Révai Nagy Lexikona, 21. kötet: Kiegészítés A-Z (Budapest, 1935)
P - Perzsa művészet
Perzsa művészet 1 683 Perzsa művészet 140'2 millió, a kivitel értéke 241'3 millió selos. Fontosabb behozatali cikkei: élelmiszerek és italok, mezőgazdasági és bányászati gépek, vas- és acéláruk, gyapotáruk, juta, villamossági készülékek stb.; fontosabb kiviteli cikkei: petróleum, réz, gyapot, cukor, gyapjú stb. Története: P. Augusto Leguia elnökségének ideje alatt sokat fejlődött. A Chileval évek óta tartott viszály Tacna és Arica tulajdonáért 1928 jún. megegyezéssel ért véget ; Tacna Perunak, Arica Chilének jutott. 1928 aug. P. is csatlakozott a Kellog-paktumhoz, 1930 jan.-ban pedig állandó képviselőt küldött a Népszövetségbe. Ugyanez évben megegyezéssel intézte el Columbiával a Letíciáért folytatott vitát. Közben azonban az ország hanyatló gazdasági helyzete elégedetlenséget támasztott, amelyet fölhasználva, Sarmiento hadügyminiszter forradalmat szított. 1930 aug. 22. Arequipaban katonai zendülés tört ki, Leguia elnök egy hadihajóra menekült, de Sarmiento elfogatta és 25 millió kártérítésre kötelezte. Az 1931 okt. 11. tartott elnökválasztásnál Sanchez Cerro-t csekély szótöbbséggel megválasztották. 1933 elején újra kitört Columbiával a határvillongás Leticia birtokáért. Megegyezés ellenére perui csapatok szállták meg a várost; a két állam alávetette magát a Népszövetség döntésének, de amikor ez Columbiának kedvezett, Peru megkezdte az ellenségeskedést, amelynek 1933 májusban új megegyezés vetett véget. 1933 máj. 1. Cerro elnök egy katonai szemle alkalmával gyilkos merénylet áldozata lett. A tettest az elnököt kísérő katonák ölték meg. Az azonnal összehívott kongresszus az éppen otthon időző londoni követet, Benavides Ganseco tábornokot bízta meg az elnöki teendők ideiglenes ellátásával. Perzsa művészet. Irán művészetének sok emlékét ismerjük az árja bevándorlás előtti korból, a IV. és III. Kr. e. évezredből is. Elámi területen találtak (Flandin és Coste) szigorú stílusban formált és festett fehéres cserépedényeket, hihetőleg jelképes, geometrikus jellegű állati és növényi ékítményekkel, napkeresztekkel stb. (I. susai stílus). Kevésbbé kötött stílus jellemez egy másik leletcsoportot a Kr. e. II. évezredből. (Susa II.) Hasonló emlékeket fedezett fel Stein Aurél is Szisztánban és Beludzsisztánban, kiderítve e művészet közvetlen kapcsolatát Indiával. A susai stílusokkal való újabb kőkorszaki összefüggés kimutatható azonban Közép-Európáig és Kelet-Ázsiáig is. Korban nehezen elhelyezhető bronztárgyak (többnyire állatalakok, Kr. e. XII—VIII. sz.?) kerültek elő Lurisztán területéről, melyek az európai hallstattkori, kaukázusi bronzkori, a babiloni és az asszír művészettel mutatnak rokonságot. Észak-Szibéria bronzművészete a Kr. e. utolsó és a Kr. u. első században is túlnyomólag iráni hatás alatt áll. Erős iráni befolyás érezhető a keleteurópai ú. n. szkitha művészetben is. A népvándorlás folyamán messze nyugatra jutottak iráni motívumok, melyeknek további hatása a középkorban is érezhető. A régi perzsa birodalom művészete Mezopotámia, különösen Asszíria örököse volt. A seleucidák és párthusok alatt hellénisztikus művészet terjedt el Iránban, melynek kevés emléke maradt fenn. (Hatra, Kr. u. II. sz.) Az iráni hellénizmus erősen érvényesült Kelet-Európában (a Kaukázusban, Orosz- és Magyarország területén), Indiában, Kelet-Turkesztánban (a VII. sz.-ig) és Kínában is. A szasszanidák korában, a régi perzsa hagyományok feltámadása idején is jelentős szerepe volt a hellénizmusnak, melyet örökségül kapott az iszlám művészete is. Az arab hódítástól kezdve a P. minden iszlám művészet főforrása lett. Az építészeti formák kialakulására a parthus- és szasszanidakori elemek, a tégla és habarcs használata gyakoroltak döntő befolyást. A legrégibb oszlopos imaházak (Nayin, X. sz eleje) még vízszintes mennyezettel épültek. A XI. sz.-ban fellép a boltozat és kupola. (Iszfahan, Maszdsid-i Dsum’a, 1072—92.) A XII—XIII. sz.ban nagy fejlettségre jut a színes mázas falburkolat. (Meidan-mecset Kasanban, 1226.) A mongol háborúk tönkretették Perzsia művészetét. Az új fejlődés a kupola, a liván és a kupolaboltozatos kapumélyedés kifejlesztésére vezetett. (Muhammad Khudabanda síremléke Szultanigában, velamini nagy mecset, Sah Abbasz nagy mecsete Iszfahanban.) Az iszlám festőművészetében a szépírás és a miniatúra legnagyobb mesterei perzsák voltak. (Mani és követői, III. sz.-tól; kínai hatás alatt dolgozó mesterek a mongol korszaktól kezdve; a Timurida korszak mesterei; Bihzad, 1524; Szultán Muhammad, Uszfad Muhammadi, Riza Abbaszi, XVII. sz.) A legjobb minőségű, leggazdagabb rajzú és legfinomabb csomózású szőnyegek Perzsiában készültek. (Iszfahani állatképes, josakani virágvázás szőnyegek és medaillonos szőnyegek az északnyugati tartományokból.) A selyemszövésben Perzsia lett az ízlés nagymestere. (Szasszanidakori korongos kompozíciók, hasonló jellegű minták a szeldzsukok korából, arabeszkes szövetek a timuridák idejéből, naturalisztikus dísz a szafaridák korából, Yozdból, Kasanból, Rastból és Iszfahanból.) Az ötvösművészetben is felülmúlta a többi mohammedán országokat, különösen Észak Perzsia. Az agyagművességben mint az ókori Mezopotámia (és Egyiptom) örököse, a színes mázak és a fémfényes keramika kifejlesztésében ért el nagy tökéletességet. A legrégibb középkori fajta, a ghabri (szgraffito dísz zöld vagy sárgás máz alatt) Bizáncra, Egyiptomra és a Távol-Keletre egyaránt hatott. A perzsa keramika alapanyaga (kezdetben vörös, később homokos, fehéres cserép) igénytelen maradt. Szilikátos mázainak színei (halvány kékeszöld, sötét kobaltkék és ibolyaszín stb.) az ékkövekkel vetekednek. Fontos központok: Rhages, Rákká, Veramin, Sultanabad. (XV. köt.)