Egyesült protestáns gimnázium, Rimaszombat, 1855
Eszmetöredékek a történelem hatása s tanítása körül. Bizonyos előszeretet s mondhatni benső ösztön vonz bennünket a történelem tanulásához, talán mert benne lgtisztábban láthatjuk emberi természetünk kinyomatát, s az emberi nagyság példái saját méltóságunkat tüntetik élénkbe; — vagy talán a velünk született rokonérzetnek nyilatkozata az, élénken érdekelvén bennünket saját fajunk élete tökélyesedése és elöhaladása ? Se vonzalom, habár magában nem teszen is senkit egyszerre tudóssá s a történelemben avatottá; de kellemessé teszi legalább a munkát, annyi ismeretet megszerezni, mennyi szükséges az átalános műveltséghez. Mily erős e vonzalom, épen oly kellemetlen más részről az érzés, mit a történelembeni járalanság kelt annyi körülmények között az emberben. Minde mellett legalább gymnasiumi osztályainkban mi kevés alkalma volt az ifjúnak még a közelebb múlt évtizedekben is, e tanszakban csak némileg is előhaladhatni? midőn azokban a történelemtanítás köre többnyire csak a honi események vázlatára szorítkozott, az átalános történelem előadása pedig teljesen az akadémiai tanfolyamra halasztatott el. Úgy hogy ürömmel s elismeréssel kellett látnia a műveltség minden barátjának, a magas kormány által kiadott szervezetben, a történelmet is a számára kimutatott méltó helyen állani; s mondhatjuk alig van tudomány, mely különösen a gyermeknek mind erkölcsi érzülete kiművelésére, mind értelme felvilágosítására jótékonyabb hatással lenne a történelemnél. Ebben talál a gyermek legtöbb s legmagasztosb tárgyakat élénk képzelődésének kielégítésére , melyekkel oly elevenen foglalkozik gyakran, hogy szinte beleképzeli magát az eseményekbe, együtt hevül s retteg, örömet és fájdalmat együtt érez bennük, s míg romlatlan kedélye megvetéssel fordul el minden alacsontól, azonnal megnyerik rokonszenvét a cselekvények némely kiválogatott egyénei, ezekkel társalog képzeletében, eszményképekül állítja maga elé, s példájuk nem csak fellelkesíti őt, hogy hasonlóvá lenni igyekezzék, — de önbizalmat is nyer általuk, haladni az ösvényen, melyet már mások előtte megtörtek, s melyen másoknak előtte haladni lehető volt; sőt megtanulja hogy az erény valódi becsét, épen az áldozatok nagysága s az önmegtagadás mértéke adja meg, s e példák mélyebb s állandóbb benyomást tesznek kedélyére, mint a száraz erkölcsi szabályok I .