Ring, 1993 (5. évfolyam, 2-13. szám)
1993-01-13 / 2. szám
RING - NYÍLT KÜZDŐTÉR _ring_ FÜGGETLEN KÖZÉLETI, GAZDASÁGI, KULTURÁLIS HETILAP SZERKESZTŐSÉG: 1074 Budapest, Dohány u.. 76. fszt. Telefon/Fax: 122-9693 Főszerkesztő: FÖLDESI JÓZSEF Olvasószerkesztő: BARTÓK ISTVÁN Tervezőszerkesztő: MAROS VERA Főmunkatárs: SOLYMÁR JÓZSEF Munkatársak: BARTIS FERENC, HAULISCH LENKE, DR. PALOTÁS ZOLTÁN, ROXIN LÁSZLÓ TÖRÖK BÁLINT Kiadja a MÉDIA-RING Kft. 1074 Budapest, Dohány u. 76. Felelős kiadó: FÖLDESI JÓZSEF ügyvezető igazgató Számlaszám: 219-98-629 (Agrobank, Bp. 1056, Bástya u. 33.) MÉDIA-RING 8501-6401 Szedés, tördelés: Csánki és társa Nyomdai előkészítés: Pintér és társa Nyomás: Zrínyi Nyomda Felelős vezető: GRASSELLY ISTVÁN vezérigazgató 93.2318/2-66-22 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteinél és a Hírlap Előfizetési Irodánál (HELIR, Budapest XIII., Lehel u. Ю/ 1900), közvetlenül vagy postai utalványon, valamint átutalással a HELIR Posta. .. Rt. 219-98636, 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra). Előfizetési díjak: 1 hónapra 128 Ft 1/4 évre 384 Ft, 1/2 évre 768 Ft. Egész évre 1536 Ft. ISSN: 0865-4255 Meg nem rendelt kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 2 „Szerte nézett s nem lelé honját a hazában” „Bújt az üldözött, s felé kard nyúl barlangjában” - így vezeti be Kölcsey a Himnusz aposztrofált sorait. De hazánkban most ki az üldözött, és el kell-e bárkinek is bújnia és miért? Úgy vélem, hogy nem. A bukott rendszer híveinek és vezetőinek nem. A marxista-leninista világnézet is köztünk, illetve bennünk él, az internacionalizmus sem hunyt le, hanem az in florikus él a társadalomban. Általában most persze úgy fejezzük ki magunkat, büszkén valljuk, hogy kozmopoliták vagyunk. Világnézetileg pedig „semlegesek”. Arról azonban tudunk, hogy most itt egy új Magyarország van kialakulóban, amiben egy tömeggel, a többséggel is számolni kell. Ez a tömeg azonban hallgat, bár néha az utcára megy és szavakat mormol. A pillanat porfelhői ezen hallgatag tömeg előtt most eltakarják a napot, ezért nem lát tisztán. Gondoskodnak azonban róla, hogy ne is lásson tisztán. A minap is kinn voltak sokan az utcán és azt mondta nekik a mikrofonba valaki, hogy magyarságukat bizonyítandó, énekeljenek el egy dalt. A dal a Himnusz volt. A dalt állítólag el is énekelték, de nem hallottam, mert én és sokan mások is a Himnuszt nemzeti imánknak tartjuk. Kölcsey Paramnesis-ére hivatkoznék, hiszen nem véletlen, hogy éppen Kölcsey írta nemzeti imánkat is. Csak egy olyan költő tudta megírni a nemzet imáját, aki úgy szerette a hazát, ahogyan azt Kölcsey tette. Ahogyan azt a Parainesisben megírta intelemként, sorait Kölcsey Kálmánhoz adresszálva. Engem a kedves Parainesis elkísért egész életemen át és most boldogan mondom fel azokat a csodálatos sorokat, melyeket annak idején betéve kellett megtanulnunk: „»Szeresd a hazát!« Boldog leszesz, ha a férfikor napjaiban e szavakat úgy fogod érthetni, úgy fogod érezhetni, mint kell. Hazaszeretet egyike a kebel tiszteletre legméltóbb szenvedelmeinek; de sok kívántatik, míg annak tiszta birtokába juthatunk. Ezreket fogsz láthatni, kik ajkaikon hordozzák a szent nevet; kik magasztalva említnek mindent, ami a honi föld határain belől találkozik; kik büszkén tekintenek az idegenre s hálát mondanak az égnek, mely őket magyaroknak születni engedé: s véled-e, hogy ezeknek szíveik szeretettel buzognak a haza iránt? véled-e, hogy ezen hazaszeretet az, mely az erények koszorújában olthatatlan fénnyel ragyog s a történetek évkönyveiben tisztelő bámulattal említtetik? Minden erény önáldozattal jár, feláldozásával pillantatnyi kényünknek, megtagadásával önhasznunknak s nem ritkán hajlandóságunk vagy gyűlölségünk elnémításával, azonban minden áldozat kicsiny azokhoz képest, miket a hazának kívánni joga van. Mindent, amit élted folyta alatt arcod izzadásában gyűjtöttél; mindent, amit lángoló szerelemmel fűztél magadhoz, javaidat, kincseidet, házadnépét és saját éltedet naponként és pillantatonként érette fel kell szentelned. Mert tudd meg: e szóban: haza, foglaltatik az emberi szeretet és óhajtás tárgyinak egész összessége. Oltár, atyád által Istennek építve; ház, hol az élet első örömeit ízleléd; föld, melynek gyümölcse feltáplált; szüleid, hitvesed, gyermekeid, barátid, rokonaid s polgártársaid, egytől egyig csak egészítő részei annak.” A hazáról tehát így is meg lehet nyilatkozni. Persze kozmopolita módon is. Ez a „kozmopolita haza” azonban nem az a haza, amelyről ugyancsak Kölcsey ír: „Szeretni az Folytatás a 9. oldalon Dr. Antalóczy Zoltán