Polip, 1989. január-december (2. évfolyam, 1-12. szám)
1989-09-01 / 9. szám
ra mögé ül. Legalábbis jelképesen. Ugyanis angol nyelvleckéket ad a rockkedvelő (és D. Nagy rajongó) fiatalságnak a KEK nyári klubjában. A Rolls Frackie néhány dala eléggé szíven találta a pedagógusokat... - Valószínű, mert több helyről is írtak akkoriban a gyerekek, hogy a tanárok keresztes hadjáratot folytatnak ellenük, ha meglátják rajtuk a jelvényünket vagy a feliratunkat. Tudom, a pedagógusok munkája rendkívül nehéz, és nincsenek valami jó helyzetben, de azt azért el akartuk mondani, hogy ne legyenek elégedettek önmagukkal. Hiszen komoly problémák vannak, ha egy alig tíz évvel idősebb ember nem tud a diákjaival szót érteni, mert nem egy nyelvet beszélnek. Mintha egy másik világban élnének. Szinte kibékíthetetlen ellentétek vannak közöttük. - Vajon hogy viszonyultak egymáshoz az iskola és D. Nagy Lajos, amikor ő még nem frakciózott, de már zenélgetett? - Annak idején, a középiskolában, sajnos, néha a lányok is elvontak a tanulástól. Nem azon járt az agyam, hogy megtanuljam a matekot, hanem, hogy elmenjek egy buliba, mert jó nők lesznek ott. - Viszont a nyelvek „ragadtak rád, mint a kosz". - Igen, még annál is jobban. Mégis az a véleményem, hogy nyelvet iskolában nehéz megtanulni. Mert kötelező... Ami kötelező volt, azt én soha nem tudtam. Mindig volt bennem egy ösztönös ellenkezés. Ezzel a mai napig is így vagyok. - Nem lehettél könnyű eset a tanároknak. Hogy emlékszel erre az időszakra? - Az általános iskola már eléggé kiesett, csak homályosan emlékszem egykét dologra. A középiskola viszont megmaradt. Engem ugyanis a harmadik év végén kirúgtak az iskolából. Mit vétettél? - Hát... olyan információk érkeztek az iskolába, hogy „züllött éjszakai életmódot" folytatok. Volt alapja ennek? Church and ihe workers; it cannot carry oui major policies without their support Perhaps the key factor in winning public backing for Jaruzelski s reforms is huwuäht rent* K-aua rw. vmt -c— : forms were long the success story of East; ern Europe. In 1968 he began to expert' j ment with decentralizing and free-markei A „bűnös fotó" az amerikai magazinból, amely miatt távozni kellett a gimnáziumból - Annyiban igaz volt, hogy akkoriban már zenéltem, és hol mi játszottunk, hol másnak a koncertjére mentem el. - Megpróbáltak jó útra téríteni? - Próbálkoztak, csakhogy én „védekeztem" ez ellen, mégpedig sajátos miszsziós tevékenységgel: az iskolaköpeny hátára ráírtam, hogy missió, meg nagy kereszteket rajzoltam rá. Aztán volt néhány másféle csínytevésem is. Egy-két tanárral nagyon utáltuk egymást kölcsönösen, és én ezt soha nem rejtettem véka alá, sőt! Megmondtam nekik a véleményemet, vagy felírtam szépen óra előtt a táblára. Még oda is rajzoltam az illetőt. Meg ehhez hasonlók. Odáig ment a dolog, hogy egyszer csak kivágtak az iskolából. Ez állati rosszkor jött, mert április volt, és szerettem volna az évet befejezni. Elmentem a minisztériumba, kihallgatást kértem, hogy ne legyek évvesztes. Az illető, aki fogadott, már informálódott felőlem, azt kérdezte, hogy mit gondolok, hány barátom van az iskolában? Mondom, azt hiszem elég sok, mert úgy éreztem, hogy általában szerettek a gyerekek, talán a zenének is köszönhetően. - Miért tette föl ezt a keresztkérdést? - Kicsit később elővett egy papírt, amin egy kérelem volt, hogy engem ne vágjanak ki az iskolából. Aláírta az egész iskola. - És visszavettek? - Nem. Azt mondta az illető, hogy nem javasolja, hogy visszamenjek - bár el tudná intézni -, mert egy-két tanár szinte vérre menően gyűlöl, úgyhogy valószínűleg ismételnem kéne, nem tudnám befejezni az évet, így aztán egy másik iskolában fejeztem be. Slices of life in the East bloc, clockwise from left: Hungarian youths in