Révai Nagy Lexikona, 18. kötet: Tarján-Vár (1925)
T - Tisza - Tisza
Tisza — 295 — mintegy 500,000 kat. holdra tehető az a terület, amelyet az öntözés áldásaiban részesíteni lehet. Az öntözések létesítése azonban még csak kezdeti stádiumban van. Jelentős sikert ígér a szikes területeknek az öntözőcsatornákból kivett vízzel halastavakká való átalakítása. Pl. a Hortobágyon már 3000 kat. hold terméketlen szikes területet alakítottak át sikeresen halastóvá. Irodalom. Vásárhelyi Pál, Javaslat a T. szabályozásáról ; Paleocapa féter, Vélemény a T.-völgy rendezéséről ; Kvassay Jenő, Árvédelem ; A T.-völgyi társulat évkönyvei, a volt közmunka- és közlekedésügyi, valamint a földművelésügyi minisztériumok összes ide vonatkozó kiadványai. Tisza (Tisa), kisk. Hunyad vm. marosillyei j.-ban, (1910) 954 román lak. (Tr. R.) Tisza (borosjenői nemes, és borosjenői és szegedi gróf) család. A család legrégibb történetére vonatkozólag igen gyér adatok maradtak reánk. T. személynévvel már az Árpád-ház alatt találkozunk. Egy II. Endre király alatt (1211) kiállított oklevélben Tyza, fílius Nuuhu nevű udvarnokról van említés, mintegy száz évvel későbben egy T. (Thesa, Thysa, Tyssa) mester szerepel. 1327-ben Tiszai Pál Csongrád vmegye szolgabirája, 1341. T. Jakab fiai Bihar vármegyében Sitvegben birtokosok. Itt hosszú időre megszűnnek a különben is gyér adatok egész a XVI. sz.-ig. Ekkor kap címeres nemességet 1578 ápr. 12. Rudolf királytól T. Tamás feleségével Orsolyával s gyermekeivel Mihállyal, Katával, Ilonával s László nevű testvérével együtt. E címer különbözik a mai ismert T.-címertől. Mindezek a T.-k lehetnek a mai borosjenői T.-család ősei, de összekötő genealógiai kapocs híján minden kétséget kizárólag legelső ősnek ama György deákot (Georgius literátus T. Makaiius de Boros Jenő ; a családfát 1. alább) tarthatjuk, aki feleségével s két sógorával együtt 1636 jún. 21. I. Rákóczi György fejedelemtől Arad, Csanád és Temes vármegyében a török hódoltsághoz tartozó vidékeken tizennégy falut és pusztát nyert adományba. Egy leánya (Erzsébet) volt s egy fia I. István, aki birtokszerzései, ügyes gazdálkodása, valamint politikai szereplése és Várad védelmében kitüntetett vitézsége által először emelte ki a T. nevet a közrendű nemesek sorából. Közhivatalt is vállalt, 1649. Zaránd vármegye szolgabirája, 1651. országgyűlési követe, majd alispánja lett. Mikor II. Rákóczy György elhatározta, hogy megszerzi a lengyel koronát, T. Istvánt szemelte ki, hogy vállalata pártolására vagy legalább elnézésére bírja rá a török udvart. 1656-ban foglalta el állását s bár eléggé óvatosan járt el, mégsem háríthatta el Rákóczy bukását, sőt magát is bajba sodorta, mert mikor Konstantinápolyban meghallották, hogy Rákóczy Lengyelországból visszavonul, követtársaival együtt elfogták s a Héttoronyba zárták. 1658-ban innen kiszabadult ugyan, de azalatt Borosjenő meghódolt a töröknek s így egyelőre kevés kilátása volt, hogy régi birtokaihoz jusson. Dévára ment s a Barcsay hívei közé állott s ezután még viszontagságos napok vártak reá. 1660-ban a Rákóczy partján levő Gyulay elfogta , három hónapig fogságban tartotta. Innen Váradra ment, melyet nemsokára a török fogott körül. T.