Riport, 1991. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-05 / 27. szám
2 Szórakoztató hetilap Szerkesztőség: 1085 Budapest, Gyulai Pál u. 14. Levélcím: 1445 Budapest Pf. 335 Telefon: 118-8516, Telefax: 118-8516 Főszerkesztő: HÁMORI TIBOR Művészeti szerkesztő: Orbán László Olvasószerkesztő: Pödör Ilona Szerkesztőségi titkár: Sós Péter Főmunkatárs: BELLÉR ÁGNES Rovatvezetők: BENDE IBOLYA SERÉNYI PÉTER Fotóriporter: SZAKA JÓZSEF Grafikus tervező: PINTÉR PÉTER Külföldi tudósítók: Anglia: RÉVFFY LÁSZLÓ Ausztrália: STEVE PARKER Bulgária: GEORGI KRUMOV Egyesült Államok: HALMÁGYI PÉTER NSZK: ZSIRAY LÁSZLÓ Svédország: BÁNKI GÉZA Kiadja: Hírlapkiadó Vállalat Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3. 1959. Felelős kiadó: HORTI JÓZSEF vezérigazgató Grafikai előkészítés, nyomás: Athenaeum Nyomda, Budapest Felelős vezető: LOSONCZY GYÖRGY vezérigazgató ISSN 0865-2589 Szedte: PRESS-ART Kft. 1068 Budapest, Király u. 58. Felelős vezető: SZÉKELY IVÁN ügyvezető Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR). Budapest XIII., Lehel u. 10/A 1900., közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: egy hónapra 166 Ft, negyedévre: 498 Ft, fél évre: 996 Ft, 1 évre: 1992 Ft. Hirdetésfelvétel: a Hírlapkiadó Vállalat hirdetési osztályán. Telefon: 138-4669, 138-4707, 138-4456 Telefax: 138-3331 Volt egyszer egy vívó-vb Harmadszor rendeztek nemrégiben Budapesten vívóvilágbajnokságot és harmadik nekifutásra kitűnően sikerült az égvilágon minden! Hja, gyakorlat teszi a mestert! Nyert a magyar válogatott 3—3 arany- és bronz-, valamint 1 ezüstérmet, tehát nemesfémmel — kis túlzás van benne, de — tele a padlás. Még el sem ült a pengék csatájának harci zaja, amikor különleges kérdéssel fordultunk a vb két pást melletti főszereplőjéhez: csináljanak kasszát! Miután megnyugtattuk őket, hogy a Riporttól és nem az adóhivataltól vagyunk, készségesen szolgáltatták ki még a legféltettebb adatokat is. Röpködtek a milliók... Korábban dr. Székely Tibor (69 éves) inkább arról volt híres, hogy illusztris tagja a nemzetközi szövetség technikai kérdésekkel foglalkozó bizottságának, most kiderült róla: szervezőzseni! — Volt időm és lehetőségem rutint szerezni — jelentette ki elöljáróban. — Aktív közreműködője voltam mind az 1959-es, mind pedig az 1975-ös budapesti világbajnokságnak, s jócskán akadt közben feladatom két ifjúsági világbajnokságon is. Ha jól számolom, akkor legalább harminc vb-n lehettem jelen, nyugodtan mondhatom, hogy tisztában voltam a megoldásra váró leckével... — Hány embert dirigált? — Hát... Még nem számoltam össze, de legalább kétszázötvenet. — Sokszor figyeltem a vb alatt, soha nem láttam idegesnek. Annyira jól sikerült volna az előkészítés, hogy nem érte meglepetés? — így van, nem kellett menet közben semmit sem módosítanom, és ez minősíti az előkészületek magas színvonalát. — Magyarország meglehetősen ritkán vállalkozik világverseny házigazdájául, elsősorban anyagi okok miatt. Beszéljünk a pénzről! — Miután elkészítettük az előzetes kalkulációt, tudtuk, hogy mennyire van szükségünk. Tekintettel arra, hogy már januárban szerződést kötöttünk az ESMA spanyolmagyar reklámügynökséggel, tudtuk, hogy az általuk fizetett 17 millió forintból ki kell jönnünk.. . — És... Csináljunk kasszát! — Részletekről egyelőre természetesen nem tudok beszámolni, de annyi biztos, hogy minimum egyensúlyban lesznek a kiadások és a bevételek. Talán még marad is egy kis pénze a szövetségnek! — Ez mitől függ? — A sporthivataltól van egy ígéretünk, hogy a Budapest Sportcsarnok 7 millió forintos bérleti díjából két és felet átvállalnak. Ha ezt tényleg megkapjuk, akkor nem lehet semmi gondunk. — Kérem, ne legyen álszerény, elismeri ön is, amit minden vb-vendég állított, miszerint a rendezésért jár a magyaroknak a negyedik aranyérem? — Ezt tényleg nem nekem kell megmondanom, de örülök, ha ez a vendégek véleménye. Öreg barátom, az évtizedek óta Svédországban élő világhírű mester, Rerrich Béla is megnyugtatott, amikor azt állította, hogy még soha nem volt ilyen jól szervezett világbajnokságon! Pedig ő is részt vett legalább annyin, mint én... — Beszéljünk még egy kicsit a, ,piszkos anyagiakról”! Már a vb előtt elhangzott, hogy le kellett mondani jó néhány szállodai szobafoglalást, mert akadtak, akik önállóan szervezték a budapesti ellátásukat. Ez nem okozott előre nem látható kiadást? — Tény, hogy a Stadion Szállóban 370, a Hotel Expóban pedig 170 szobát le kellett mondanunk. Nem volt ugyanis kötelező