A Magyar Zeneművészek Szövetsége Jazz szakosztályának tájékoztatója, 1977-1981 (8-21. szám)
A MAGYAR ZENEMŰVÉSZEK SZÖVETSÉGE JAZZ SZAKOSZTÁLYÁNAK TÁJÉKOZTATÓJA A szakosztály munkájáról. Lassan három éve, hogy a Magyar Zeneművészek Szövetségében megalakult a jazz szakosztály. Tekintsük át, hogy mi történt ebben az időszakban, s hogy milyen tervek foglalkoztatják a szakosztály tagságát. Már az indulás pillanatában nyilvánvaló volt, hogy a meglehetősen szétforgácsolt helyzetű jazzművészetünknek nagy szüksége van arra, hogy valamely szerv vagy intézmény pártfogásába vegye, hogy a műfaj "gazdára találjon". A Zeneművészek Szövetsége lehetőséget nyújtott a jazz szakosztály létrehozására, ami azt jelentette, hogy egy jelentős társadalmi súlyú művészeti szerv nemcsak szervezeti kereteket és adminisztratív lehetőséget biztosított a műfajnak, hanem saját tekintélyével és presztízsével támogatni is kívánta azt. Az elmúlt három év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a Zeneművészek Szövetsége megértéssel fogadta és pártfogolja jazzművészetünk ügyét. Többek között ennek tulajdonítható , hogy a szakosztálynak sikerült jól beleilleszkednie a Szövetség munkájába, sőt, ennek egyik igen aktív részlegévé vált. Mindenekelőtt tudomásul kellett venni, hogy éppen a Szövetség funkciójából és jellegéből adódóan a szakosztály nem irányíthatja jazzéletünket, hanem csak koordinálhatja és támogathatja azt. "Minimális program"-ra volt szükség: olyan konkrét feladatok kitűzésére, amelyeket a szakosztály tagsága reálisnak és szükségesnek minősít, s amelyeknek megvallósítása egyetlen intézmény hatáskörét sem sérti. Tárgyilagosan figyelembe kellett venni azt a körülményt is, hogy muzsikusaink - mint mindenütt a világon - általában idegenkednek az olyan feladatoktól, amelyek szervezéssel, írással és nem kifejezetten zenei előadással kapcsolatosak. Ezért tehát azok, akik "csodákra", látványos tettekre számítottak, hamar kiábrándulhattak. A szakosztály ehelyett következetes, kitartó, nem különösebben látványos, inkább lépésről-lépésre haladó munkára törekedett. Az eddigiekben ennek a tevékenységnek a módszereiről és jellegéről beszéltünk. Tartalmára vonatkozólag pedig csak megismételhetjük a sokszor hangoztatott álláspontot: az mindig annyi, amennyit a tagság elvállal és teljesít. Ami történt, az nem kevés, de lehetett volna ennél sokkal több is. Mindebből következik, hogy a jazz szakosztálynak a megkezdett utat kell folytatnia, de eközben szüntelenül keresnie kell a munka kibővítésének és elmélyítésének lehetőségeit.