Riport, 1991. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-15 / 46. szám
2 Szórakoztató hetilap Szerkesztőség: 1085 Budapest, Blaha Lujza tér 3. Levélcím: 1445 Budapest Pf. 335 Telefon: 138-2461, Telefax: 138-4773 Főszerkesztő: HÁMORI TIBOR Művészeti szerkesztő: ROÓZ PÉTER Olvasószerkesztő: PÖDÖR ILONA Külföldi tudósítók: Anglia: RÉVFFY LÁSZLÓ Ausztrália: STEVE PARKER Bulgária: GEORGI KRUMOV Egyesült Államok: BORBÉLY JÓZSEF HALMÁGYI PÉTER NSZK: ZSIRAY LÁSZLÓ Svédország: BÁNKI GÉZA Kiadja: Hírlapkiadó Vállalat Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3. 1959. Felelős kiadó: HORTI JÓZSEF vezérigazgató Grafikai előkészítés; nyomás: Athenaeum Nyomda, Budapest Felelős vezető: LOSONCZY GYÖRGY vezérigazgató ISSN 0865-2589 Szedte: PRESS-ART Kft. 1068 Budapest, Király u. 58. Felelős vezető: SZÉKELY IVÁN ügyvezető Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR). Budapest XIII., Lehel u. 10/A 1900., közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: egy hónapra 166 Ft, negyedévre: 498 Ft, fél évre: 996 Ft, 1 évre: 1992 Ft. Hirdetésfelvétel: a Hírlapkiadó Vállalat hirdetési osztályán: Telefon: 138-4669, 138-4707, 138-4456 Telefax: 138-3331 Néhány évvel ezelőtt Angliában járva elvarázsolt kastélyban éreztem magam, amikor vendéglátóink a Londontól nem is oly távol eső Bisham Abbeybe, egy elsőrangú edzőtáborba vezettek. Az ottani téglafalas ősi épület melegét és kényelmét éreztem viszont, amikor a minap a felújított edzőtáborban kerestem a nagy ausztráliai kalandra készülő öklözőinket a Szabadság-hegyen. Mintha csak Angliában lettem volna; tágas, barátságos épület, minden kényelemmel ellátott szobákkal. A teremre sem lehet egy rossz szavuk sem a fiúknak. Már látszik, hogy belakták. A májusi Európa-bajnokságra is itt készültek ebben a két ringben. Még az október 23-i ünnepnapot sem hagyták ki, aznap is megtartották mind a három edzést. — Minden perc számít — mondja Lakatos, a Vasas bunyósa —, nem lehet kihagyni. Pihenésre ott van a szombat, vasárnap. — És az ünnep? — Majd ha hazajöttünk! Nincs is ellenvetés. Lassan előkerül mindenki, csak a legnehezebb nem. — Hart még alszik? — Persze — hangzik a rutinválasz. Álmosak még a fiúk. Ami abból is látható, hogy a technikai vezető, Vili bácsi Lady nevű kiskutyáját zrikálják. Szűcs látszik a legkevésbé álmosnak. Talán a fájdalom tartja igazán ébren, többet, mint kellene. A parányi, szinte láthatatlan kis fülbevalót viselő fiú bal vádlija begyulladt, de azért ő is lefutotta a reggeli 10 km-es futóadagját. — Mikor indultatok ebben a havas, zord időben? — Fél hétkor. De ettől nem kell elájulni. Egérke olyankor rendszerint már végez a maga adagjával. Ilyenek ezek a fiúk, úgy látszik helyre vannak téve. Szorítóból! Következik az első menet! Az ausztráliai ökölvívó vb-re készülő hat bunyóst három úr irányítja. Öcsi bácsi, azaz ifj. Szántó Imre, Gyugyó bácsi, azaz az egykori Európabajnok Szabó Gyula fia, Szabó Nagy Gyula és természetesen a Mester, akit még véletlenül sem „bácsiz” senki. Ő a szó nemes egyszerűségében a Mester, azaz Papp Laci. Olyan mint mindig. Jó kedélyű és lankadatlan. Ő ugyan fennen hirdeti magáról, hogy öregszik, de erről mintha senki — talán még saját maga — sem venne tudomást. Panaszkodik, hogy hullik a haja. Ahogy kimondja, már meg is bánta, hisz így elkerülhette volna, hogy a fiúk azonnal egy bizonyos hajnövesztőt ajánlgassanak neki. De ő is kész a válasszal: ,,Ez is mind miattatok meg főleg az elődeitek miatt van, csibészek!” A csibészek nem folytatják, talán tiszteletből, talán azért, mert Kovács Pista az élre állva már a bemelegítést vezényli. — Odakinn most esik a hó, fúj a szél. Ilyenkor még jobb arra gondolni, hogy Sydneyben lehet vagy 30 fok. És ez még csak a nyár eleje. — 15-én kezdődik csak a forróság, a sorsolással — rezzen össze a Mester. Bár most igen ügyes srácokból álló csapatunk van. Nem lehet nekünk olyan melegünk ott sem. — Hányadszor indul Ausztráliába? — Hát nem egyszerű szembe nézni azzal a ténnyel, hogy 35 éve már annak, hogy 1956-ban Melbourne-ben sorrendben