Ring, 1990 (2. évfolyam, 27-46. szám)
1990-07-04 / 27. szám
TARTALOM 2 Érdekvédelem, nagy ká-val (prémi) Protokoll Intim Pista (Miklósi Otó) 3 Heti Levél (Balaskó Jenő) 4 A borsodi MSZMP boszorkányüldözése (G. Nagyné Maczó Ágnes) 6 Gyűlölködés vagy idegenkedés? (Cégrádi Tibor) 8 Interjú Lőrén Károlylyal (Kocsárd) 10 Országházi jegyzet (Mélykúti Attila) 11 Hang az éjszakában (Szalai Pál) 12 Rangsorok a hátrányra (Bilecz Endre) 13 Hányattatott címerek (S.L.) 14 Miért ragaszkodott Kádár János a szovjet csapatokhoz? (Sipos levente) 17 Beszélgetés Obersovszky Gyulával (Seres Péter) 18 Kelet-európai gyűlölködések (Tamáska Péter) 19 A szabadság napja Alsórákoson (Marschall Mónika) 20 A titkosszolgálat története (Dr. Gergely Attila) 22 „Csak bejárunk a gyárba...” (Kocsárd) 24 „Miért mentél el...? (Polgár András) 26 Pest megyei panamák (Vicsotka Mihály) 27 Lapozgató 28 Szálljon be a Ringbe! 32 Egy török vitéz (Császár István) Botránykrónika Érdekvédelem, nagy ká-val Úgy látszik, a híres-nevezetes Rákóczi téren sem maradt következmények nélküli a rendszerváltozás. Panaszkodnak a széplányok, nem megy az üzlet. Pedig most már elmondható, hivatalosan a kutya sem törődik velük. Megcsappaant viszont pácienseik pénze, megnőtt a konkurrencia, ráadásul sok az amatőr bedolgozó, aki - a kosztpénzt, ezt-azt kiegészítendő - csak úgy, alkalmilag leugrik a térre, és egy-egy fordulóra elkapja, akit lehet. A hivatásos fiúk olykor ugyan alaposan elhesegetik őket, ám ezek a bestiák nemegyszer inkább természetben „fizetnek,, nekik, s mert általában „új húsnak,, számítanak, elnézik, hogy bele-belekóstolnak az ősi mesterségbe, mintegy „mellékfoglalkozásként”, így aztán igazán nem csoda, hogy vészesen csökken a ká-árfolyam. Egy-két éve még 1.000-3.000 forint között volt egy forduló, de ha a pasas be volt rúgva, vagy éppen hűségjutalom lapult a zsebében, akkor aztán tíz rongyot is legombolhattak róla. Most? Vörös Lanci és társai már ezer alatt is kaphatók. (Mellesleg itt jut eszembe: miért csak a valuták árfolyamát szokás nálunk közölni? Lonciék árfolyama is hozna annyit a konyhára, mint a dolláré, schillingé, márkáé! Ha valamelyik újság közreadná, hogy a szóban forgó héten mennyibe kerül a Rákóczi téren, a Békében, a Maximban egy széplány, minden bizonnyal azonnyomban szétkapkodnák a lapot. Vagyis még a sajtó előtt is vannak kiaknázatlan üzleti lehetőségek, a széplányoknak köszönhetően...) Némileg komolyabbra fordítva a szót: a szex hazai térhódításával a prostitúció térhódítása is együttjárt. Kezdődött az úgynevezett szolid szexuális fölvilágosítással, s miután rövid idő alatt sikerült elmaradottságunkat fölszámolni, jöttek a szexlapok minden mennyiségben. Ezek ugyan javarészt a nyugatiak nyomába sem értek, a bennük szereplő hazai hölgyek inkább azt juttatták az ember eszébe, hogy az elmúlt négy évtized a gyöngébb nem ama testrészein is fölöttébb torz nyomot hagyott, hol nem fészkel az agy. A Popómagazinra például jobban illene az a címszó, amely s-sel kezdődik és dupla gé-vel végződik; a magazin természetesen maradhat. S van már szexcenter, szexshop, megszületett az első magyar szexfilm, amelynek videováltozata megvásárolható. Több kátéesz kísérletezik mindenféle műszé, műfütyi és manó előállításával. Nem volna meglepő, ha a Rákóczi tériek a parlament elé vonulnának tüntetni a „mesterséges’ konkurrencia ellen: „A legzseniálisabb műnő sem ér a nyomába a legutolsó ká-nak!” - hirdethetné transzparensük. Hogy ez csakugyan így van-e vagy sem, abban a mégoly szabadelvű Ring sem tudna dönteni. Legföljebb fölajánlhatja küzdőterét: mérkőzzenek meg egymással a két tábor szószólói. Az sem baj, ha ezúttal nem egészen, hanem csak félig szókimondóan. Nem kizárólag azért, mert szeretnénk a jóízlés határain belül