Ring, 1990 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1990-03-21 / 12. szám

Ki a hatalomból! SZOCIALISTÁK ELLENZÉKBE! Ahogy az ember körülnéz a város­ban, az az érzése támad, hogy egyesek képtelenek meglenni politikai horror nélkül. Talán sajnálják is Drakula halá­lát, nem szállít több borzongató törté­netet a felcsigázott érdeklődésű nagykö­zönség számára, így aztán maguk veszik fel a kísértetöltözéket, a véres lepedőt, hogy aztán huhoghassanak a halott rém föltámadásáról mindenfelé. Kiszorultak a hatalomból, sőt a po­litikai életből a kommunisták, az MSZMP összezsugorodva csendes ellen­zékben van, a kisebb kommunista pár­­tocskák olyan gyorsan tűntek el, mint ahogy megjelentek. Nincs hát hatalom, amelynek minden szennyet-piszkot nya­kába lehet önteni, hogy aztán rövid úton végezve vele a helyébe lehessen ülni. A felelős politikai ellenzék ráadásul dek­larálta, hogy nem kívánja a Németh-kor­­mány bukását a választásokig hátralevő időben. A kormány különben is megsza­badult a Szocialista Párttól, nemcsak azért, mert tagjai többsége a párton kí­vül maradt, hanem mert magát a parla­ment hatálya alá rendelte, amelyben va­lahogy nem működik a kisebbségbe szo­rult szocialista frakció szolidaritása. Ma mégis sokan a hatalomátmentés rémképével ijesztgetik az embereket. Kis szellemi tornamutatvánnyal össze­mossák a sztálinistát, a kommunistát és a szocialistát, sőt megkapják ezt a jelzőt a néppártiak, a vezetőségeikkel nem azonosan gondolkodó kisgazdák, szoci­áldemokraták, szabaddemokraták is. Szomorú napok elé néz az, aki a Magyar Demokrata Fórumból Pozsgay Imrével rokonszenvezni mer. Konrád György nem véletlenül tanácsolta az Új Márci­usi Front egyik rendezvényén, hogy egyelőre ne használjuk a baloldaliság fo­galmát. A hatalomátmentés vádjával va­ló szalámizást mégis valahol meg kell ál­lítani. De hogyan? A gyűlölködő, üvöltöző rémhírter­jesztők hazugságaival szemben először is ki kell mondani az egyszerű igazságot: a szocalisták nem maradnak hatalmon. Tudják ezt a hangoskodók, de nem is­merhetik el, mert akkor nem a sztálinis­ta hablatyhoz kellene programjaikat vi­szonyítani, nem kompromittált figurák­kal kellene szembeállítani embereiket, hanem europer elgondolásokkal és sze­mélyiségekkel. Akkor pedig hiába ille­­getnék magukat, nem látszana már olyan szépnek a menyasszony. Ki kell mondani másodszor azt is: nem a hatalomátmentéstől fél a jobboldal! Hatalomát-ét­­mentés létezik ugyanis, de most már a szocialista párt ellenében! Mindenki he­lyezkedik. Ennek első lépcsője a kilépés a pártból. A második: jótanácsok a ri­válisoknak, szimpátiájuk, barátságuk megnyerése. A tv-ben meglepődve lát­juk, hogy olyan magas rangú sztálini ih­letésű intézményben, mint az Országos Tervhivatal, az ellenzéki pártok tekinté­lyes képviselői ülnek és nyilatkoznak. A hatalomátmentés ellen berzenkedők azt felejtik el, hogy ezeknek az embereknek jó része szocialista mivoltát vetkezi le, s az alkalomra vár, mikor veheti fel az új hatalmi párt köpönyegét. Tekintsünk csak a belügyre! Beszélnünk kell azonban az egyszerű párttagok tömegeiről is, akik nem hatal­mukat, hanem puszta egzisztenciájukat féltve nem vállalták tovább színeinket. Megértették ugyanis, hogy ha a nemzeti liberálisok uralomra jutnak, egy ígére­tüket biztos beváltják, a több százezres munkanélküliséget. S hogy kit raknak az utcára, azt nem lehet tudni. Azt még ke­vésbé, hogy ki garantálja a mostani bal­oldalellenes hisztériakeltésben, hogy a politikai bosszú nem éri el a kisembert is. Mitől félnek hát a nemzeti liberáli­sok, akiknek választások után nagykoa­líciója egyáltalán nem álom? Az erős baloldali, szocialista ellenzéktől. Ki kell mondani harmadszor tehát azt is: a múlt elleni hadakozás mögött hatalomféltés húzódik meg. Akik görcsösen igyekez­nek a kormányrúdhoz, nem veszik észre,­­ hogy ez már arról árulkodik, milyen görc­s esősen fognak ragaszkodni hozzá. Aki őszinte demokrata, az nem felejtheti el az ellenféllel szembeni tolerancia fon­tosságának elvét. Mi, akik úgy gondoljuk, hogy az MSZP-nek le kell mondania hatalmi as­pirációiról, tudjuk, hogy a demokráciá­hoz nem elég a szélsőjobboldali pártocs­­kák elégedetlensége. Erős szocialista mozgalom kell, hogy ne legyen egy esetleges nagykoalíció olyan hatalom ebben az országban, amely maga próbál saját ellenzékévé válni. A szocialista párt nem akkor győz, ha miniszteri bársonyszékben marad, ha­nem ha a legnagyobb ellenzéki pártként megtanulja a kisemberek védelmét. Meg­tanul a szakszervezeteken keresztül szá­zezreket maga mögé állítani. Tegy­ük fel magunknak a kérdést: példa lehet-e Nyugat-Európa, ha nem látnánk ott minden országban erős baloldalt? Elju­tott volna-e odáig, ahol most tart? Nyil­ván nem. Ma, a nosztalgiapártok virulása kö­zepette a szocialista pártra szavazni vég­képp nem azonos a múltba fordulással. Ellenkezőleg. A tét az, megőrizhető-e egy olyan politikai erő, amely azok sza­vát szólaltatja meg, akik tudják, kevés milliomos és sok szegény ember lesz eb­ben az országban. Bízom benne, hogy a választók igennel felelnek. Félti István megalakult a feljelentések a belvaarosi panamnak egyuett a szok­torban orszaago Elad egy RING-et, keres 7 forintot! A RING című szabadelvű képes he­tilap szerkesztősége rikkancsokat, lapá­rusokat keres. A lap ára 29 forint, ami­ből 7 forint jut az eladónak. Jelentkezni lehet személyesen vagy az 121-4098-as telefonon, a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat VII. kerület, Dohány u. 102. alatti expedíciójának földszinti helyisé­gében. A szerdán megjelenő RING-et az árusok ugyanitt vehetik át minden ked­den, 16—18 óra között. Új szolgáltatás: A lapunkban megjelentetni kívánt hirdetését ezentúl Budán, a XI. kerület Bertalan Lajos u. 26. szám alatt is fel­adhatja, tetszés szerint méretben és for­mában, reggel 8.00—este 8.00-ig. Telefonszám: 166-4373

Next