Révai Nagy Lexikona, 20. kötet: Kiegészítés: Bér-Zsolt (1927)
C, Cs - Császárfalu - Császári - Császárkorona - Császárkőbánya - Császártöltés - Császkó - Csaszlau - Császló - Császta - *Császtuska - Csata - Csatád - Csataj - Csatány - Csatár - Csatári biblia - Csatáry - Csáth - *Csathó
Császárfalu — 102 — kritikai értékelései által egyúttal irányt is szab a jövő irodalomtörténet írójának. A napi kritika művelése mellett fokozottabb mértékben foglalkozik az irodalomtörténet tudományos művelésével, részint értekezések, tanulmányok formájában (Budapesti Szemle, Akadémiai Értesítő, Irodalomtörténeti Közlemények, Egyetemes Phil. Közlöny, Minerva, Corvina, Revue des Études Finno-Ougriennes) és népszerűsítő újságcikkekben (Új Nemzedék, Nemzeti Újság, az erdélyi Pásztortűz stb.), részint önálló művekben; ez utóbbiak sora: Arany János (1917,2. kiad. 1926); Shakespeare és a magyar költészet (Olcsó Könyvtár, bő bibliográfiával, 1917); A magyar irodalom fejlődése (Magyar Könyvtár, 1919); A magyar regény története (1922); Az irodalmi kritika (1923) ; Tompa, Mihály (1923); A magyar irodalmi kritika története a szabadságharcig (1925); A hunmagyar mondák kérdésének mai állása (1926); Bayer József emlékezete (1926); A Zalán futása( 1926). Szerkeszti az Irodalomtörténeti Közleményeket és az Irodalomtörténeti Füzeteket. E Lexikonnak is munkatársa. *2. G. Ernő, irodalomtörténész, tanár, G. J. testvéröccse, szül. Budapesten 1881 jan. 17. 1903 ban tanári oklevelet szerzett és ugyanez év őszétől gimnáziumi tanár a fővárosban. 1911. a gyakorló főgimnázium tanára lett. Nagyobb tanulmányai: A protestáns zsoltárfordítás a XVI. sz.-ban (1902); Szenczi Molnár Albert zsoltárai (1913). A Magyar Könyvtárban kiadta Gyulai Pál és Vajda János válogatott költeményeit és Kölcsey Ferenc válogatott kritikáit. Kisebb dolgozatai különböző folyóiratokban jelentek meg. 8. G. Imre, szinművész és író, újabb művei: Mintha beszélgetnénk (versek, 1913); Az ezredesek (regény, 1914). Császárfalu (Kaisersdorf), Sopron vm. (Tr. A.) Császári (Cesariu), Szolnok-Doboka vmegye. (Tr. A.) Cászárkorona (növ.), 1. Fritillaria (VIII. k.) Császárkőbánya (Kaisersteinbruch), Moson vm. (Tr. A.) Császártöltés, nagyk. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm., (1920) 3166 lak. Császkó (Cartkov), Nyitra vm. (Tr. Cs.-Szl.) Csaszlau (Caslau), csehországi város, (1921) 9460 lak. Császló, kisk. Szatmár, Ugocsa és Bereg közig, egy. egyes, vm., (1920) 553 lak. Császlóo (Castovce), Ung vm. (Tr. Cs.-Szl.) Császta, kisk. Baranya vm., (1920) 551 lak. Császtó (Dastkovce), Nyitra vm. (Tr. Cs. Szl.) •Császtuska az egy vagy több négysoros versszakból álló modern orosz népdalnak a neve. Minden verssor hét vagy nyolc szótagból áll. Az első sor a harmadikkal, a második a negyedikkel rímel, de néha páros rímeket is találunk. Nevét onnan kapta, hogy igen gyorsan (pocsásztit, császta) éneklik. Aktuális tartalma miatt kedvelik. Egyik válfaja a jáblocska (almácska). 1917-ben keletkezett Kievben s gyorsan elterjedt az egész országban. Csak abban különbözik a Cs.