Wanted, 1996 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6. szám
Gwx& A hónap? # Swings A Cure szerintem , bárki bármit mond, egyáltalán nem unalmas. Továbbmegyek: a Wild Mood Swings a zenekar egyik legjobban sikerült, legsokszínűbb és leggörcsmentesebb lemeze. Mindig is csodáltam Robert Smith hangulat- és hangtájfestő képességét és azt, hogy dalaiban - a jobbakban - bátran nyúl más stílusokhoz, és hogy azokat a saját zenei nyelvére fordítva eszkábálja össze vagy építi be a hagyományosan cure-osnak nevezett dallamvilágba. Smith kitűnő dalszerző és popzenész, színes szövegeiben a legbanálisabb érzelmi és hangulati fordulatok és felütések sem válnak nyálassá vagy közhelyessé. A Wild Mood Swings a Cure és Robert Smith minden eddig felsorolt érdemét magában hordozza, majdnem olyan brilliáns, mint az 1987-es Kiss Me, Kiss Me, Kiss Me, amikor kedves boglyahajú cimboránk, ez a kövér perzsamacska, csak úgy tobzódott a stílusok kavalkádjában. Az azt követő Desintegration és Wish albumok sem voltak rosszak, de ez most megint . A Cure persze megint átalakult: a dobos Boris Williams és a gitáros Port Thompson leléptek, hll^fl^lyai^CyppeiLdyos^sJtaiyr O’Donnel volt már Cure-tag - billentyűs került. A hangszerelés szintén IA I ▼ ^ 1» t I CT -3 • a gitárdzsungel (akusztikus, wah-pedálos, effektezett, tiszta gitárhangok) mellett több helyen fúvós szekció és vonósok szólalnak meg, és ha jól hallottam, felhangzik egy-egy indiai hegedű, szájharmonika, szitár és némi perka is. A depis Kovács Robi-rajongók azért nem maradnak betevő szomorúság nélkül az albumzáró dal, félre a tréfával, szóval a Bare, az egyik legszebb szerelmes dal amit valóra tejjel láttam, persze Robert Smith-módra - de előtte ötven percig teljes a zenei torzonas , jazz, rhythm and blues, mexikói muzsika, tingli-tangli popdal és Cure-sztenderdek. Egy hűtőszekrény - hajnal háromkor, kicsit berúgva - tele különféle kajákkal, és sose bírom megállni, hogy ne másszak bele. (Fiction) -németh- 16 Horsepower: Sackcloth N Ashes (A&M) semmit sem tudtam róluk. De ez egyáltalán nem érdekes, meggyőző amit csinálnak. Aki ismeri mondjuk a Violent Femmest (A már felosztott zenekar egy tagja, Gordon Gano, vendégként szerepel a 16 Horsepower lemezén), a Buffalo Tomot vagy a Grant Lee Buffalót, az nagyjából sejtheti, miről van szó. Aki pedig nem hallott az előbb említett zenekarokról annak esetleg annyit tudok mondani, hogy ez valami pszeudo-country, akusztikus, lendületes, szide-gitárokkal teletűzdelt dolog, folk tradíciók találkoznak alté izekkel Néha dráma, néha pörgés van Lóerőéknél, az itt ott felbukkanó bendzsó sajátos íz az amúgy nem túlhangszerelt zenének. Amikor a cowboy lemegy undergroundba, valami ilyesmi a 16 Horsepower. Ajánlom tisztelettel -Ne- Higgyék el, léteznek szerencsés véletlenek. Itt van például ez a tizenhat lóerő zenekar meg a lemezük. Ott kallódott a CD a szerkesztőség egyik asztalán, amíg a kezembe nem akadt Egy szkeptikus szerző meg egy kallódó album. Aztán meg a meglepődés: ez egy jó zenekar. Amcsi fickók Denverből (hárman), férfiasan bevallom: egy árva hangot nem hallottam még tőlük és