben élő faja isme­retes, és a Gerardidák, melynek csak egy kép­viselője él a Földközi-tengerben, nevezetesen a G. Lamarcki Lac. Duth. Szarukő (ásv.), 1. Kvarc. Szarukő-porfir, 1. Porfir. Szarulámpás, középkori lámpás, üveglapok helyett keretbe foglalt s vékonyra csiszolt szaru­lemezekkel. Szaruliszt, 1. Trágya. Szaru-ólom, 1. Foszgenit. Szarupala, 1. Szaruszirt. Szarupár v. szarufapár. Egymáshoz tartozó két szarufa, mely a tetőszerkezetben a gerincre merőleges síkban fekszik, s a gerincnél ollós csap­pal v. lapolással és ácsszöggel van összekötve. Szarupohár. Az ókori népek, a görögök is hasz­nálták a szarvat ivóedényül és ennek alakját az agyagból és a fémből készült ivóedényeken is utá­nozták. A germán népeknél is általános volt a szarvnak ilyetén használata. A középkorban a szarvat az elefánt agyara váltotta föl, melynek fel­színét faragványokkal díszítették. L. még Riton: Szarurepedés, a lovak szarutokján lévő repe­dés. Leginkább a hibás alakú, helytelenül vasalt v. ápolt paták repednek meg, ha az állatok kemény úton gyors munkát végeznek. A repedés kiindul­hat a párta­szélből, amikor pártaszéli repedésnek, v. a hordozószélből, midőn hordozószéli repedés­nek nevezik, de terjedhet a repedés a pártaszéltől a hordozószélig is. A repedések leginkább az elülső patákon és főleg ezek belső oldalfalán, ahol a szarutok a legvékonyabb, jelentkeznek, de meg­repedhet a szarutok bármelyik része, ott, ahová az egyenetlen súlyelosztódás miatt a test súlya leginkább nehezedik; ezek szerint vannak fokfali, oldalfali és sarokfali repedések. A repedés lehet felületes és átható, az utóbbi esetben a szarutok egész vastagságában átszakadt. Ezen alakja a repedésnek majdnem mindig vérzéssel és sántí­tással jár, mert a szarutokban lévő irha a repe­désbe nyomul, ami azt zúzza, v. pedig azért, mert a repedésen át bejutó idegen anyagok és baktériu­mok a lágyrészekben genyes gyuladást okoznak. A repedés gyógyul, ha a megfelelő helyen a szarutok a nyomás, illetve súlyhordás alól huzamosabb időre felszabadul, ez pedig helyes vasalással és operációval érhető el. Szaruréteg, 1. Bór. Szaruszemölcs, gesztenye v. béka, szaruképlet a ló lábainak belső felületén, 1. Béka. Szaruszirt vagy sztamolit, kontakt metamorf agyagos kőzetek, amelyek tehát az eruptív kőzetek közvetlen határán teljes átalakulást szenvedtek, átkristályosodtak és bennük új ásványok kelet­keztek, ú. m. kvarc, csillámok, földpátok, andaluzit, sillimanit, gránát, cordierit, grafitpikkelyek. Ha az eredeti palásság még felismerhető, akkor szaru­palának nevezzük. Mind igen szívós és ellenálló kőzetek, amelyekben az elegyrészek mint mozaik­szemecskék illeszkednek egymás mellé. Szaruszivacsok (Malthospongiae, állat), azon Szivacsok (1. o.) gyűjtőneve, melyeknek spongin rostokból álló rugalmas szaruszerű belső vázuk van. A kovatás vázú szivacsoktól származnak és ezért némely idetartozó szivacsfaj belső vázá­ban még helyenkint kova­tűk is előfordulnak. Legismertebb fajaik a mosdó- és táblamosó-szi­vacsok (Euspongia, Hippospongia), L. Szivacs és Szivacsok. Szaruszövet a hámszövet azon alakja, mely­ben a sejtekben szaruszemcsék rakódnak le, a sejt anyaga átalakul, keratinná lesz, a sejt elhal s ki­szárad. A bőr képződményeiben előforduló szövet. (L. Bőr.) Szarutalp, 1. Pata. Szarüszög, 1. Gabonaüszög. Szarv (állat), a Kérődző emlősök (1. Kérődzők) egyik elterjedt homlokfegyvere, mely lényegesen eltér a szarvasok homlokfegyverétől, az agancs­tól (1. Agancs). A Sz. lényeges részei: 1. a kúp­alakú, rendesen meggörbült csontcsap, mely kü­lön bőrcsontból fejlődik és a homlokcsonttal (os frontale) csak később forrad össze; 2. a tülök, mely rostos szerkezetű szarutok s mely a most említett csontcsapot körülveszi. A tülök a tövén állandóan, de lassan növekedik s a hegyén foly­ton kopik. A Sz. a Tülökszarvúak (Bovidae) állandó jellemző homlokfüggeléke. Amely szó Sz alatt nincs meg, S alatt keresendő! — 380 — Szarv

Next