Révai Nagy Lexikona, 18. kötet: Tarján-Vár (1925)
T - Tisza - Tisza
Tisza — 298 — irodalmi, művészeti és társadalmi kérdésekkel is foglalkozva. Midőn a Khuen-kormány alatt az obstrukció új életre támadt, erélyesen sürgette a házszabályreviziót s miután az ellenzék a Lukácskormány alatt sem bizonyult engedékenyebbnek, sőt a katonai javaslatok ellen az obstrukciót még fokozottabb erővel megindította, a képviselőház elnöki székébe ült, régi tervét megvalósítandó. Rettenthetetlen erélye győzött és sikerült a többséggel a házszabályok formáinak mellőzésével a javaslatokat megszavaztatnia (1912 jún. 4.), dacára a személye ellen irányuló legszenvedélyesebb, életét is fenyegető támadásoknak. Egy Kovács Gyula nevű képviselő gyilkos merényletet intézett ellene a ház nyílt ülésén (jún 7.), de a golyók célt tévesztve süvöltöttek el a rendíthetetlen nyugalommal tovább elnöklő T. felett. Miután a főrendiház a képviselőház szavazatát állásfoglalásával jóváhagyta és a szigorúbb házszabályokat a többség megszavazta, a parlamenti tanácskozás rendje helyreállott, bár annak fenntartása nem csekély próbát mért az elnöklő T.-ra. A helyzet az ellenzék engesztelhetetlensége folytán tovább is feszült maradt és az új házszabályokkal szembeszegülő képviselők karhatalmi megrendszabályozása nehéz feladat volt. T. azonban következetes eréllyel hajtotta végre a házszabályokat és nem engedett. A Lukács-kormány távozása után a király T.-t nevezte ki miniszterelnökké (1913 jún. 10.). Az ellenzék legnagyobb gyűlölettel fogadta. Bár a kisebbséggel állandóan súlyos harcot kellett vívnia, sikerült állásában megerősödnie, erélyével és munkásságával a kormányzati rend sikeres működését biztosítania. Eszméinek és politikai rendszerének megismertetése céljából 1913-ban az Igazmondó című néplapot alapította, ebbe ő maga is számos cikket írt, különösen az általa mindvégig annyira kedvelt és nagyrabecsült magyar kisgazda-osztály okulására és felvilágosítására. Az 1914-ben bekövetkezett világháború T.-nak az egész monarchiára kiható fontos vezérszerepet juttatott, bár ő maga erejének teljes megfeszítésével a háborús fordulat elhárításán dolgozott. T. ellenezte a háborút és a Szerbiához intézett jegyzéket a diplomáciai és a katonai körök felfogásától eltérő szellemben óhajtotta megfogalmazni. Törekvései sikertelenek maradtak, mint ahogy Ferenc József királyhoz intézett felterjesztéseivel sem tudott álláspontjának érvényt szerezni (1914 júl. 8., 14.). Dacára e vereségének, mégis állásában maradt, amit lelkiismeretes felelősségérzetén kívül megokolt az ő többségi vezetése által uralt parlamenti helyzet, a belső egységes rendfenntartás, a háborús erőkészség biztosításának és fokozásának a kérdése, mely kockázatos kísérletezések tárgya nem lehetett. Ezek az okok, valamint az a körülmény is, hogy a helyzet kényszere folytán nemcsak a parlament egyöntetűen, hanem a közhangulat is a háború mellett nyilatkozott meg, feleletül szolgálnak az ellene később, csak a katasztrófa után támasztott ama vádakra és kifogásokra, melyek szerint le kellett volna mondania állásáról, hogy ezáltal a vezető köröket más irányú döntésre befolyásolja. T. a háborút az adott helyzetben mint felkényszerített önvédelmi harcot fogadta. Nem lévén hatalmában a háborús fordulat veszededelmét elhárítani, lemondásával a küzdelmet gyengíteni, az energiákat csökkenteni annál kevésbbé akarhatta, mert a szövetségi viszony felbomlásának a veszélyeivel is számolnia kellett, így vállalta a reá nézve sokkal nehezebb szerepet, annak összes terheivel és felelősségeivel, abban a szilárd meggyőződésben, hogy a háború, amelynek kitörését megakadályozni nem sikerült, most már a magyar nemzetre nézve a létfenntartás kérdése, melyre az összes erőt koncentrálni kell. E nehéz hivatásban emberfeletti erély, önmagát nem kímélő munka és felelősségérzet voltak erőtényezői. Küzdelmei a kárpáti harcokban, a hadvezetés hibáinak kérlelhetetlen számonkérése, erélyes fellépése a német vezető körökkel szemben, intő szava a búvárhajóharc terve ellen, mind e korbeli erőkifejtései. Működésének és szilárd állásának erős támasza volt Ferenc József király, aki haláláig (1916) törhetetlen bizalommal viseltetett iránta. Ennek ellenkezőjét kellett tapasztalnia az utód IV. Károly királynál, aki T.-val kezdettől fogva nem rokonszenvezett. Az új király megkoronázásánál a nádorhelyettesi funkciókat ő végezte ugyan, de a viszony feszültségére nézve elejétől fogva kétség sem lehetett. A helyzet kiélesítéséhez hozzájárultak a T. ellen újra felülkerekedő gyűlölködő áramlatok, amelyeket a szélső ellenzék és a sajtó izgató támadásai a végsőig fokoztak. A krízisre döntő volt a választói jog kérdése, melyet a király T. felfogásával ellentétes álláspontja szerint magyarázott. Úgy ez a kérdés, mint más egyéb tárgyi és érzelmi okok szakítást idéztek elő, s a király T.-t 1917 jún. 15-én felmentette állásától. T. többségi pártjával támogatta az új Esterházy-korvasáayt a háborús vezetés és belső rendfenntartás körébe tartozó kérdésekben, de nem engedett választójogi álláspontjából. Összeütközésre kötötte és a kormány között nem került sor, ami részben annak volt tulajdonítható, hogy régi vágyát követve, kiment a harctérre, katonai szolgálatot teljesíteni. Mint a király által kinevezett ezredes vette át a debreczeni huszárezred parancsnokságát, a legnagyobb kötelességtudással és önfeláldozással töltve be hatáskörét. Halált megvető bátorsága, bajtársiassága és minden katonájára kiterjedő gondoskodása hősi nimbusszal övezte őt, amely mint kultusz tárgya az ezred hagyományaiban ma is híven ápoltatik. Harctéri helyét időnként csak akkor hagyta el, ha a politikai helyzet szükségessé tette, vagy ha a tanácsát meghallgatni akaró király rendelkezni óhajtott vele. 1918 febr. 15. mondotta el a választójogibizottságban a Wekerle-kormány választójogi törvényjavaslatát bíráló, hatásában páratlan beszédét, melyben a kényszerhelyzet nyomása által parancsolt engedékenység terére lépett és a 6 osztályú népiskolát vagy egy ezzel egyenértékű tanfolyam elvégzését jelölte meg a választójogi képesség alapjául. Egyben hajlandó volt az iparosok és kereskedők, azok alkalmazottai, valamint a mezőgazdasági munkások választójogára vonatkozólag tágításokat tenni. A Ház ülésein is jelentős része volt a vitákban és sokban neki Tiszafa