Rockinform, 2003 (12. évfolyam, 1-10. szám)

2003-10-01 / 8. szám

Nyolc kéz, amely a bölcsőt ringatta Scott Rockenfield, Michael Wilton, Eddie Jackson és Geoff Tate kilenc hónapig dolgozott az új albu­mon. Tate hozta a szövegeket a hármójuk által írt ze­nékre. Némely dalt már az írás kapcsán rögzítettek Rockenfield házi stúdiójában. Ez öt héten át tartott, majd egy másik helyen két hőig keverték az elkészült anyagot. A produceri teendőket megint a csapat látta el és Adam Casper segített a keverésben. (Érdekesség, hogy úgy lendületbe jöttek, hogy e sorok megjelené­sekor a csapat már dolgozik a következő lemezén, melyet a tervek szerint januárban rögzít!) A Trióé­hoz egy DVD is készül 5.1 hangzással. Száll a kakukk fészkére___________ A csapat volt gitárosa és zenei agya, Chris DeGarmo, aki néhány éve elhagyta a csapatot, ismét felbukkant a színen. Sőt a csapat is lebegtette az újra­­csatlakozás kérdését.(Tavasszal még arról szóltak a hírek, hogy a Queensryche európai turnéján részt vesz!) DeGarmo valóban felbukkant a felv­elek so­rán, de már viszonylag késői szakaszban. Mire Chris telefonhívása megérkezett, a Queensryche már Mike Stone gitárossal közösen írt egy nótát, Losing Myself címmel és az is eldőlt, hogy vele dolgoznak együtt, a későbbiekben. DeGarmo-val egyébként nem szakadt meg a kap­csolat az elmúlt hat évben. Végül három dalt írtak közösen, a The Art of Life-ot (Ez a mi promóciós pél­dányunkon nem szerepel!-HB), a Doing Fine-t és Falling Behind-ot. Ez a három dal jól illett az album szövetébe. Ezzel azonban be is fejeződött DeGarmo hozzájárulása a Tribe-hoz. A közös turnézás és újbóli csatlakozás igaziból fel sem merült, mivel saját kis re­pülőtársasága van és ma már ez jobban érdekli, mint a koncertezés Kell egy csapat...____________ Az elmúlt hét évben a Queensryc­e négy embert jelentett és ez alkalmanként kiegészül egy ötödikkel. Ez a Q2K idején Kelly Gray volt, míg most ezt a szere­pet Mike Stone tölti be. Kelly Gray azóta más projek­teken dolgozik, így ezúttal Mike Stone lesz a turnén az ötödik tagja a "törzsnek". Veszedelmes viszonyok _____ Több újságban is megjelent Geoff Tate szájából, hogy a Queensryche tagjai már csak ügyvédek útján kommunikálnak egymással. Erre Rockenfield vála­sza csak annyi, "ja, és a lemezt is az ügyvédeink vet­ték fel!..." A 22 éves együttzenélésből való kitörést szolgálták a tagok szólóprojektjei is. Geoff Tate szólóalbumáról lapunk hasábjain is beszámoltunk. Scott Rockenfield is több évet dolgozott a Slave To The System projek­ten. Ezen kívül Paul Spear-rel közösen Grammy jelö­lést is kapott 1998-ban a legjobb animációs filmnek járó zene megírásáért egy komputeres rajzfilm, a Televoid kapcsán. Michael Wilton szintén összeho­zott egy zenekart, ezzel most is dolgozik. Annyi igazságtartalma lehetett Geoff kijelentése­ A következőkben egy Scott Rockenfield-del, a Queensryche dobosával ké­ szült interjú alapján készült összeállítást olvashatnak. A legutóbbi, Q2K című leme­zük kapcsán volt alkalmam telefonon beszélgetni a ba­rátságos zenésszel, aki nem sajnálta az időt a kérdések megválaszolására. Egyetlen furcsa érzésem maradt, mi­kor aztán meghallgattam az ominózus lemezt, olyan volt mintha nem ugyanarról az albumról beszéltünk volna. A mostani interjú idején már rendelkezésünkre állt a promóciós CD és ezúttal nem állnak távol egymástól az elmondottak és a zené­­nek, hogy elég nehezen született meg a lemez, a ma­guk által meghatározott határidőkhöz képest nem álltak jól. Tavaly nyáron mindenki a szólóprojektjei­vel volt elfoglalva és nem készültek fel megfelelően az őszi lemezfelvételekre. Ez érthetően, meglehetős frusztráltságot és feszültséget okozott. Kísért a múlt_________________ Geoff másik kijelentése, ami zenekari és rajongói körökben sem váltott ki osztatlan sikert, hogy sosem szerette