Egyesült protestáns gimnázium, Rimaszombat, 1869

A GYMNASIUM TÖRTÉNETÉHEZ. Tanodánk, melyet mostoha idők hoztak létre, immár a tizenhetedik évi pályáját futotta meg, missiójához híven mind a művelődés, mind a protestáns és nemzeti szellem fejlesztése és ápolása ál­tal oda törekedvén, hogy a nevelés-oktatás közös munkájában, mely a gymnasiumoknak jutott osztályré­szül, helyét hiven betöltse. Ha azon eredmény, melyre mi e középtanoda igénytelen napszámosai nyugodt lélekkel reámu­­tathatunk, elismerésben részesül, nagyrészben azon kedvező körülménynek tulajdonítandó, mivel a tanerő emez idő óta csekélyebb változást szenvedett, semmint összműködésére hátrányos leendett. S ez oly té­nyező mindenütt, mely a gépezet munkaerejét fokozza, a sikert biztosítja. — A munka háborutlanul s fo­kozódó erővel folyt s ez egyetlen magyarhoni egyesült prot. középtanoda gondos ápolásunk alatt mármár erőteljes ifjúvá nőtt fel; azonban a tizenhat tél, ugyanannyi nyár alig tűnt le, midőn a sors villámcsapása közénk sújtott s — egyiknek közülünk lelke világát hamvasztá el hogy az örökre elhomályosuljon. Severlay Károly tanártársunk volt az áldozat, kinek szellemi halálával roskatag testi szer­vezete is f. évi febr. 18-án fejezte be működését. Hamvai ott nyugosznak a lipótmezei hantok alatt. A ke­gyeletnek tartozunk életéből nehány vonást ide iktatni. — Született Pozsony városában 1828. jul. 10-én. Atyja S. Mátyás a hittudományok tanára volt a pozsonyi ág. h. ev. főtanodában. Tanulmányait részint szülő­helyén, részint a selmeci lyceumban végezte, midőn a jogi és politikai tudományok hallgatása végett az eperjesi collegiumba lépett. 1849-ben ő sem maradt tétlenül. Ezután 3 évig nevelősködött, majd 1852-ben az osgyáni ág. h. ev. gymnasiumban s ennek a következő évben a rimaszombati helv. h. ev. tanodával tör­tént egyesülése után köztünk működött. Két év múlva tanári pályájának érdekében külföldre ment, bejár­ván Német-, Francziaország egy részét, Belgiumot és Svájcot. Tapasztalatokban gazdag útjáról azon év őszén körünkbe érkezvén, itt rendszerinti tanszéket foglalt. Azóta kitartó buzgalommal élt hivatalának egészen 1869. márc. 2-ig a különben erőteljes férfiú. Zenei képzettsége és élénk kedélye úgy, mint tisz­ta jelleme egyiránt kedveltté tevék őt társasköreinkben. — Kétszeres halála szörnyen sujtá családját, hát­rahagyott nejét és két kiskorú fiát, megdöbbentő tanártársait, kikhez öt baráti kötelék is csatolta. — Áldott legyen emlékezete! Helyét Polnisch János foglalta el, kit Terray Károly sorszerinti igazgató sept. 29-én hi­vatalába ünnepélyesen iglatott, midőn egyszersmind az iskolai törvények is fölolvastattak. — Az uj tiszt­­társ megkezdvén működését, helyén találom őt ezennel bemutatni. Született Hunfalván (Szepes m.) 1841. nov. 18-én Elemi iskoláit szülőhelyén, gymnasiális tanulmányait Kézsmárkon és Rozsnyón végezte. Két

Next