Ring, 1992 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1992-03-03 / 9. szám

RING - FÜGGETLEN KÖZÉLETI HETILAP jónak... És mielőtt elhagytuk volna a várost, még a Gundel­­ban vacsoráztunk, és énekeltük, hogy „Bolyongok a város pere­mén”, így mentünk az Andrássy úton végig vagy harmincan egy­másba karolva a Déli pályaudva­rig, és onnan Keszthelyre és on­nan Jugoszláviába, mert be­mondta a Szabad Európa, hogy a jugók nem adnak vissza. Tö­rök Sándor Keszthelyen gondol­ta meg magát, visszajött és ti­zenhárom évet ült börtönben... Jugoszláviából Olaszországba kerültünk és úgy később Fran­ciaországba. Mindenhol próbál­koztunk, még a Négusnak is ír­tunk levelet... Franciaországban éltem, még Ausztriába se mer­tem elmenni, gondoltam, rossz villamosra szállok és még haza­hoznak... Párizs-Budapest ingajárat - Mikor jött először haza? - Harminchárom év után - 1989. október 12-én, az MSZMP feloszlásának másnap­ján... Amikor mentem az erzsé­beti rendőrségre jelentkezni, szeptember 29-én, a munkás­őrök ellen tüntetett a jónép. Nem újságban olvastam, hanem a rokonaim látták: bevágták a munkásőrlaktanyában a gép­fegyvert tüzelőállásba... Hát bi­zony,­ akkor ’89-ben nem volt nekem mindegy elmenni a mun­kásőr laktanya előtt... Október 23-án azt az emléktáblát a Rá­diónál nem avatni szokták, ha­nem ugye leleplezni, én leplez­tem le... Beszélni még nem mer­tem akkor, mert amikor elindul­tam Soroksárról (ahol a nővé­rem lakik) a 301-es parcellába, onnan mellőlem indult el egy rendőrautó - gondoltam arra, hogy ezek még engem figyel­nek... - Hazatelepült ön, vagy „ingázik”? - Ingázom, de ez azt jelenti, hogy hat hónapja nem voltam Párizsban! Franciaországban a nyugdíjasok is adóznak, úgy­hogy március elseje után vissza kell utaznom egy kicsit adót deklarálni... - Köszönöm a beszélge­tést. Csisztay Gizella Az alábbiakban néhány olyan szélsőséges esetre, szempontra kí­vánom felhívni a figyelmet, melyre különösen vegyes vállalatok alapítá­sánál célszerű és fontos odafigyelni. 1. Előfordulhat, hogy külföldi vál­lalat azért kíván magyar vállalatot „bekebelezni”, hogy a piaci konku­renciáját ezzel is gyengítse. Ha ko­rábban nagy beruházás mellett mo­dern gyártó technikát hozott létre, ugyanakkor a termékei a piacon ne­hezen értékesíthetők, kínálkozó megoldás lehet számára hasonló terméket gyártó, nyomott helyzetbe került magyar vállalatot lehetőleg minél olcsóbban megvenni, s ennek meglévő piacát a saját bázisáról ki­elégíteni. A befektetésének megté­rülése után a magyarországi vállala­tot a piaci lehetőségek beszűkülése folytán megszüntetheti, felszámol­hatja, de folytathat olyan stratégiát is, amely lassú elsorvasztás melletti fokozatos kivonulással jár. Ezzel a stratégiával hosszú időre magyar bázisról hasonló termékkel a piacon való megjelenést lehetetlenné tehe­ti. Ugyanakkor a képzett iparági szakember-garnitúrában is felbecsül­hetetlen károkat okozhat. A tőkés világban az ilyen jellegű problémá­kat eddig főleg szabadalmak felvá­sárlásával és elfektetésével oldották meg. A privatizálás egy újabb lehe­tőséget kínál a tőkés vállalkozónak ahhoz, hogy a kapitalizmus farkas­­törvényei szerint járhasson el. (Ilyen próbálkozással e sorok írója már ta­lálkozott!) Külföldi tőke és hitelkamat 2. Ha a külföldi tőke számottevő arányban van hazánkban, akkor a törvények, méginkább a kormány­rendeletek betartása és betartatása komoly nehézségekkel járhat és nem kevés gondot okozhat. Ilyen esetben az államháztartás pénzügyi zavarainak elhárítására vállalati el­vonásokat sokkal nehezebben lehet végrehajtani, adó és egyéb kötele­zettségek befizetésének elmaradását sem lehet oly módon szankcionálni, miként azt ma teszik a hazai válla­latokkal. (Lásd pl: felszámolási eljá­rások kezdeményezése társadalom­­biztosítást nem fizető vállalatok kö­rében.) A külföldi vállalkozók szindikátus jellegű tömörülése könnyen terme­lési és kereskedelmi zavarokhoz ve­zethet, ami bekövetkezhet gyors tő­kekivonás vagy piaci hiányteremtés révén. A tőkés vállalkozónak a kor­mányintézkedésekkel szembeni ha­tásos fegyvere még a munkaerő-el­bocsátás, amely olyan mérvű és ki­hatású lehet, hogy könnyen kor­mánybukást okozhat. A nagytőke pedig számottevően is beleszólhat az ország életébe, a gazdaság fejlő­dési menetébe. Ezért is olyan fontos a külföldi tőke arányának, szerepé­nek idő előtti tisztázása, működési feltételeinek leszabályozása. 