Ring, 1991 (3. évfolyam, 27-48. szám)
1991-10-08 / 36. szám
vészeti szervezeteket megfosztotta a jogkörüktől, elvesztették hatalmukat, így kerülhetett igen sok „antiművészeti” alkotás a közterületekre. A mostani rendszerváltástól azt várták sokan, hogy ebben a dologban is változások lesznek, de sajnos ez nem történt meg. Hogyan juthatott egy nemzeti szimbólum, egy értékes művészi alkotás erre a sorsra, hogy le kellett bontani? Az „elvtársi időszakban” irredenta emlékműnek titulálták. Azt pedig tudomásul kell venni, hogy ez nem volt más, mint nemzeti jelkép. Az lenne most is, ha a helyszínen állhatna, és annak is kell maradnia. Az elmúlt évtizedekben is fordítottak ugyan rá pénzt, de nem jól. Én már akkor azt mondtam, hogy le kell venni, és egy nagyjavítással még megmenthető. Ez még úgy a 80-as évek elején volt. Természetesen figyelembe sem vették a szavam. Olyan abszurd ötletekkel álltak elő, hogy ott fent a hegyen állványozzam körül és javítsam. Még most is csak nevetni tudok tehetetlen dühömben az ötleten és annak kitalálóin. A véleményemet szakmérnökök erősítették meg. Egy ekkora tömegű testet terhelés alatt nem lehet megjavítani! Ekkor engem talonba tettek és mások foltozgatták a madarat. Meg is lett az eredménye. - Végül is lekerült az emlékmű. Hogyan? - A madár eredetileg a jobb oldalára dőlt. 1988-ban, ha jól emlékszem, elcsavarodott a szerkezet, életveszélyessé vált. Ekkor már jó voltam. Felkerestek, hogy vállaljam el a lebontást, és a felmérések után tegyek javaslatot az emlékmű sorsára. Mint itt élő tősgyökeres tatabányai művész, félretettem minden eddigi gondot, problémát, és elvállaltam a munkát. Darabokra szedtük az emlékművet és leszállítottuk a műhelyem udvarára. Borzasztó érzés volt látni a fémszerkezetek rossz állapotát. Az eredeti madár csonkolt utánzata volt már csak a Turul. Az itt élő tatabányaiak, de főleg a bánhidiak - akik jobban magukénak érezték az emlékművet - sokan megijedtek, mert nem tudták a történések okát. Hosszú sajtóvitákon derült fény az igazságra. Ekkor került sor a szakértői bizottságok sorozatos vizsgálataira, amelynek eredménye az én véleményemet támasztotta alá, miszerint ez a madár már nem restaurálható, ez csak rekonstruálható. A megállapításomat azért mertem és merem valósnak nevezni, mert én hosszú kutatómunkát végeztem, amely még ma is tart. A turulmadár 80 százalékban eltér az eredetitől. Hazánkban a művészi alkotásokkal kapcsolatban a Velencei Karta elvei az irányadóak. Ez azt mondja ki, hogy műemlék esetében az eredeti részleteket meg kell tartani. A németek ettől eltérően azt vallják: ha valami annyira leromlott állapotú, hogy nem megmenthető, akkor egy újat kell készíteni a régi tervek alapján. Én a kutatások eredményeként elkészítettem egy Donáth szerinti gipszmintát, de még ez sem a végleges, mert tovább kellene még kutatni. - Ha jól értem, ön mindent megtett, most mégis az a tény, hogy a munkát elvették öntől! - Sajnos, még ma is azok döntenek, akikkel tíz éve hadakoztam. Ezért is nem hiszek az új szelekben sem. Szándékosan mérgesítették el a hangulatot. * Úgy és olyan módon használták fel a félkész makettemet, hogy és amihez én nem járultam hozzá. Emberi és művészi érdekeimet hagyták ezzel figyelmen kívül. Természetes, hogy ezek után az itt élő emberek azt gondolták, hogy ismét a köz pénzének a pocsékolásáról van szó. „Nem ettem bolondgombát!” Mekkora összegről van tudomása? - Erről nem szívesen beszélek, hiszen a mai napig nem készítettem konkrét költségvetést. Ennek ellenére többek között a rádió 168 óra című adásában az hangzott el, hogy én harmincmilliót is zsebre vághatok munka nélkül, amit ezúton is visszautasítok, ez már becsületsértés. Ami tény, hogy a lektorátus az általam megadott koncepció alapján 50-60 millió forintot irányzott elő. Egyértelmű ugyanis, hogy a restaurálás helyett rekonstrukciót kell végezni. A Turul Bizottság is engem igazolt ebben a kérdésben az összes szakértővel együtt. Ennek ellenére átmenet nélkül visszavonták a megbízatást, és restaurálásra adták át az emlékművet a Madarasi családnak. Indokként azt is felhozták, hogy ők három- szoros aranyéremmel kitüntetett művészek. - Úgy tudom, hogy jóval kedvezőbb feltételeket ajánlottak föl. Nézze, én elmondom, hogy véleményem szerint mire van szükség ahhoz, hogy az eredeti emlékmű kerülhessen a helyére. Először is új talapzatot kell csinálni, mert a mostani teljes mértékben eltér az eredetitől. Totálisan új tartószerkezetre van szükség. Le kell venni a borítást, egyes részeket ki kell bontani, amelyek visszahelyezhetőek módosítás nélkül. Pótolni kell a hiányzó részleteket. Nem utolsó a sorban a megfelelő biztonságtechnika és védelem telepítése sem. Nos, a Madarasi család 20 milliós költségvetést adott. Ez az összeg a szerződés szerint mindössze a javításra vonatkozik, azzal a kitétellel, hogy az önkormányzat a rendelkezésükre bocsátja az eddigi terveket, dokumentumokat, a kutatások Turulmadár - nemzeti és városi szimbólum Mára csak a „fészek" maradt 1991/36. OKTÓBER 8.