punk gart« chasing after a leggi fur-draped model during a fashion shoot in Budapest East Germans enjoying a swim at a crowded f. onwtiuna! sports facility in East Beilin; Polish peasant couple with simple hand toois on a collet tiv* farm near Warsaw. Czechoslovak wo*ktI s stoking the flanmts at a steel mill in Hiatkio: Rumanians examining the wares at * outdoor Bucharest marke where a meager selection of medicinal herbs, broom and bottled peppers is mi display POLIP 13 BEATBÖL DOKTORÁLTAK Garam Péter és Szilágyi Gábor megelőlegezték maguknak a doktori címet A rock, de legalábbis a Beat doktorai. Már ilyen fiatalon. De sok tapasztalattal a hátuk mögött. Ők is a fent említett híres-neves Toldy Gimnáziumban kezdték középiskolás karrierjüket. Gábor egy évvel előbb a B-ben, Péter pedig a D-ben. Az orosz nyelv azonban akkora nehézségeket okozott Gábornak, hogy úgy döntöttek helyette, megújrázza az évet. Ebben a ráadás évben találkozott Péterrel, és ettől kezdve elválaszthatatlan jóbarátok lettek, akik jóban-rosszban együtt járnak. A tanári kar sajnálatos módon általában csak a rosszat volt hajlandó észrevenni rajtuk: az akkori idők leginkább polgárpukkasztó ideológiáját és divatját, a punkot követték. Ez - szerintük - nemcsak külsőség volt, hanem ellenkezés, tiltakozás. Természetesen a szűknek bizonyuló iskolai keretek ellen. Amikbe nem nagyon fért be Péter sakktáblamintásra nyírt frizurája, a tanárok nyilván nem ismerték a klasszikus Szörényi-Bródy számot. Az ész a fontos, nem a baj... Péter ugyanis 4,8-ra teljesítette a tanulmányi követelményeket. A tanári kar sajna fölkészületlen volt beatből. Az pedig végképp nem fért a képbe, hogy a duó, még így éretlenül, nemzetközi „hírnévre" tegyen szert. Történt ugyanis, hogy előre megfontolt szándékkal asszisztáltak egy Duna-parti divatfotózáshoz: a bundába öltöztetett csinos manöken mellett ordító kontrasztot testesítettek meg punk szerelésükben. A véletlen folytán arra vetette a sors a Time Magazin és a US News & World Report fotósát - inkognitóban -, aki engedélyt kérve tőlük, megörökítette őket. A fotók mindkét lapban megjelentek, ám egyszer csak az igen jól tájékozott testnevelő tanárnőjük felháborodva lobogtatta feléjük a nagy tekintélyű amerikai magazint. A dolognak nem a hírértéke számított, s a T-boy nevű bandájuknak sem jelentett a megjelenés különösebb publicitást, viszont annál hangosabban emlegették a tanári karban, hogy ez már téboly, sőt szocialista- és rendszerellenesség stb. A dolog nem vetett jó fényt a fotózásban teljesen ártatlan szülőkre sem, akiket a becsületsértésig rágalmaztak. Summa summárum, elszabadult a pokol, az iskola egyoldalúan felbontotta a „szerződést", távozniuk kellett a patinás falak közül. Péter a Kölcsey gimit választotta, majd - hivatkozva a dr. Bent várható sikereivel járó sok elfoglaltságra - magántanulásra adta fejét. Gábor Budakeszin próbálkozott a gimnázium folytatásával, de a kísérlet tiszavirág életűnek bizonyult, mivel félévkor kirúgták. Már az érkezése is hullámtornyokat vetett. Melyik csillagról érkezett? - kérdezték tőle, amikor meglátták pirosba hajló üstökét. Pedig kifogástalan öltönye, félbevágott nyakkendője, gumicsizmába gyűrt pantallója a legkényesebb tanári ízlést is kielégíthette volna. Mégse aratott osztatlan sikert. Akárcsak később, az ötletei, amikor a szalagavató előkészületekor javasolta, hogy a büfét és a ruhatárat a harmadévesek működtessék, tisztes haszon fejében. A propozícióra az volt a válasz, hogy „Szilágyi, te itt csak cseléd vagy!" (Feltehetően cserkészt akart mondani, de még nem állt a szájára a tanárnőnek.) Mindenestre a válasz nem késett sokáig, miszerint: „Bagoly mondja verébnek!" így azután a gimnázium és Gábor végleg elbúcsúztak egymástól. Zétényi Zoltán