Ring, 1990 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-17 / 3. szám

Polgár András LINDA — A TÁRGYALÓTEREMBEN — EGY MŰVÉSZETI PER KRONOLÓGIÁJA — III. rész Kisemmizett és becsapott írónak érez­tem magam, akinek eltulajdonították szellemi termékét, amikor pert indítot­tam Gát György rendező, a Linda tévé­sorozat társalkotója ellen. Ügyvédem korábbi intő szavára nem hallgatva, dőre hittel vártam a tárgyalás kitűzését. Kereseti kérelmünket 1986. szept. 22-én adtuk be a Fővárosi Bíróság­hoz; az első tárgyalás 1987. május 27-én volt, a második éppen esztendő múltán, 1988. május 25-én, a harmadik már több mint év múltán, 1989. novemberi!) 27-én. (Ez utóbbi időpont körül némi nehézség adódott: a tárgyalóterem előtti hirdetmé­nyen két tárgyalás szerepelt, a Linda-per nem. Holott összegyülekeztünk. Megér­kezett a bíró, aki meglepetten észlelt bennünket, mondván, hogy jöjjünk két nap múlva, 29-én! Kérésünkre azonban megígérte: ha gyorsan végez, belenéz az iratokba , tárgyal minket is. A három tárgyalás során leiratok, be­adványok, kérelmek és ellenkérelmek so­kasága született, a kérelmek és ellenké­relmek véleményezése. A pert, Gát György kívánságára, kiterjesztették Coo­per (Réz) András és Rozgonyi Ádám írók ellen is, akik jóhiszeműleg, felkérésre, „beszálltak” a Linda-történetek írásába. Laikus elmével tökéletesen világos, hogy ha egy tekintélyes intézmény (jelen esetben a Magyar Tele­vízió) felkér valakit forgatókönyvírásra, akkor a kiszemelt illető nem kezd saját szakállára jogvédelmi kutatásba: „írha­tom-e?, mit szól hozzá­­?, rendben van-e a szerzői jog kérdése?” A kiszemelt ilyen­kor eldönti, vállalja-e a munkát vagy sem. Szegény Réz és Rozgonyi sápadtan ült az „alperesek padján”, véleményüket nem kérdezték, kérdést senki sem inté­zett hozzájuk, ültek és szófogadóan hall­gattak. (Mellesleg soha többé nem jöttek tárgyalásra, ettől kezdve kimentették magukat...) Az idézések elmaradtak Arról folyt a vita, hogy az első három Linda-forgatókönyv alapja-e az egész so­rozatnak. Ugyanazok-e a figurák, ugyan­úgy működik, létezik, beszél Linda, Emődy Tamás, a pap, Veszprémi úr, an­nak barátnője, valamint a nyomozói kar: Eősze, Rollander, Köő és a többiek. Mert ha a teljes sorozat (valamint a képregé­nyek, rajzfilm, regény) ugyanazon sémán halad, ez esetben fennforog a szerzői jog ádáz bitorlása; míg ha megállapítódik, hogy minden egyes Linda-epizód más és más, ha kiderül, hogy a rendező már színrelépésem előtt mindent megalko­tott, ekkor pervesztes leszek, tekintve, hogy jogbitorlásnak még az árnyéka sem merül fel. Kértem, idézzék be azokat a TV-főnö­­köket, akikre Gát György hivatkozott, közöljék a bírósággal, beadta-e a rendező a kész forgatókönyvet hajdanán? Az idézések ekkor elmaradtak. Az egész per a második tárgyalás tá­ján megfenekleni látszott, az álláspontok megmerevedtek, mindenki tartotta ma­gát eredeti szempontjaihoz, a TV kiváló jogásza elérte, hogy az ún. másodlagos értékesítési jogokat levegyék a napirend­ről, mert ilyenek nem voltak! Gát György kijelentette, hogy soha, senkinek nem adott engedélyt Linda-trikók, hajpántok, tolltartók gyártására. Ekkor meglenget­tem a Linda-trikót, igaz, babaméretben, ettől azonban nem változott semmi. Ha egy élelmes maszek saját szakállára Lin­­da-trikókat gyárt, akkor őt kell megke­resni és beperelni, vélte a bíró... Lankadó peres felek A májusi melegben (1988-ban), a lan­kadó peres felek monoton darálása köze­pette, miközben határozottan az volt az érzésem, ez a szigorú, fáradt, középkorú bíró tán nem is pontosan érti, miről fő­ nézeteltérésekről belüli harcok kellett a túl váratlanul hí­r

Next