Révai Nagy Lexikona, 20. kötet: Kiegészítés: Bér-Zsolt (1927)
Sz - *Szentiványi - Szentkláray - Szentpétery - Szép - *Szépligeti - Szerb-orvát-Szlovén Királyság - Szerb irodalom
Szentiványi — 817 — épületében); Tenniszező férfi (1918); Bányászok imája (nagy ezüstérem, München); Partizánok (1923); Mária Magdolna (oltárkép a Horthycsalád kenderes kápolnájában, 1925). * Szentiványi Róbert, kat. teológus, szentszéki tanácsos, szül. Budapesten 1880 dec. 11. Bécsben és Rómában végezte az egyetemet, 1906—9. segédlelkészkedett Kolozsvárt, 1909—20. a gyulafehérvári Batthyány-intézet igazgatója volt és teológiai tanár. 1921-ben a Szt. István Akadémia tagja lett, 1924. egyetemi magántanár. Főbb művei: A gyulafehérvári Codex Aureus (Brassó 1911., németül Salzburg 1912); A szeretet útján, (tanulmányok, Kolozsvár 1912, II. kiad. Budapest 1926); Szt. Lukács evangéliuma a IX. sz.-ból (Brassó 1913, németül Salzburg 1915); A Szentírástudomány tankönyve (Gyulafehérvár 1913—14., II. kiad. Budapest 1917—18); Antwort auf Dr. Schullerus Vorträge (Gyulafehérvár 1913); Exsurge(u. o. 1917); Az erdélyi egyházmegye és a román impérium (Budapest 1921, II. kiad. 1922, németül, franciául, olaszul, angolul és lengyelül); A románok konkordátuma (1921); Le concordat des Roumains (u. o. 1921); Az ABC keletkezése (Magyar Kultura, 1922); A rúnák keletkezése (Szeged, Csengery Emlékkönyv, 1926); A legrégibb északségi feliratok és az abc keletkezése (Budapest 1926). Szentkláray Jenő, történetíró, nagyprépost, megh. Temesvárott 1925 okt. 12. Szentpétery Zsigmond (királyhelmeczi), petrográfus, 1924. a szegedi egyetem tanára lett. Irodalmi működése kiterjed az ásványtanra, kőzettanra, földtanra és őslénytanra, legtöbb munkája azonban kőzettani. Tudományos munkáinak száma több mint 50, amelyek jórészben, budapesti, kolozsvári, szegedi, bécsi, stuttgarti és newhaveni folyóiratokban jelentek meg. E munkáiban leírja az általa fölfedezett oligoklasporphirit és aplit földtani szerepét az erdélyi Erőhegységben, majd Erdély összes hegységeinek mezozói eruptívumait, azután a Hegyes Drócsa, Godján, Máramarosi havasok és Alacsony Tátra eruptívumait, Belső-Ázsia (Tien-san, Van-san, Pamir, Kuen-lan stb.) kőzeteit, tisztázta a melafkr kérdést, részletesen ismerteti Szerbia és Montenegró kőzeteit, Kolozsvár, Olasztelek, Marossárpatak ősemlőseit, Bélavár és Torockó ásványait, a borsodi Bükk-hegység, Torockói-hegység, Börzsönyi-hegység petrogenetikai viszonyait stb. Szép Ernő, költő, újabb művei: Bűneim (elb., 1924); Elalvó hattyú (versek, 1924); Valentine (Zádor István rajzaival 1927.). *Szépligeti Győző, magyar zoológus, szül. Zircen 1855 aug. 21., megh. Budapesten 1915 márc. 24. 1877-ben a természetrajzból és vegytanból középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1877—79. és 1890-1912-ig budapesti belvárosi főreáliskolai tanár volt, a közbeeső időben pedig a IX. ker. polg. fiúiskolában tanárkodott. 1912-ben nyugalomba vonult. A rovarok tanulmányozásával s főleg a hazai, valamint az egész föld Braconida- és Ichneumonida faunájának kutatásával a rovartani világirodalomban maradandó emléket biztosított magának. Legnevezetesebb műve az Ichneumonidákról szóló tanulmánya, mely Wytsmann: Genera Insectorum c. nagy gyűjtőmunkában (Bruxelles, 1905. és 1911., Fasc. 34, 114) jelent meg. Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (1. XVII. köt.). Újabb története nagyrészt pártpolitikai vetélkedések és kormányválságok sorozata. 1924. hosszú válság után a Javidovics-kormányt ismét Pasics váltotta fel, aki Pribicsevicset vette maga mellé és új választásokat írt ki, mely azonban nem hozott neki többséget. 1925 elején feloszlatta a horvát parasztpártot és betiltotta az ellenzéki Slobodni Dom ot, Radicsot pedig bebörtönöztette. A febr.-ban megtartott új választások csupán kis többséget biztosítottak a kormánynak. Radics pártja, felvéve a horvát parasztklub elnevezést, Davidoviccsal, Trumbiccsal, Koroseccal és a mohammedánokkal lépett egyezségre. A kormány, hogy az ellenzéket letörje, 58 mandátumot megsemmisített, s így csupán 9 maradt meg, mire Radics pártja leszerelt és elismerte az alkotmányt és dinasztiát. Radicsot, mint közoktatásügyi minisztert Pasics bevette a kormányba. Ezáltal létrejött a két legerősebb pártnak, a szerbeknek és horvátoknak koalíciója, de ez természetellenesnek bizonyult és Pasics csakhamar kénytelen volt lemondani. Helyébe Uzunovics került, aki előzőleg számos alkalommal töltött be miniszteri tárcát s háromszor egymásután kapott megbízást. 1926 dec.-ben alakította meg új kormányát, melyet nagyobbrészt a régi királyság embereiből alakított a szlovének mellőzésével. Az új kormány külügyminisztere Perics, aki Nincsicset váltotta fel. Utóbbi Olaszország aggresszív Balkán-politikája és Mussolininak Averescuval történt megegyezése miatt mondott le. U. a. évben meghalt az új Sz. legmarkánsabb politikai egyénisége, Pasics, akit a nemzeti gyász külső megnyilvánulásai közt temettek el. V. O. Barac, Croats and slovenes, friends of the Entente (fontos okmányokkal 1919). Radonic, Hist. des serbes de Hongrie (1919); H. Wendel, Kampf d. Südslaven um Freiheit u. Einheit (1925); Popovic, Vojvodina(1925); Vojnovic, Dalmatia (1925). Szerb irodalom. A huszadik század szerb irodalmának központi közlönye a Srpski Knjzevni Glasnik, melynek alapítója, egy ideig szerkesztője és ma is vezető szelleme Popovic Bogdán (szül. 1863.) belgrádi egyetemi tanár volt. Termékeny író volt a legjelesebb szerb irodalomtörténész, Skerlic Jovan (1878—1914), aki szintén szerkesztője volt a folyóiratnak. A szépirodalom nem tart lépést a kritika fejlődésével. A nagy számmal fellépő ifjabb költők nem foglalhatók a századvégi nagy triászhoz (Ducié, Bakié, Santié). A regény és novella is inkább számban és terjedelemben virágzik, mint értékben. Az újabb novellaírók legkiválóbbika talán Milicevic Veljko. A szerb drámának még mindig Nusic Branislav az egyetlen igazi mestere. Annál nagyobb fejlődést mutat a szerb tudomány, bár tiszta tudományos célok követése helyett a nagyszerb propaganda szolgálatában áll. A belgrádi főiskola 1905. egyetemi rangra emelkedett és a Szerb Kir. Tudományos Akadémia működése is nagyobb arányokat öltött. A nagy háborúk sem akasztották meg a tudományos élet fejlődését. 52 Révait Nagy Lexikona, XX. köt. Szerb irodalom