Wanted, 1996 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11. szám
szernépeiért - Régóta tart a turné? Fáradtnak tűnsz. - Szeptember 14-én kezdtük, ami nem annyira rég volt, de tényleg iszonyatosan fáradt vagyok. Tudod, engem nagyon ki tud fárasztani a turnézás, ráadásul rendszeresen megbetegszem, és nem tudom kipihenni magam. Nagyon sok negatív dologgal jár az utazás, az egyetlen pozitív tényező a zene, ettől már csak két fontosabb dolog van az életemben: az evés és az ivás. Az indiai kaják és az ásványvíz... Á, nehogy komolyan vedd! - Nincs honvágyad, amikor egy-két hónapra átruccantok Európába? - Nincs, illetve már megtanultam, azaz megpróbáltam legyőzni a honvágyat. Vannak dolgok, amik nagyon hiányoznak, de ez még nem ok arra, hogy fogjam magam és hazamenjek, egyébként sem tehetném meg... Valójában nagyon szeretem Európát, talán jobban, mint az USÁ-t. Nem tudnék választani, hogy melyik a kedvenc európai országom, mindegyiknek van egy speciális hangulata. Lehet, hogy ez közhelyként hangzik, de mindegyik országban más-más dolog fogott meg. Emlékszem, amikor Magyarországon jártunk, Budapest gyönyörű volt, de ahogy elhagytuk a városhatárt, valahogy jobban magával ragadott a vidéki táj, a kisvárosok hangulata. Nagyon szeretem a természetet, és a magyar táj igazán kellemesnek tűnt. - El tudnád képzelni az életedet Európában? - Nem igazán... Elég sok dolog köt Északnyugat-Amerikához, ahol élek. Meg azért az USÁ-ban jóval kényelmesebb az élet: érdekes, pont erről jut eszembe, tegnap Stuttgartban játszottunk, a buli után egy jó nagyot sétáltunk az előzenekarunk dobosával, és pont arról beszélgettünk, hogy mi valójában mennyire kényelmetlenül érezzük magunkat Európában, hiszen semmilyen nyelvet nem beszélünk az angolon kívül... Hát igen, ez egy tipikus amerikai dolog, ez a szomorú amerikai valóság. Évekig ültünk egy iskolapadban, hallgattuk az üres szöveget szinte feleslegesen. Mostanában egyre többször érzem a nyelvtudás hiányát. Mennyire klassz dolog, hogy ki az iskolában automatikusan megtanultok egy-két nyelvet. - Említetted az előzenekarotokat Kit hoztatok magatokkal Európába? - Két banda játszik előttünk: az ELEVEN, egy nagyszerű csapat Los Angelesből, először játszanak Európában... És Moby. - Moby? Ez kissé meglep... - Engem is meglepett, amikor először meghallottam. Nem tudom, hogy miért rá esett a választás. Szerintem nem igazán hiteles az a zenész, aki albumonként stílust vált, de az igazi probléma szerintem azzal van, hogy a produkció közel sem azt nyújtja élőben, amit az album alapján «*» várnánk. Bár Moby nagyszerű zenészekkel van körülvéve, zeneileg mégsem áll közel hozzám. /4 JJJJMs emberilegr|j»2Jj^ SSp Úgy sem igazán^^^E[ni^^^p2^3H - Emlékszel még az első zenei élményedre? - Egészen kisgyerek voltam, mégis tisztán emlékszem mindenre. Két-három éves lehettem, akkoriban apám esténként mindig gitározott nekünk, valamelyik Johnny Cash dalt játszotta, én mellette ültem és szinte rátapasztottam a fülemet a gitárra... Aztán évekkel később a gitártémák és a melódiák miatt megkedvelem a Stonest, majd rátaláltam a Beatlesre. A mai napig azt tartom a legfantasztikusabb bandának, hiszen a zenéjük egyszerre volt disco, jazz és R’N’R. Minden műfaj együtt, amit csak akarsz! Október 7-én Münchenbe érkezett a Soundgarden. A lényeget tekintve megnyílt a Wanted előtt, de ha már ott volt, a Down On The Upside nmű albumából is játszott az est folyamán. Ben Shepherd, a bőgős arról mesélt, milyen neki a Soundgardenben, plusz szóba került Japán és Seattle, meg persze a grunge is. 11 Jel rapida a fiáéi :