Rockinform, 2002 (11. évfolyam, 1-10. szám)
2002-07-01 / 5. szám
ROCKINFORM Az idén ötvennyolcadik évét taposó Joe Cocker Respect Yourself (EMI - 4849") címmel új hanganyaggal jelentkezett. Az egyéniség most is kihallható mind a tizenegy felvételből, bár Joe esetében nagy változásra nem lehet számítani, pályafutása évek óta ismétlődő végtelen történet. Reálisan szemlélve lemezeit, őszintén szólva bármelyik bármelyikkel felcserélhető, de ahogy mondani szokták, nem ezért szeretjük. Ennek legfőbb magyarázata, hogy soha nem akart koncepciós, illetve stílusváltó albumokat készíteni, egyszerűen öszszegyűjtötte a hozzá lélekben legközelebb álló dalokat, és elénekelte a maga utánozhatatlan stílusában, ki nem változik . Ez történt most is, azaz hozta a régi jó formáját. Továbbra is megtalálhatók a reá jellemző, késleltetett és sztakkázó ütemek, a korábbi You Can Leave Your Hat On mintához hasonló szellős hangszerelések. A legmegkapóbb dallamvezetés talán a háttákórussal és zongorával dúsított You Took It So Hard, ebből több is kerülhetett volna a lemezre. Megjelenik a rock ballada (Never Tear Us Apart), a Chris Isaak jellegű gitár (I'm Listening Now), és persze újra és újra az énekelhető refrének. Az alábbiakban a vele készített kiadói interjú legfontosabb részleteivel igyekszünk egy kissé közelebb kerülni a rock veterán szemléletéhez. A 2001 viszonylag nyugodt év volt az énekes életében. Nem erőltette a fellépéseket, és mivel nem tudott mit kezdeni tenger sok idejével a John Lankes producertől kapott dalokat fogta vallatóra. Még nem tudta, melyiket fogja megszólaltatni, nem tudta, melyik érinti meg igazán lelkileg. Szerencsére kéznél volt a legutóbbi albumáról lemaradt Randy Newman szerzette Everytime It Rains (Túl későn hozta a postás - magyarázkodik Joe), amely ezúttal gond nélkül meghatározhatta az új lemez irányvonalát, hangulatát. Külső szemlélő számára talán megdöbbentő, hogy Cocker a The Corrs gitárosát, Johnt választotta producernek, az énekes viszont szinte magától értetődőnek tartja, hogy olyan stílust is megszólaltasson, amelyik nem feltétlenül tartozik az eddig tőle megszokott vonalhoz. John személyisége ráadásul garancia arra, hogy ki tud lépni a pusztán kereskedelmi szempontok megszabta korlátok közül, és inkább a zenei értékek irányába elkötelezett.” - fejti ki döntése hátterét Cocker. És hogy miként választotta a Respect Yourself-et, ráadásul címadónak? Nos, már 1971-ben is kedvelte a The Staple Singers előadásában, és amikor tavaly a világ különböző pontjain, a legfurcsább helyeken - pl. felvonókban -, és persze rádióadókon újból és újból a fülébe jutott, megelevenedett előtte a múlt. A legfeltűnőbb az volt, hogy Shank - minden összebeszélés nélkül - szintén azt kérdezte tőle, nem volna-e itt az ideje feldolgozni ezt a régi melódiát. A cím - Tiszteld önmagad - tartalmában is közel áll hozzá. Ő, aki sosem vetette meg az itókát, több mint egy éve egy kortyot sem engedett le a torkán, tudatosan választotta ezt a lemez címének. Tette ezt annál is inkább, mert úgy látja, hogy a fiatalok mostanában egyáltalán nem tisztelik önmagukat. Szerinte elég egy pillantást vetni arra a tömeges önpusztításra, amely a világ minden egyes pontján tapasztalható. Személyes tapasztalatai alapján 21 éves kornál húzza meg azt a határt, ameddig ha nem tanulja meg az ember a tisztánlátást, utána már könnyen utat téveszt. Lehet, hogy régen is így volt, de most még keményebb világot élünk - nyilatkozta. Magát sem tekinti kivételnek, hiszen eddigi életében az önpusztítás tőle sem volt idegen, és