harmadik olimpiai aranyamat nyertem. Ezeknek a fiúknak a szülei még csak nem is igen ismerhették egymást akkor. Kalocsai Kacsa a legidősebb köztük, ő 1967-es születésű, míg a legfiatalabb Petrovics még csak 20 éves. Csodálatos lenne 35 évre rá újra meghallgatni a Himnuszt ausztrál földön. Most harmadszor indulok oda, mint mindig, most is komoly várakozással. A fiúk időközben már a homokzsákokra váltottak. Lakatos Palika egy rossz mozdulat után a karját fájlalja. „Cseréld ki bükkfára, az nem zsibbad!” — kommentálja a kényeskedést Papp Laci. Szorítóból! Következik a második menet! A három percek edzőtermi monotóniáját a dudaszó töri meg. Kovács István a perces szünetekben ki nem hagyná, hogy a mérlegre ugorjon. Ő a csapat legjobbja, az idei Európa-bajnok. A Vasas bokszolójának felkészülését külön támogató is segíti a CIB részéről. Tavaly szeptember óta nem kapott ki. Akkor a dublini Világ Kupa döntőben az azóta visszavonult német Kubát győzte le. — Folytatódik a veretlenségi sorozat Ausztráliában is? — Az Európa-bajnokság, a berlini és a paksi torna megnyerésével magabiztosabb lettem, az önbizalmam is a helyén van. Ismerem már a teljes mezőnyt, nem érhet meglepetés. A májusi Európa-bajnokság előtt még csak reméltem, hogy amit képzeltem a tudásomról, az valós. Most már viszont tudom is. Le a mérlegről, vissza a homokzsákhoz. Papp Laci árgus szemmel figyel minden mozdulatot, és a legkisebb hibát is kiszúrja. Azonnal felugrik, és már indul is magyarázni. Halkan szól, nem kiabál: ,,A bal horogra fordítsd rá a sarkad és dőlj rá egy kicsit!” Amíg a Mester ,,oda van” Szántó Öcsi telepszik mellém. — A sportágban még nem alakult ki az évi kétszeri formábahozás módszere, hisz még csak egyszer, 1989-ben volt így egy évben együtt az Eb és a vb. Az idei Eb egy aranyat és négy bronzot hozott, bízom benne, hogy a világbajnokságon sem maradunk érem nélkül. Ezek a fiúk jól megvannak egymással, nem lóg ki senki a társaságból, junior koruk óta együtt vannak. Papp Laci visszatért, és át is veszi a szót. — Kovács és Lakatos felkészülése jól sikerült, jó állapotban vannak. Kalocsai igen becsületesen dolgozott a táborban, Hart és Szűcs nem tartoznak az átlagon felüli öklözők közé, de szorgalmukkal sokra vihetik, a legfiatalabb, a fülbevalós Petrovics harcos, kemény kötésű fiú. „Pista, hányszor mondjam, hogy féltalpon állj — ugrik fel újra — és ne lábujjhegyen, mert elmegy az ereje.” Nagyon kemény munka áll a versenyzők mögött. Reggelente kétnaponként 10—15 km-t futnak, amúgy Papp Laci módra. 6—8 alkalommal is beiktattak egy kellemesnek nem mondható „koktélt”: másfél perc futás és rá másfél perc árnyékboksz. Délelőttönként akciógyakorlatok, iskolázás. 6—8 meneteket öklöztek, hogy végig bírják majd a 3 x 3 percet. Külön gondot fordítottak Papp Laci vesszőparipájára, a helyes légzéstechnikára. Saját bőrén át tanulta meg ő is, hogy ha rossz a légzés, nem áll elég oxigén a versenyző rendelkezésére és elfárad. A délutáni edzéseken a beidegzés elmélyítése volt a fő cél. „Tudom, hogy ez marha unalmas — mondja Papp Laci, de ott még nem tartunk, hogy enélkül megoldják a dolgokat.” Szorítóból! Következik a harmadik menet! Az edzés vége felé járunk. Már mindenkiről rendesen hullanak a verejtékcseppek. Az utolsó dudaszó után az edzés játékos levezetése hoz egy kis ausztrál meleget a terembe. Ekkor a medicinlabda a főszereplő. Lakatos egyszerre kettőt hajigál a levegőbe cirkuszi artista módjára, és nyolcszor nemcsak feldobja, de el is kapja a labdáit. Petrovics Kovácstól, a Szűcs— Kalocsai páros pedig a fantasztikus erejű Harttól próbálja meg elszedni a labdát a ringben. Eredménytelenül. A pókfoci — ugyancsak medicinlabdával — újra Kovácsnak hozza a legtöbb sikerélményt. Az ő 3 góljával nyert a csapata a Hart— Lakatos—Szűcs trió ellen. A harmadik gólnál kialakult vitának az edzők azzal vetnek véget, hogy a hangosabb vitatkozóknak még 500 fekvőtámaszt, a halkabbaknak 300 felütést írnak elő, így okosodnak a fiúk és jönnek rá a „ne szólj szám, nem fáj testem” igazságára. DOBOR DEZSŐ Bunyó