Ring, 1990 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-17 / 3. szám
Polgár András LINDA — A TÁRGYALÓTEREMBEN — EGY MŰVÉSZETI PER KRONOLÓGIÁJA — III. rész Kisemmizett és becsapott írónak éreztem magam, akinek eltulajdonították szellemi termékét, amikor pert indítottam Gát György rendező, a Linda tévésorozat társalkotója ellen. Ügyvédem korábbi intő szavára nem hallgatva, dőre hittel vártam a tárgyalás kitűzését. Kereseti kérelmünket 1986. szept. 22-én adtuk be a Fővárosi Bírósághoz; az első tárgyalás 1987. május 27-én volt, a második éppen esztendő múltán, 1988. május 25-én, a harmadik már több mint év múltán, 1989. novemberi!) 27-én. (Ez utóbbi időpont körül némi nehézség adódott: a tárgyalóterem előtti hirdetményen két tárgyalás szerepelt, a Linda-per nem. Holott összegyülekeztünk. Megérkezett a bíró, aki meglepetten észlelt bennünket, mondván, hogy jöjjünk két nap múlva, 29-én! Kérésünkre azonban megígérte: ha gyorsan végez, belenéz az iratokba , tárgyal minket is. A három tárgyalás során leiratok, beadványok, kérelmek és ellenkérelmek sokasága született, a kérelmek és ellenkérelmek véleményezése. A pert, Gát György kívánságára, kiterjesztették Cooper (Réz) András és Rozgonyi Ádám írók ellen is, akik jóhiszeműleg, felkérésre, „beszálltak” a Linda-történetek írásába. Laikus elmével tökéletesen világos, hogy ha egy tekintélyes intézmény (jelen esetben a Magyar Televízió) felkér valakit forgatókönyvírásra, akkor a kiszemelt illető nem kezd saját szakállára jogvédelmi kutatásba: „írhatom-e?, mit szól hozzá?, rendben van-e a szerzői jog kérdése?” A kiszemelt ilyenkor eldönti, vállalja-e a munkát vagy sem. Szegény Réz és Rozgonyi sápadtan ült az „alperesek padján”, véleményüket nem kérdezték, kérdést senki sem intézett hozzájuk, ültek és szófogadóan hallgattak. (Mellesleg soha többé nem jöttek tárgyalásra, ettől kezdve kimentették magukat...) Az idézések elmaradtak Arról folyt a vita, hogy az első három Linda-forgatókönyv alapja-e az egész sorozatnak. Ugyanazok-e a figurák, ugyanúgy működik, létezik, beszél Linda, Emődy Tamás, a pap, Veszprémi úr, annak barátnője, valamint a nyomozói kar: Eősze, Rollander, Köő és a többiek. Mert ha a teljes sorozat (valamint a képregények, rajzfilm, regény) ugyanazon sémán halad, ez esetben fennforog a szerzői jog ádáz bitorlása; míg ha megállapítódik, hogy minden egyes Linda-epizód más és más, ha kiderül, hogy a rendező már színrelépésem előtt mindent megalkotott, ekkor pervesztes leszek, tekintve, hogy jogbitorlásnak még az árnyéka sem merül fel. Kértem, idézzék be azokat a TV-főnököket, akikre Gát György hivatkozott, közöljék a bírósággal, beadta-e a rendező a kész forgatókönyvet hajdanán? Az idézések ekkor elmaradtak. Az egész per a második tárgyalás táján megfenekleni látszott, az álláspontok megmerevedtek, mindenki tartotta magát eredeti szempontjaihoz, a TV kiváló jogásza elérte, hogy az ún. másodlagos értékesítési jogokat levegyék a napirendről, mert ilyenek nem voltak! Gát György kijelentette, hogy soha, senkinek nem adott engedélyt Linda-trikók, hajpántok, tolltartók gyártására. Ekkor meglengettem a Linda-trikót, igaz, babaméretben, ettől azonban nem változott semmi. Ha egy élelmes maszek saját szakállára Linda-trikókat gyárt, akkor őt kell megkeresni és beperelni, vélte a bíró... Lankadó peres felek A májusi melegben (1988-ban), a lankadó peres felek monoton darálása közepette, miközben határozottan az volt az érzésem, ez a szigorú, fáradt, középkorú bíró tán nem is pontosan érti, miről fő nézeteltérésekről belüli harcok kellett a túl váratlanul hír