Ring, 1991 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-02 / 9. szám
RING - NYÍLT KÜZDŐTÉR AZ ÉDENTŐL KICSIT KELETRE Vil. Csaplár Vilmos A patkány előbb-utóbb előmászik az emberből? A világ folyamatait, a társadalmak életét szervezetek, érdekcsoportok irányítják. A szervezet eleve tág fogalom, sok minden belefér, a politikai pártoktól a multinacionális cégekig és nemzetközi pénzügyi szervezetekig, és a szervezetek, érdekcsoportok fölépítése, egymáshoz való szövevényes, állandóan változó viszonya végképp bonyolulttá teszi a képet. Szinte az élő szervezet vagy a világegyetem modelljét mintázzák. Tény, hogy az egyén nem meghatározó, puszta, egyedülálló személyiség nem létezik. Ha azt mondjuk, hogy létezik, elvonatkoztatunk, kiemeljük őt a környezetéből. így is szembetűnő, hogy hatása, befolyása, hatalma a fölhajtó erőktől függ. A „legeredetibb” egyéniség is olyan arányban tesz szert jelentőségre, amilyen sikerrel „találkozik” a szervezetekkel, érdekcsoportokkal. Szabadságunk, boldogságunk, boldogtalanságunk erőterekben, méghozzá túldeterminált erőterekben képződik. A politika, mint olyan, szintén csak rendkívüli időszakokban, helyzetekben kezdeményező, meghatározó. A politikusok porondon, rivaldafényben lévő színészek. A „rendezők” általában háttérben maradnak, így van ez a mai Magyarországon is, bár látszólag itt mindent eldönt, áthat a politika. Látszólag. Nagy a ricsaj, nagy a fölfordulás, és egyes nem igazán fontos szereplők azt a látszatot keltik, hogy szinte mindent lehet. A jelentősebb szerepeket játszók, például a parlament tagjai, különbözőképp élik meg a helyzetet Egyeseket, akiket nem messzire néző ambíciók vezettek, hanem csak szűkebb közösségük dobott föl, nem köt le más, csak a pátria érdeke. Mások azért ülnek ott, ahol ülnek, mert ott akartak lenni. Hajlandóságuk, képességük megvolt hozzá, tudni viszont csak annyit tudnak, amennyit a szerep megkövetel. A tudatos, átfogó összefüggésekben gondolkozó politikusok, akik többnyire már az átalakulás éveiben is szerepet játszottak, érzik talán a legkevésbé, hogy lehetőségeik korlátlanok. A politika a kompromisszumok világa, de hogy mi megy és mi nem megy, és miből mi lesz, miért lesz az, azt ők se mindig értik. A szakértők, tanácsadók, bizottságok munkája már leplezetlenebb, nyersebb képet mutat. Mutatna, ha látszana. Csak imitt-amott tűnik elő valami. Mi ez a titokzatos háttér? Nem titokzatos, csak a működés természete olyan, hogy az, ami folyik, onnan látszik, ahol a dolog történik, messzebbről már nem. Ott viszont, ahol a dolog történik, messzebbről már nem. Ott viszont, ahol történik, azok vannak jelen, akik működtetik a dolgot, avatatlanokra nincs szükség. A közfigyelemre meg még úgy nincs szükség. A köz áttételeken keresztül kaphat információt, képet, ha kaphat egyáltalán. Információt vagy dezinformációt. Az értelmiségi tehetetlensége Épülnek az irodaházak, melyeket újonnan alakult cégek irodái népesítenek majd be. Kft-k, részvénytársaságok alakulnak, vállalatok újjáalakulnak. Működik a tőzsde, szaporodnak a bankok, már nem tudni, mi miből vált ki, mihez tartozik, melyik magyar, melyik vegyes, melyik külföldi, mi is tulajdonképpen a tevékenységük. Törvények születnek, pedig mintha nem is lettek volna sürgősek. Más törvények az Istennek se akarnak megszületni. Valahol valami váratlanul összeomlik, máshol meg hiába minden, nem mozdul semmi. Naponta milliárd forintok mozognak ide-oda, bár nem hallani a pénzcsörgést. Az egészből csak annyi látszik, ami készül, ami kinyit, ami fénylik. Csillognak, tarkállanak a termékek, meredeznek az árcédulák, csapódnak a luxusautók ajtajai, épülnek a kastély méretű villák a zöldövezetekben. Az egy