csak most, ötvennyolc évesen látja, mennyi ideig tartott a tisztulás. Ebben a tekintetben egyáltalán nem is büszke magára. Határozott szándéka, hogy az új lemezzel turnéra indul, mégpedig elsősorban azokon a területeken, ahol legutóbb is jól érezte magát, így Lengyelországban, Oroszországban, Észtországban, Litvániában. Elhatározásán az sem változtat, hogy mire befejezi a koncertsorozatot, már a hatvanadik életévt is be fogja tölteni. Hogy még meddig tud lépést tartani a music biznisszel? Fogalma sincs, és bár érzi, hogy hangja kissé megfáradt, megkopott, ameddig örömet okoz számára a koncertezés, addig folytatja. Az interjú kitér arra is, hogy miért döntött az Everytime H Rains mellett. Cocker nem sokat gondolkodik a válaszon, hiszen nem ez az első Randy Newman szerzemény a műsorában az elmúlt három évtized során, ráadásul ezt a dalt mintha rászabták volna. Ha tudna zongorázni és komponálni, akkor ebben az irányban mozdulna el, mert érzelmileg ez az ő világa. Joe valaha igencsak sűrű, nagyvilági életet élt, az elmúlt tíz év adta szabadideje azonban a világ zajától visszahúzódva, Colorado-i otthonában töltötte feleségével. Noha minden turnéja után szüksége volt kikapcsolódásra, lazításra, a zenétől egyetlen napra sem tudott elszakadni. Mindig motoszkált valami a fejében, és ha nem kötötte szerződés, akkor másokkal lépett mikrofon elé, ahogyan Al Jarreau és Lulu esetében is tette. A jelenlegi album készítésénél abszolút John Lankesra hagyatkozott, rábízta, hogy milyen muzsikusokat állít csatasorba, közöttük James Muhoberec zongorista és Paul Bushnell basszusost, akik Stevie Nicks és Chris Isaak lemezein is hallattak magukról. A tavaly szeptember 11-i World Trade Center tragédiával kapcsolatban elmondta, hogy a rákövetkező estül kellett volna New Jerseyben fellépnie, a New Yorkból való kijutás azonban lehetetlennek bizonyult és legközelebb csak négy nap múlva Bostonban állhatott közönsége elé Életében nem látta annyira sérülékenynek a város polgárait és megérti bosszúvágyukat, ám nem helyesli, hogy az amerikaiak most Saddam Husszein ellen készülődnek. - Tud-e választani a turnék izgalma és birtokának nyugalma között? - hangzott a következő kérdés. Nos, tapasztalatból tudja, hogy akik feladták a zent, egy kissé az életüket is feladták, és pontosan ezt nem követi a példájukat. De milyen is ez a nyugodt élet? Noha lusta természetű, minden reggel úgy hét tájban kel, olykor már hatkor talpon van. Feleségével kávézik, majd megsétáltatja kutyáját. Ezután betekint a növényházba, és ebédig még jár egyet a friss levegőn. A délután a muzsikáé azokkal a zenékkel foglalkozik, amelyeket éppen felvenni készül. Lazításkért horgászni jár, vagy a lovaival foglalkozik. Feleségével egy éttermet is üzemeltet, ami kezdetben nagy feltűnést keltett abban a mindössze ötszáz lakosú falucskában, ahol élnek. Nyaranta ugyan a motoros találkozók résztvevői is betérnek hozzájuk, ő maga idegenkedik ettől a kétkerekű járműtől, miközben felesége szenvedélyes motoros. Joe jobban kedveli a lovaglást, főleg a kisebb testű, indián lovakat részesíti előnyben, mert azokon nagyobb biztonságban érzi magát, mint a nagyobb termetű négylábúak hátán, ezek egyike egy alkalommal le is dobta magáról. Ami családi életét illeti, tizenöt éve nős, feleségében rendkívül erős társra talált, aki biztonságot jelent számára. Hogy gondol-e visszavonulásra? Ameddig örömét leli a zenében és fizikailag képes másfél-két órát a színpadon tölteni, addig nem. Egyelőre úgy érzi, hogy néhány évig még Joe Cocker 54 2002. JÚNIUS - 1/2 JÚLIUS