a heavy metált és nem is tekintette magát heavy metal zenésznek. Ez, ismerve a Queensryche nyolcvanas években megjelent lemezeit, azért eléggé a múlt tagadásának tekinthető. Rockenfield is osztja Tate véleménye annyiban, hogy ő sem hallgat min­den szabadidejében heavy metált. Jó néhány éve le­hetett, amikor utoljára Iron Maiden-t vagy Judas Priest-et bömböltetett otthon. De ettől még ezek a ze­nekarok abszolút példaképek. (Ismerve a Queensryche korai lemezeit, a Maiden-t nehéz is len­ ne forrásként nem megjelölni!) Amivel a többiek nem értenek egyet, hogy Geoff kicsit lekezelően beszélt a műfajról, mint aki felette állónak érzi magát. Ezt a minőségi megkülönbözte­tést a többiek messzemenően elítélik. Mindamellett a Geoff szeszélyes jelleme is magyarázat lehet az ilyen kijelentésekre..._) Tudom mit tettél a nyáron_______ Egy régi álomfelállás jött össze nyáron az Egyesült Államokban zajló turnén. A stadionokban zajló kon­­­ certkörúton a Queensryche, a Dream Theater és a Fates Warning játszott együtt. A Fates Warning nyi­tott félórás műsorával, majd esténként változó sor­­ rendben jött a Dream Theater és a Queensryche. A végén pedig nagy jammelések zárták a koncerteket, feldolgozások és egymás dalai kő dobszerkóval és ami még kell. Ezúttal nem spóroltak a fénytechniká­val és a multimédiás eszközökkel sem, végig nagy ki­vetítőn mentek a bejátszások. Vissza a jövőbe ______ Szintén jó hír a rajongóknak, hogy a régi lemezek újrakeverve és bónuszokkal bőven megpakolva meg­jelentek az EMI gondozásában, valamint egy bokz­­set is kijött a Tribe előtt. Az eredetileg négyszámos, gyűjtők féltett kincsé­vé nemesedett EP például 14(!) dalt tartalmaz az új­rakiadásban. Mindezek mellett egy ritkaságok CD külön is megjelenésre vár Seattle-ben nemrég kitúrt felvételekkel, amelyekből van bőven és eddig nem kerültek a nagyközönség elé. A film forog tovább_____ Érdekesség, hogy a tagok megvásároltak egy fil­­mes produkciós céget kamerástól, stúdióstól, világí­­tásostól. Egy kis csapat kísérte a Queensryche-ot a nyári turnén, ahol szinte minden pillanat rögzítésre került. Még nem tudni milyen formában kerülnek a nagyközönség elé a felvételek és milyen koncepció­val, de a jövő évre már szerződé született a megje­lentetéséről a Sanctuary kiadóval. Tribe_________________________ A Tribe nem a Queensryche legjobb lemeze. De ez körülbelül olyan mintha ezt a Pink Floyd-nál írná le az ember. Valós esély nem sok látszik, hogy valaha is meghaladják a Rage For Order- Mindcrime - Empire csúcsot. Előző, Q2K albumuknál viszont átgondol­­tabbnak, letisztultabbnak tetszik. Kevésbé útkereső, mint az előző próbálkozásaik. Az ilyen albumokra szokták mondani, hogy nincs rajtuk egy felesleges hang sem. Csak remélni merem, hogy véget ért a seattle-i hullám erősödésével kezdődött, kissé célta­lannak tűnő évtizedes kísérletezésük. Most mintha megtalálták volna a hozzájuk illő hangot, amit így negyven évesen is vállalhatnak. A Tribe egyébként meglehetősen kemény lemez, bár ez nem féltelén a gitárok hangzásán és torzítá­sán mérhető. (Bár maga a címadó szám ilyen tekin­tetben sem kíméletes.) Nem csoda az előbb említett keménység, Geoff Tate fantáziáját a szeptember 11-ei események és az iraki háború éppúgy megmozgat­ták. A világszinten egységes (egységesített?) kulturá­lis törzs gondolata vonul végig a lemezen, ahogy a mindennapi emberek életét érintik a nemzetközi po­litika eseményei. A Queensryche legszebb hagyományaiból építke­zik a Falling Behind (na, ja DeGarmo szerzemény!), a Rhythm of Hope (Silent Lucidity súlyosságú vonó­sok) és a kislemezre kimásolt Open. A lemez inkább organikusságával tűnhet ki, valóban van egy képze­letbeli vezérfonala, ütős nagy száma kevésbé És ha valaki még nem hallotta Geoff Tate-et énekelni, arra a Tribe-on is vár a csoda! Balogé 2003. október

Next