3. A privatizálás vállalkozást je­lent, a vállalkozás sok esetben hitel­­felvétellel jár. (Erre lehetőséget biz­tosít az Egzisztencia-hitel, a Start-hi­tel stb.) A hitel után kamatot kell fi­zetni. A kölcsönök és kamatok visz­­szafizetésére a vállalkozók számot­tevő része képtelen lesz, mivel a pi­aci viszonyokat, igényeket, mozgá­sokat nem ismerve, képességeiket, kapcsolati rendszerüket túlértékelve lesznek vállalkozóvá. Ezek azok, akiknek nincs realitásérzéke. A nemzetközi adatok azt mutatják, hogy az első három évben az induló vállalkozások fele csődbe jut. Mind­ez oda vezethet, hogy a magánkéz­be került állami vállalatok egy része néhány éven belül még súlyosabb és reménytelenebb gazdasági körül­mények közé kerülhet, mint ami­lyenben ma van. Államháztartási szempontból ez dupla veszteséget jelent, mert nemcsak a volt állami vállalat megy tönkre, a felvett köl­csönök is elúsznak. Az ilyen „sze­rencsétlenül" alakuló privatizáció kezelésére is fel kell készülni. Meg­fontoltabb és átgondoltabb privati­zációval a veszteségek csökkenthe­tők. Az idő folyamán még inkább elavult géppark és technológia okozta termelési veszteségek azon­ban nehezen pótolhatók, így tovább fokozódhat a hazai és a nyugati technológia közötti rés és lemara­dás. Ezért is fontos foglalkozni a műszaki értelmiség jelentőségével és szerepével, hiszen a műszaki ál­lomány képzettsége is vagyont je­lent. A menedzser nem sokat ér, ha nincs mit menedzselnie! 4. Az ország jelenlegi gazdasági helyzete mellett súlyos hiba lenne privatizáláskor egy vállalat működé­sének eredményességét csupán „eredményhozama" (nyeresége) alapján megítélni. Ez az érték lehet negatív is, ami veszteségre utal. Eh­hez az értékhez képest azonban az államháztartásba befizetett összeg nagyságrendileg nagyobb lehet, s ez a tény ma lényegesen fontosabb szempont, mint az, hogy mennyire nyereséges egy vállalat, különösen akkor, ha jól képzett műszaki állo­mánnyal is rendelkezik, amely alkal­mas modern technológia befogadá­sára. Miután a vállalati elvonások kényszerlépések következményei, vagyis erőszakos beavatkozások eredményei, ezért eleve torz és megbízhatatlan képet kapunk a vál­lalatok hatékonyságáról és eredmé­nyességéről, így társadalmi szem­pontból a vállalatok gazdaságos és hatékony működése megítélésének reális alapja elsősorban az lehet, hogy mennyivel járul hozzá a költ­ségvetéshez, s ennek az összegnek a hiánya az államháztartás szem­pontjából mit jelent. A menedzser nem sokat ér, ha nincs mit menedzselnie! A privatizálás buktatói Lokálisról globálisan A privatizálás során tehát a loká­lisról a globális szemléletre kell át­térni. Más szóval: nem előnyös az a privatizálás, melynek következté­ben a vállalati nyereség és így a ma­gántőke nő, az állami befizetés csökken, a munkanélküliség foko­zódik. A sikeres és eredményes pri­vatizáció esetén a magántőke gyor­sabban, az állami költségvetés volu­mene lassabban, de nő, a munka­­nélküliség csökken. Ez utóbbi meg­valósulásához idő kell. Átgondolat­lan és felelőtlen minden olyan pró­bálkozás, kezdeményezés, amely a privatizálás erőszakos lerövidítését, gyorsítását sürgeti. Minden vállalat privatizálása a helyi adottságok fi­gyelembevételével, egyedi és sajá­tos szempontok érvényesítése mel­lett kell, hogy megvalósuljon. Eköz­ben elő kell segíteni a hazai magán­tőke megerősödését, hogy a priva­tizálás során a nemzeti érdekeket rajta keresztül is érvényre juttathas­suk. A legfontosabb szempont pe­dig az, hogy a potenciális vásárló­kat, fogyasztókat ne tegyük munka­­nélkülivé, mert a vásárlóerő hiánya

Next