-t az öt bástya közül az ostromnak legjobban kitett Aranyos-bástya kapitányává tették s tanulatlan pattantyúsaival 46 napig védte ezt a gyakorlott tüzérség ellenében, amikor 1660 aug. 27. megfogyva és elgyengülve az őrség megadta magát. T. ekkor a szabadon elvonuló őrséggel Debreczenbe ment, ahol harmincadosnak, később pedig Kővár kapitányának tette meg Barcsay Ákos. Barcsay bukása után ismét földönfutóvá lett; Déván vonta meg magát s letűnt a nyilvános szereplés teréről. A család többi tagjai közül említésre méltók: II. László (1765—1831), aki Bihar vármegye főjegyzője és országgyűlési képviselője és cs. kir. kamarás volt. 1796-ban Teleki Katalin grófnőt vette nőül s tőle kilenc gyermeke, öt fia és négy leánya származott: I. Lajos (szül. 1798 aug. 5., megh. 1856 aug. 23.) 1825. Teleki Júlia grófnőt vette nőül s Bihar vármegye aljegyzője, 1829. vármegyei főjegyző, 1832. a vármegye első alispánja és országgyűlési követe, 1841. Bihar vármegye adminisztrátora, a nagyszalontai egyházmegye segédgondnoka; Domokos (1. o.), László (1. o.) a honvédegylet központi választmányának elnöke, akinek leányai közül Etelka (Zeyk Károlyné) számos műfordításáról ismeretes; Kálmán (1. o.) Magyarországnak tizenöt éven át miniszterelnöke; Lajos (1. o.) volt m. kir. közlekedésügyi és ő felsége személye körüli miniszter, 1883 dec. 22. magyar grófi rangot nyert. T. Kálmánnak nejétől, Degenfeld-Schomburg Ilona grófnőtől egy leánya és három fia született: Paulina, Radvánszky Béla báró (1. o.) neje, István (1. o.), Kálmán (szül. 1867.) és Lajos (szül. 1879). A grófi cím és rang 1897 febr. 16-án kelt királyi kézirattal Kálmán fiaira és ezek utódaira (István, ifj. Kálmán, Lajos) is kiterjesztetett. Irodalom. Komáromy András dr., A borosjenői T.-család ősei, Budapest 1896, külön lenyomat a Turulból, ism. Századok 1896. 551—554. old.; Nagy Iván, Magyarország családai, 11. köt. 224—27. old. címerrel, Pest 1865 . Magyar nemzetségi zsebkönyv, Budapest 1888, 253—3.. old.; Siebmacher, Wappenbuch; I. Tisza Istvánra vonatkozólag: Szalárdy János, Siralmas magyar krónikának kilenc könyvei, Pest 1853 ; Tisza László birtokperére vonatkozólag : Kölesy Vince Károly és Melczer Jakab, Nemzeti Plutarchus, 3. köt. 111—112. old., Pest 1816 ; Márki Sándor, Aradmegye monographiája II. köt.; Szilágyi Sándor, T. István, Nemzet 1885. stb. Nevezetesebb tagjai a családnak: 1. T. Domokos, költő, T. 3. testvéröccse, szül. 1837 okt. 27., megh. Geszten 1856 jún. 21. Korán fejlődött ifjú volt, akit rövid ideig Arany János is tanított. Versei költői hivatásról tanúskodnak. Fejlődő korában föllépett tüdőbaja, noha szülei a leghíresebb délvidéki gyógyhelyeken jártak vele, éppen az érettségi vizsgálatra való készülésekor ölte meg. Pár százra menő költeményei közül a javát édesanyja, gr. Teleki Júlia adta ki T- D. hátrahagyott versei címen (1857); Arany János írt hozzájuk előszót. 2. T. István gróf, államférfiú, T. 3. fia, szül. Budapesten 1861 ápr. 22., megh. u. o. Jorra- Tisza-család címere: Tiszafa