rajtunk keresztül szállást foglalni, s többen éltek is más lehetőségekkel. Elkövettünk egy kisebb hibát is, mert sima légipostával küldtük annak idején a meghívókat minden vívónemzetnek, és akik előzetesen nem is jelezték részvételi szándékukat — s ennek megfelelően szállásigényüket sem —, sorra arra hivatkoztak, hogy nem érkezett meg az invitálás. Ez nagy tanulság a jövőre nézve... Különben, ami a szállodákat illeti, csúcsidőben pótrendelésekre volt szükség: a Budapest Sportcsarnokkal szomszédos Stadion Szálló majdnem dugig megtelt, s végül szükség volt 40 szobára az Expóban is. Az előzetesen ráfizetést sejtető várakozás, szerencsére, visszájára fordult! — Lehet, hogy nem kell újabb 16 évet várni a legközelebbi nagy vívórandevú vendégül látására? — Elképzelhető. Állítom, hogy az ESMA nem fizetett rá, a szövetségnek is sürgősen szüksége lenne egy reklámmenedzserre, és akkor sikeres üzleti vállalkozásként sokkal hamarabb lehetne rendezni egy újabb vb-t. Én benne lennék! Az ESMA... Ha nem is a legtöbbet szereplő cég volt pástok mellett, mindenesetre neve rendszeresen feltűnt. Verb Mihály sportreklámmenedzser adott „róla” sokat mondó információt. Talán a nevéből is lehet következtetni: egy spanyolmagyar (ESpanol—Magyarország) vegyes vállalat az ESMA, 50—50 százalékos részesedéssel, magyar részről olyan cégekkel, mint, többek között, az Elektromos Művek és a Mineralimpex. — Miről voltak híresek a világbajnokság előtt? — Miénk a kizárólagos reklámjog a budapesti villanyoszlopokon! Talán ez már feltűnt a főváros lakóinak... Emellett aktívan kivesszük a részünket egyéb köztéri reklámozásból is. — Hogyan találkoztak a sporttal? — A cég spanyol tulajdonosa is egyetértett a vívó világbajnokságon való közreműködéssel, még akkor is, ha nem könyvelhetünk el jelentős nyereséget. A sport, amúgy általában, belefér a stratégiánkba, máris nagyon sok tárgyalást folytatunk több sportággal, de gondolunk élsportolók személyi szponzorálásának megszervezésére is. Miután alapelvünk, hogy nem feltétlenül a mennyiség a fontos, hanem a minőség, ez az elképzelés tökéletesen passzol a kiemelkedő sporteredményeket produkálókkal történő együttműködéshez. — Várhatóan hol mutatkozik majd ismét az ESMA áldásos szervező munkájának eredménye? — Pontos választ még nem tudok, de talán az atlétikában, a lovaglásban, a teniszben, esetleg a vízilabdában. Először készüljön el a vívó vb mérlege! — Mit remélnek? — Legfeljebb csekély nyereséget. — Beavatna, ha nem hadititok, hogy a fő szponzorok — az ESMA-n keresztül — mennyit áldoztak a világbajnokságra? Pontosabban a vb kínálta, kimondottan kedvezőnek látszó reklámra? — Bár meglehetősen ritkán adunk ki pontos adatokat a különféle összegekről, tudom, hogy a Riport már korábban, az Új Magyarországgal kapcsolatban is foglalkozott a témával, tehát most talán kivételt tehetek. Nos, az osztrák Radlberger cég a Black Jack nevű üdítő italainak reklámozásáért több, mint 5 milliót fize A háttér változatlan: reklám a főszponzoroknak. És a főszereplők? Néhányan a magyar érmesek közül, íme a világbajnok női párbajtőrcsapat... ... Abay Péter, az ezüstérmes kardozó tett, ezzel lett első számú szponzor. Hasonló nagyságrendben áldozott reklámra a Magyar Hitel Bank, valamivel kevesebbel szállt be az Adidas és az Új Magyarország, valamint a müncheni Coop-Form Gmbh. Emellett szolgáltatásokkal is fizetett a hirdetésekért, például, az az Austro- Print, amelyik a Ricoh-termékek magyarországi forgalmazója, ellátta a vb-t, többek között, telefaxokkal is. — Meglepő volt, hogy akadt cég, amelyik mintha menet közben kapott volna kedvet a vívás pártolására, a BS- hirdetésre... — Ezzel nem számoltunk előre. Mégis lehetőséget adtunk, például, a Corsónak arra, hogy a kard csapatdöntő alatt kint legyen a táblája a pást mellett. — Mennyiért? — Hát... Kétszázezer forintért. * Eddig tartott a „pénzügyi revízió”, de még adósak vagyunk egy jelentős információval. Mindkét beszélgetőpartnerünk egyformán hangsúlyozta, hogy a vívó vb alatt gyakorlatilag a jövő útját járták: az ESMA — először a honi sportszponzorálás történetében! — nem utólag fizetett, hanem folyamatosan utalta át az előre meghatározott összegeket a napi kiadásokra, így mindenki nyugodt lehetett: a reklámot szervező cég szabad kezet kapott, a vb-házigazdák pedig a pénzt. Talán ez a harmonikus légkör, az idegeskedésmentes előkészületi időszak is hozzájárult a kiemelkedő sportsikerekhez! Talán... (*P) ...és Nébald György, aki ezúttal harmadik lett