maradni. De a paragrafusok is erre kényszerítenek. Újságban tudniillik senkiről sem írható le, hogy ká. Különben beperli a „rágalmazót”. Mit sem számít, hogy az illető esténkint ott ácsorog a Rákóczi tér sarkán, időnkint egy-egy kliensével eltűnik hoszszabb-rövidebb időre valamelyik kapualjban. Ez akár „hobbi” is lehet. A hölgy ká-nak csakis akkor nevezhető, ha a tollforgató „tetten éri”: két tanú jelenlétében látja, hogy egy pasassal éppen „egymáséi” és a férfi közben átad neki több-kevesebb pénzt (apró is lehet, erről nem mond semmit a törvény). Mindebből napnál világosabban kitetszik: nálunk ugyan sok minden korántsincs rendben, de a kák érdekvédelmét, valamint személyiségjogaik „tiszteletben tartását” semmiféle szó nem érheti... (prémi) Protokoll Intim Pista Örülök annak, hogy Intim Pista a régi Színházi Életből visszatért a jelenlegi Színházi Életbe. Még jól emlékszem arra, hogy a „Maga csak tudja, Intim Pista” rovatban Intim Pista hetenként pletykált arról, hogy melyik művészünk vagy művésznőnk hol, hányszor és kivel lépett fel, illetve félre szilveszterkor, milyen estélyit vett föl, illetve le, mit evett, mit ivott és mennyit, mikor volt, lesz az eljegyzése, esküvője, válása és újabb házassága, és főleg kivel. De a társasági élet többi szereplőjéről is megtudtunk különböző intimitásokat: ki volt a bálanya, az örömanya, örömlány vagy a bárlány, akivel a miniszter vagy az államtitkár úr, az ismert nagytőkés vagy mecénás együtt hetyegett vagy vadászott vaddisznóra, esetleg pumára, és ki volt a felhajtó. Aztán a negyvenes évek végén Intim Pista eltűnt (disszidált vagy kitelepítették), s a lapok (a színházi lap is) csak arról számoltak be, hogy a premieren melyik politikus jelent meg, s a közönség hány percig tapsolt. (Nem a színészeknek, a politikusoknak.) Most újra megjelent a Színházi Élet, benne Intim Pista, és most már mindenki tudhatja, aki a lapot megveszi, hogy ki, mikor, hol, hányszor és a többi. De ez még semmi. Megjelent Protokoll Intim Pista is a politikai és független napi- és hetilapokban. Tőle még különbeket lehet megtudni, úgyhogy csak ámulok, bámulok, és csorog a nyálam. Legutóbb például azt tudtam meg, hogy Károly brit trónörököst és feleségét, Lady Dianát sötétkék,királyi címeres Bentley gépkocsi röpítette Marx Károly mellé a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemre. Protokoll Intim Pista arról is beszámolt, hogy Diana violaszín díszítésű rózsaszín kosztümöt viselt, hozzá ugyancsak violaszín körömcipőt és táskát. (A fehérneműk fazonját és színét még nem közölték, ezért csak találgathatok, de egyelőre ennyivel is beérem.) Protokoll Intim Pista még az esti menükártyát is közölte. Nem akarom felcsigázni a kíváncsiságukat, ezért a főételt én is elmondom: Kijevi töltött jércemell, vegyes zöldségköret, fokhagymás szósz, fehér rizling. Annak idején bezzeg nem közölték, hogy Hruscsov és felesége vagy Brezsnyev milyen ruhában jelent meg, és hogy a pohárköszöntőt rizlinggel vagy vodkával mondták-e el, csupán a beszédet olvashattuk másfél oldalon keresztül, és utána azt, hogy (hosszantartó taps). Protokoll Intim Pista azt is elmesélte, hogy a trónörökös pár természetesen a Tolbuhin körúti Nagycsarnokot is meglátogatta. Ez az utóbbi időben divat lett, ezért legközelebb már azon sem fogok csodálkozni, ha egy magas szintű látogató a repülőtérről egyenesen a Nagycsarnokba hajtat, ahol egy füzér fokhagymával megkoszorúzza a rendőrség és az APEH előtt ismeretlen zöldséges maffiavezér emlékművét. És mielőtt elfelejteném, még egy intimitás: azt is megtudtam, hogy a brit protokollosok nem adtak magyar készpénzt a hercegi párnak, ezért szegények nem tudtak a csarnokban vásárolni. Milyen kár. Miklósi Ottó: MADRIDBAN DDL A BIKAVIADAL, PESTEN A RING-BEN A VITA-VIADAL