Egyesült protestáns gimnázium, Rimaszombat, 1868
RÉV AZ ISKOLA TÖRTÉNETÉHEZ. A lefolyt 1868/9 tanév nem mondható épen valami „nevezetes“ évnek, amennyiben semmi fontos — jelentékeny — esemény alatta elő nem fordult. Nem halt az iskolára csak egyetlen egy gazdag s buzgó protestáns sem, ki alapítványa vagy kegyadománya által emléket kívánt volna maga után hagyni! Ezért hajdan nem ritka eset, sőt inkább kegyeletes szép szokás, városunkban — úgy látszik - maholnap végképen megszűnik. Nem történt lényeges változtatás az iskola administratiójában, — átalakítás a tantervben, — van minden úgy, mint volt a megelőző években. — De ha ily epochalis esemény nem fordult is benne elő , nem volt mindazáltal a lefolyt év annyira szegény az eseményekben, hogy azokból nehanyal fel nejegyezhetne a krónikáiról Elvesztette az iskola egyik tanárát, — Severlay Károlyt, aki az élet javában, a munkaerő és kedvteltében — váratlanul oly helyzetbe jutott, hogy tanári hivatalát Márciusnál tovább nem folytathatta. Az év folyamában — a múlt Május 19-én — tartott, 16 év alatt másodízben közgyűlést az iskolai pártfogóság, hol határozatok keltek az iskola felvirágoztatása és jövője érdekében, a mikből néhányat ezennel köztudomásra juttatok. Első helyen került tanácskozás alá az iskola épületének átalakítása újból építése. Számba vette a közgyűlés a néhány év óta erre a czélra begyült adományokat. — Mindent — a reményen alól rosszul jövedelmezett sorsjáték jövedelmét, a tiszai f. t. ágost. egyh. kerület adományát, a rimaszombati takarékpénztár már két évben tetemes ajándékát — összeszámítva, kitűnt, hogy az építkezési alap jelenleg még csak 3000 forint — miből az építkezést megkezdeni alig lehet. A közgyűlés mindamellett is elhatározta, — hogy több iskolák, egyházak példájára — más jövedelem forrás hiányában — ő is oda folyamodik, hová egyházunk és iskolánk alapításakor folyamodtak őseink, — a keresztyéni munkás szeretet örök forrásához — a könyöradományokhoz! Meg fogja e végett keresni iskolánk elöljárósága — a jótékonyságáról világszerte ismeretes német Gusztáv Adolf egyletet, — mint melynek szívességéből az idén is Nagy-Röeze, Felső-Lövő s több magyarországi tanintézet nyere segélyt, — hogy figyelmét, munkás szeretetét, egyesült iskolánk újraépítése alkalmával — mireánk is terjessze ki. A teljes tisztelet és birodalom szavaival fogjuk felkérni a hollandi segélyegyletet, mely csak nem oly régen is — 1863-ban — tényleg kimutatta magyarországi hittestvérei iránt jó indulatát, — hogy segítsen minket is, elkezdendő nagy munkánk bevégzésében. Folyamodni fogunk az angol és skótországi hitrokonokhoz, kik most — a hírlapok közlései szerint — a pesti iskola iránt oly nagy lelkűek voltak, hogy juttassanak nekünk is meggazdálkodott vagyonukból egy kis részt! S ebben a tekintetben bírjuk ígéretét országgyűlési képviselő és magyar nemzeti múzeumi igazgató Méltóságos Pulszky Ferencz urnak , hogy ismeretségét, összeköttetését az Angol földön, iskolánk javára és érdekében szívesen felhasználja. Ígéretét birjuk kassai lelkész és abaúji esperes n. t. Dr. Ferenczy József urnak, hogy Hollandiában szülő városa érdekében — szószólónk leend. — S számolunk teljes bizodalommal a magyarországi egyetemes ágost. gyámintézet morális támogatására, — hogy kérelmünket a Gusztáv-Adolf egyletnél elöterjesztendi. — De fölfogjuk kérni szóllitani — kit első helyen kellett volna említenem — Rimaszombat