Révai Nagy Lexikona, 19. kötet: Vár-Zsüri, Kiegészítés: Aachen-Beöthy (1926)
V - Világháború
Világháború — 01 — 1914 nov. havában Egyiptom ellen is hadműveleteket kezdett, Anglia dec. 19. Egyiptomot protektorátusa alá helyezte, kijelentvén, hogy ezzel Törökország szuverenitása megszűnt és mivel Törökország hadműveleteit még akkor sem hagyta abba Egyiptom ellen, mikor Anglia 1915 jan. 2. Konstantinápoly megtámadását ígérte. 1915 febr. 26—27. az egyesült angol-francia földközi-tengeri flották a Dardanellák erődjeit ismét bombázták és egyben Lemnosz és Tenedosz szigetén flottabázist létesítettek. Ezt követőleg az entente-erők márc. 7. kísérletet tettek csapatok partraszállításával, márc. 9., 15., 18. és 28. bombázták a Dardanellák bejáratát és miután ápr. 8. partraszállásuk ismét kudarcot vallott, végre ápr. 25. a Gallipoli-félszigeten Szedil-Barnál és Teke Burunnál partraszállván, megkezdték a Dardanellák szárazföldi és tengeri együttes ostromát (1. a 7. vázlatot). Az ázsiai partokra is kiterjedő védelemben Simon von Sanders nóm. lov. tb., török tbngy. főparancsnoksága alatt fokozatosan és az év vége felé egy 24 cm. motoros mozsárral és egy 15 cm. o.m. taracküteggel megerősített, német és török tisztek vezette 22 török hadosztó vett részt. Mivel az ententenak 60,000 emberrel kezdett szárazföldi hadművelete eredményre nem vezetett, aug. harában Kaba Tepenél és Anaforta előtt annyi erő szállott partra, hogy létszámuk elérte a 200,000 főt. Az ostromló hadak parancsnoka Hamilton ang. tb. volt, míg a szárazföldi csapatokat egymásután: Amadé, Gourand, Baillouel és Sarrail tb. vezették. A szárazföldi és tengeri kudarcok sorozata még akkor sem ült el, mikor a hadműveleteket támogató tengeri erők egységeinek száma hatvanra szaporodott. Amikor azután a Besszarábiában összegyűjtött 150,000 főnyi orosz erő a gorlicei áttörés következményeként segítségül nem jöhetett és miután a közp. hat. haderői 1915 okt. 5.—nov. 25. végrehajtott hadműveleteikkel egész Szerbiát elfoglalván, Bulgárián át közvetlen összeköttetésbe jutottak Törökországgal, az entente elégtelen erőkkel kezdett és 5 milliárd frankba került, nagy veszteséggel kapcsolatos vállalkozását feladta és dec. 20. (Anaforta), valamint 1916 jan. 9. (Szed-il-Bar) összes szárazföldi csapatait Szaloniki alá szállította. A török csapatok vesztesége 218,000 ember volt, köztük 66,000 halott. Szerbia és Montenegro elfoglalása és a szaloniki keleti hadsereg kiszorítása Macedóniából. Mivel az elszigeteltsége és gyenge ipara folytán hadianyagokban szűkölködő Törökország sürgős segítségre szorult, 1915 második felében a közp. hat. hadvezetőségei Bulgáriának kedvező feltételek ellenében való bevonása és Szerbia elfoglalása révén közvetlen összeköttetést kívántak létrehozni Törökországgal. Az entente ígéreteinek mellőzésével Bulgária előbb közeledést keresett és talált a törökökhöz, majd miután ezek 3000 km 3 területüket átengedték neki (szept. 6.). szept. 21. Bulgária elrendelte a mozgósítást, nyíltan a közp. hat. mellé állott annak ellenére, hogy a szerbekkel szövetséges Görögország is mozgósított (szept. 24.) és hogy Szerbia megtámadását casus foederisnek nyilvánította. Okt. 5—6. az entente megszakította Bulgáriával a diplomáciai összeköttetést és bár közben (okt. 8.) Görögországban ententeellenes kormányváltozás állott be, amely semlegességi nyilatkozattal élt, az entente megkezdette a szerbek támogatása végett az ú. n. keleti haderők erőszakos partraszállítását Szalonikiban. A haderők csoportosítása (1. a 8. vázlatot): a ném.-osztr.-magy. és bolgár hadak főparancsnoka Mackensen ném. vezérezredes lett, kinek seregtestei a Drina, Száva, Duna és a szerb-bolgár határ hosszában vonultak fel és pedig: Boszniában és Hercegovinában egy kisebb o.m. csoport, a Száva mentén Kövess 3. o.m. (7 hadosztály), a Duna hosszában Gallwitz 11. ném. hadserege (10 hadosztály és később az ú. n. Alpenkorps is), Orsovánál 1 a.m. különítmény, a szerb-bolgár határ hosszában Bojadjev 1. (4 hadosztály) és délen Küsztendil— Dzumaja—Strumica körül, Todorov vezetése alatt a 2. bolgár (2 hadosztály) hadsereg. A bolgár seregtestek fővezére Jekov tb. volt. A szerbek semmi jóval nem biztató helyzetükben négy hadseregbe és egy hadseregcsoportba osztott 250,000 emberrel vonultak fel (I. és II. hadsereg a Duna-Száva hosszában, II. és IV. Bulgária felé; a csoport Visegrádnál állott) azzal, hogy egyrészt a Moraváig hét egymás mögött felkészített védelmi vonalban óhajtják feltartóztatni a két irányból előtörő támadókat mindaddig, míg Szaloniki alól megérkeznek az entente erősbítései; másrészt, vereségük esetén, a Vardar völgyében Szaloniki alá óhajtottak visszahúzódni. Viszont a Szalonikinál partraszállott angol és francia segítőcsapatok (nov. végén csupán 80,000 ember) a Vardar völgyén át akartak a szerbek segítségére jönni. A hadműveleteket Mackensen kezdte meg okt. 7—11. között azzal, hogy hadseregei átkeltek a Drinán, Száván és a Dunán. Miután a szövetségesek Pozserovácnál (okt. 14.), Avala hegynél (okt. 16.) és Obrenovácnál (okt. 18.) áttörték a szerbekelső fővédelmi vonalát, délnek űzték őket. Közben a bolgár 1. hadsereg visszavetette a vele szembe jövő támadó szerbeket és miután az o.m. csapatoknak a Drina völgyéből előtörő részei Visegrádot (okt. 23.) elfoglalták, a visszavonuló szerbeket Kövess Kraljevó, Gallivitz pedig Krusevác felé követte. Bojadjev nov. 5. Nist ejtette hatalmába, de mivel balszárnya nem terjeszkedett ki eléggé délnek, a szerbek Prisztina felé kisiklottak a szövetségesek gyűrűjéből. A belgrád—konstanti 7. vázlat: Világháború.