-tól, hogy az első sora jáblocska szóval kezdődik. Csata (Gata), Bars vm. (Tr. Cs.-Szl) Csatád (Cetad), Torontál vm. (Tr. R.) Csataj (Cataj), Pozsony vm. (Tr. Cs. Szl.) Csátalja, nagyk. Bács-Bodrog vm., (1920) 2418 lakossal. Cssltány (Getan), Szolnok-Doboka vármegyében. (Tr. ) Csatár, kisk. Zala vm., (1910) 588 lak. Csatári biblia, 1. Gebhard-féle biblia. (VIII. k.) Csatáry Ágoston, orvos, megh. Eperjesen 1922 dec. 16. Csáth Géza (családi nevén Brenner József), orvos és író, megh. Baján 1919. Újabb kötete: Schmidt, a mézeskalácsos A varázsló halála c. drámáját a Magyar Színház mutatta be. A háború alatt súlyos idegbajt kapott és pillanatnyi elmezavarában, miután feleségét agyonlőtte, öngyilkossá lett. Hagyatékában egy Horváthék című társadalmi színművet találtak. •Csathó, 1. Ferenc, festő, szül.Gyöngyösön 1832., megh. u. o. 1884. Bécsben tanult és a Műcsarnoknak 1860 óta gyakori kiállítója volt. Főleg idealizált női alakokat festett: Merengő nő,; Leány gyűrűvel stb. *2. G. Kálmán, író, C. Ferencnek, a budapesti kir. tábla volt elnökének fia,szül. Budapesten 1881 okt. 13. Középiskoláit a debreceni, budapesti és marosvásárhelyi főgimnáziumban, a jogot Budapesten végezte. A kolozsvári egyetemen jogi doktori oklevelet nyervén, egy évig Berlinben tartózkodott, dramaturgiai és szinpadrendezési tanulmányokkal foglalkozott. 1906-ban kinevezték a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba segédfogalmazónak, ahol a színházi ügyeknek a belügyminisztériumból való átvételét bonyolította le, majd hosszabb tanulmányútra Párisba ment. Hazatérve, 1909. Tóth Imre igazgató a Nemzeti Színházhoz szerződtette rendezőnek. 1924-ben megvált a színháztól és azóta csak irodalmi működést folytat. 1925. az Unió-színházak vagyonfelügyelője volt. Több elszórtan megjelent kísérlet után első regénye (A varjú a toronyórán) 1915. látott napvilágot az Új Időkben. Ettől kezdve sűrűn követték egymást regényei és elbeszélései. Egészen eredeti fölfogással dolgozik. Kivált a közvetlen múlt képeit eleveníti meg. Valószerű, de mégis érdekes, vonzó cselekvények keretében fölvonultatja e korszak kitűnően jellemzett típusait , ha képet rajzol társadalmi életéről. Ugyanezek a vonások jellemzik nagy sikerű drámáit is: Az új rokon (vígjáték, Nemzeti Színház, 1922) és A házasságok az égben köttetnek (vígjáték, u. o., 1924). Mindkét darab ma is műsoron van, önálló regényei és elbeszélései: A varjú a toronyórán (1916); Te csak pipálj, Ladányi (1916); Ibolyka (1917); A nők titka (elbeszélések, 1917); Most kél a nap (1917); Juliska néni (elbeszélések, 1918); Blanche, avagy a szegény rokon (1918); Pókháló (1920); Egy pesti kislány kalandjai (4. kiad., 1921); Mikor az öregek fia dalok voltak (1920); A kék táska (1923); Földiekkel játszó égi tünemény (1924); Lányok, anyák, nagyanyákéi). A Petőfi Társaság 1917. választotta tagjai sorába, a Kisfaludy Társaság 1921. Földiekkel játszó égi tünemény című regényét, mely Csokonai szerelmét a valósághoz híven, de Csathó