Wanted, 1996 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6. szám
Mintha csak valami Jim Jarmusch filmben lennék, kávétól és cigarettától bűzölögve vonszoltam be magam hajnalban a szerkesztőségbe, hogy felhívjam Chadet. Alig néhány óra múlva ki is csörgött, és ott volt a vonal másik végén az én Chad haverom, Chad Smith, a Red Hot Chili Peppersből, a dobos. Kis udvariaskodás, aztán belevágtunk az interjúba. Mindjárt az elején sikerült alaposan meglepnie: azt mondta, hogy az RHCP igazi családi szórakozás, olyan zenét csinálnak, amit mindenki szeret, elsősorban persze ők maguk, de mégis, az egész családnak szól. Különben is, a zenekarban mindenki nagyon szereti a gyerekeket, titkos vágyuk, hogy egyszer beszabaduljanak a Sesame Streetbe. Felnőttesebb témákra térve megegyeztünk abban, hogy a társadalmi környezet alakulásával együtt változtak az évek során az RHCP dalszövegei is. Chad szerint abból nem lehet baj, ha valaki nyersen, őszintén beszél az érzelmeiről. Egy művésznél ugyanúgy előjönnek a személyes élmények, mint bárki másnál. Bár csaknem mindig Anthony [Kiedis, az Antkes] írja az összes szöveget, az új albumon Flea [a basszusos] is elkövetett néhányat. Mindketten leginkább saját magukról írnak, Chad szavaival: „mindannyian csak az vagyunk, amit látunk, teszünk, eszünk, szarunk, baszunk, benyelünk, elmulatunk." Amikor megemlítettem neki, hogy a Wanted különböző forrásokból szerzett értesüléssei szerint tárgyalások folynak az RHCP, Nina Hagen és Wim Wenders esetleges együttműködéséről, Chad meglepődött. Ez hozzá még nem jutott el. „Nem, nem... nem hallottam erről. Szeretjük Nina Hagent. Jóba van a zenekarral. Azt hittem,...hol is van most? Budapesten? Azt hittem Párizsban van." Sikerült teljesen zavarba hozni, aztán magához tért és pletykának nyilvánította az egészet. Mindazonáltal elárulta, hogy Anthony és Flea írt pár számot Nina Hagen egyik lemezére. „Olyan furcsán működnek a dolgok, nem lehet kiszámítani..." Aztán hozzátette, hogy szívesen dolgozna együtt Nina Hagennel. Na jó, térjünk rá a mozira. Mindegyikük nagy moziőrült, játszottak is már filmekben. „Egészen más érzés filmezni, mint zenélni. Sokkal kevesebb múlik rajtad. Csinálod, amit mondanak. Mondod, ami le van írva." Az ő igazi világuk azonban a zene, ahol nincsenek kötöttségek. Egy színész soha nem élvezhet akkora szabadságot, mint egy zenész. Az újabb filmek közül a Dead Man Walking a kedvence, ajánlja mindenkinek, meg kell nézni. És akkor a kábítószer. Manapság egyre egyszerűbb hozzájutni, s a könnyű drogok használatának dekriminalizálásával egyre nagyobbnak tűnik a drogprobléma. A rockzene pedig az egyik elsődleges terepe a narkónak. Chad szerint senkinek nem tesz jót, de az a filozófiája, hogy „mindenki önmagáért felel". Az együttesen belüli tapasztalatai azt mutatták, hogy elég az is, ha az ember totálisan őszinte önmagával szemben. Anthony és Dave [Navarro, a gitáros - a szerk.] szedtek kemény drogokat, ő csak belekóstolt. „Azt hiszem, egy kemény junkie-t kéne megkérdezned arról, hogy a zenének használ-e a drog." Viszont a a legközelebbi barátai közül nem egynek az életét teljesen tönkretette. Az új album megjelenését kimerítő turnézás kíséri. Szeretnek olyan helyekre eljutni, ahol még nem jártak. Magyarország is ilyen, várja is nagyon Chad. A telefont is épp Új-Zélandon vette fel, három napja vannak ott. Ez a legjobb dolog, új helyek, új emberek. Délelőtt egy dobszemináriumot tartott, jól összehaverkodott a helybéliekkel. Amikor elmeséltem neki, hogy Phil Collins, amikor itt járt, hosszú mondatokat mondott magyarul, közbevágott: „valószínűleg jól el is baszta", aztán megkérdezte, értékelik-e a magyarok az ilyen extra erőfeszítéseket. Naná. Erre azt mondta, szól Anthonynak és Flea-nek, hogy mondjanak majd pár szót magyarul, amikor itt játszanak, szóval számíthatMegkérdeztem, mit csinálna szívesebben, tanítana vagy tanulna-e inkább zenét. Hát ezt nem tudja, most éppen mindkettőt csinálja. De az a véleménye, hogy egy zenésznek csak jót tesz, ha minden nap tanul valamit. Ez a zene lényege. Különben, ezt ő mondta, ha nem zenész volna, bűnöző lenne. Ült is börtönben. Huszonvalahány éves korában, amikor felfüggesztett büntetést kapott, valami rossz fát tett a tűzre a próbaidő alatt, ezért egyből bevarrták. Na, az alatt a hónap alatt rájött, hogy kint azért többet tud adni az élet. Azóta jó fiú. A legtöbb nő nagyon szexis fickóknak tartja az RHCP tagjait. És az is biztos, hogy nagyon nyíltan vállalják a szexualitásukat. Semmit nem rejtenek el. Ha lenne egy fia, Chad megmondaná neki, kérdezze meg Anthony bácsit, miért ír olyan szexes szövegeket. Aztán hozzátette, mindegyikük csináltatott AIDS-tesztet. „Évekig zoknit húztunk a tökünkre, úgy léptünk fel, ez pedig biztonságos szex, nemdebár?“ Nem bírja az elfojtásokat. „Minden normális amerikai férfinak... vagyis minden normális férfinak képesnek kellene lennie, hogy kifejezze saját szexualitását Mi nem is rejtjük el!“ Az interjú vége felé közeledve az ideáljairól kérdeztem. Azt felelte, nem jó, ha sokat vársz valakitől, mert aztán csalódás lesz a vége. Neki nincs is ideálja, bár akad, akit tisztel, Jimi Hendrix például vagy Beethoven, mindkettő nagyon cool, fasza gyerek volt. És vajon önmagát rocksztárnak tartja? Mulatságos kérdés, de a válasz: nem. Viszont szerencsés ember, mert azt csinálhatja, amit szeret. Búcsúzóul még megkért, úgy a következőket szó szerint idézzem, az íme: „Olyan bulit fogunk kapni, amilyen jó magyarok !^iflfi^Ez^betne a cikk * g| A jó magyarok. N, tessek, elvegzem helyetted a 4AkQnkre, Agy El ugyan nem végezte, de ezt az ocsmány * lülAfik 4$ át% 1 a alt kellemes reggellé varázsolta, az tunk pár HBBBSBSHB9I BSSSBBH-reény. Jöhet a következő kávé és cigaretta. ed oitsé o* szex, emdebAr?*